Most hétvégén megint tekertünk. Daebudo felé vettük az irányt, ahol én még nem voltam. Itt van a világ legnagyobb apály-dagály erőműve. Szerintem ilyenek Hollandiában is működnek. A szigetre Oido-ból (Ansan) egy földhíd vezet át, ami 12km hosszú. Elég szembe szél fújt elfelé volt egy elesés is a keskeny bicikliút miatt, de jó volt :)
A tenger elég koszos volt itt, nem volt gusztusunk fürödni :(
Hosszas tekerés következett a forgalom-és dombmentes tengeri úton, és Jaebudo szigete lett a következő állomás, ami azért érdekes, mivel csak alacsony tengerszint esetén lehet oda átmenni autóval vagy bringával. Hát, elég magyar vidék-színvonalúak az utak, de ha naponta ellepi a műutat a tenger, mit vár az ember? :).
A sziget tetszett, tengerpartja szép volt, megálltunk kicsit fagyizni, pihenni.
Később tovább tekertünk, majd megnéztük a halászati múzeumot, ami kicsi volt, de nekem tetszett.
A finom ebédünk: tengeri herkentyűs leves. Sok volt, de nagyon ízlett :).
Ezek után megnéztük a sófarmot, amihez múzeum is tartozott állítólag, de nem találtuk meg.
Elég dombos és forgalmas úton tekertünk Yeonghangdo-szigetre, ahol szállást foglaltunk. A tengerben fürödtünk is. A koreai pasasok fociztak a tengerparton, és engem is bevettek kicsit :)
A szállásunk tulajdonosának volt két nagyon cuki kutyusa. Jindo és cane corso mix kölykök, játékos, eleven kiskutyák voltak, imádták, ha megvakarom a hasukat :). De hiányzik a kutyus :). Viszont majd ha gyerekem lesz, és szeretne, akkor nem mondok neki nemet :).
Másnap tekertünk visszafelé, kicsit nagy volt a forgalom már reggel, de végül épségben visszaértünk :) Ide ősszel visszajövünk, ha érik a szőlő :) :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése