Bosszúság

Az van... Néha. 

Szigetek bringával

Most hétvégén megint tekertünk. Daebudo felé vettük az irányt, ahol én még nem voltam. Itt van a világ legnagyobb apály-dagály erőműve. Szerintem ilyenek Hollandiában is működnek. A szigetre Oido-ból (Ansan) egy földhíd vezet át, ami 12km hosszú. Elég szembe szél fújt elfelé volt egy elesés is a keskeny bicikliút miatt, de jó volt :)

A tenger elég koszos volt itt, nem volt gusztusunk fürödni :(

Hosszas tekerés következett a forgalom-és dombmentes tengeri úton, és Jaebudo szigete lett a következő állomás, ami azért érdekes, mivel csak alacsony tengerszint esetén lehet oda átmenni autóval vagy bringával. Hát, elég magyar vidék-színvonalúak az utak, de ha naponta ellepi a műutat a tenger, mit vár az ember? :).

A sziget tetszett, tengerpartja szép volt, megálltunk kicsit fagyizni, pihenni.

Később tovább tekertünk, majd megnéztük a halászati múzeumot, ami kicsi volt, de nekem tetszett.

A finom ebédünk: tengeri herkentyűs leves. Sok volt, de nagyon ízlett :).

Ezek után megnéztük a sófarmot, amihez múzeum is tartozott állítólag, de nem találtuk meg.

Elég dombos és forgalmas úton tekertünk Yeonghangdo-szigetre, ahol szállást foglaltunk. A tengerben fürödtünk is. A koreai pasasok fociztak a tengerparton, és engem is bevettek kicsit :)

A szállásunk tulajdonosának volt két nagyon cuki kutyusa. Jindo és cane corso mix kölykök, játékos, eleven kiskutyák voltak, imádták, ha megvakarom a hasukat :). De hiányzik a kutyus :). Viszont majd ha gyerekem lesz, és szeretne, akkor nem mondok neki nemet :).

Másnap tekertünk visszafelé, kicsit nagy volt a forgalom már reggel, de végül épségben visszaértünk :) Ide ősszel visszajövünk, ha érik a szőlő :) :).

Ronaldo... neeee :) :) :)

Megkésve Apák napjára :)

Ez annyira aranyos :) (A medve arra oktatja a fiát, hogyan kell halat fogni. A hal meg arra, hogy lehet becsapni a medvéket :) :) )

Hajrá Magyarok :) :)

Hazaút és Kanada

Július 22-én indulok Kanadába, Shanghaiban szállok át. Július 31-én indulok haza. de az időzónák miatt csak augsztus 2-án érkezem meg. Shanghaiban mindkét esetben hosszú időt leszek, de tranzitutasként kimehetek, foglaltam már szobát is a reptérhez közel. A konferencia után elmegyek a Niagarához, és Kingston-ba is (kisváros az Ontario tavon).

Aztán augusztus 15én indulok haza, és 28án jövök vissza. A közvetlen járattal megyek, amivel tavaly. Remélem, jó lesz otthon majd kicsit :) :).

Még szeretnék kinn maradni. Meló miatt főleg. Jól érzem magam kinn, nehéz pillanatok, munkahelyi stressz meg miegymás ellenére is :). Télen szeretnék eljutni mondjuk Thaiföldre :).

Gapyeongból haza, mai tekerés haza

Ma kétszer annyit mentünk (azaz több, mint kétszer annyit), mint tegnap. 80km felett volt. Reggel 9 körül indultunk, élveztük, hogy nem volt meleg. A bicikliút egyébként egy régi vasút vonalán ment végig. 20km után megálltunk inni és fagyizni. Akkor eldöntöttük, hogy a folyó mellett megyünk (a másik opció a főútvonal mentén lett volna, ami ebben a melegben szerintem elviselhetetlen), mégha hosszabb is.  Ungilsan állomás (40km) körmyékén kajáltunk.

 Jó sok pipacs nőtt errefelé :)

Ungilsan után 30km nonstop tekerés következett,  ahol nagyon kitikkadtunk, mivel nem láttunk boltot, ahol tudtunk volna vizet venni. Jól esett később, Jamsil után frissíteni, egy liter lötyit tuti megittunk egyhuzamban :). Jamsil után már nagyon közel volt a Bokjeong, ahonnan barátom hazament, én meg visszatekertem az egyetemre. Pár vadcseresznye lehullott, és kicsit összemaszatolt engem. Útközben gyakran láttam, hogy az idős emberek lelkesen dézsmálják a gyümölcsöket :). 

Chuncheon-Gapyeong tekerés, rajzfilm múzeum, Gugok vízesés és a bringabolt

Most hétvégén Chuncheonba vonatoztunk, de nagyon  rosszul kezdődött. Kicsit ideges voltam bizonyos dolgok miatt. A honlapon is rohadtul átverték az ember agyát, mivel azt írták, ITX-re engedélyezik a bringa felvitelét. Aztán leszállítottak minket a vonatról, hogy "no bikes" (nemár, úgy tudom a KTX-re is felvihetők a cangák). Szerencsére a jegyeket visszaváltották, és mi mentünk Sangbong-ra. Onnan meg irány a Chuncheon vonat, ahol felszállás után ez  szitu alakult ki:

Csőszamarak egy kupacban. A koreai bringások előbb leszálltak, mint mi, így a miénk van belül :). Ezután időben megérkeztünk, és úgy döntöttünk, dakgalbival kezdünk, ami jó ötlet volt, bár a google Maps-en a dakgalbi street-et elnéztük, így elég sokat kószáltunk, hogy rendes kajáldát találjunk.

 Kaja után indultunk. Meleg volt egész hétvégén, 33 fokot mért a hőmérő higanyszála szombaton :(.

 A helyi animációs múzeumba vezetett az utunk, ami jó volt, sok régi kedvenc rajzfilmhőssel futottunk össze, bár a legtöbbet (koreai/japán rajzfilmeket) annyira nem ismerem. Itt, Chuncheonban is csináltak valami rajzfilmet, amiben macskák a főszereplők. Majd utána nézek ezeknek.

 Volt egy másik múzeum, egy robot múzeum, az nem tetszett nekünk. Főleg gyerekeknek való szerintem, egy csomó játékkal felszerelkezve. Rengeteg kisgyerekes család tartózkodott itt.
Ezek után főleg  a maraton vonalán mentünk egy darabig, barátomat szerintem halálra idegesítettem a maratonos tapasztalataimmal :) :).

 Gangcheongban már régóta működik a railbike a régi vasút vonalán. Most egy sétavonatot (gőzmozdony-szerűséggel) is odatelepítettek. Nagyon lassú, és nagyon népszerű. Mikor bementünk Gangcheon városkába, akkor szálltak le róla az emberek, élmény volt kerülgetni őket :(. Majd tekertünk fel a bicikliúton a Gugok-vízeséshez, a laza emelkedőn fel, ahol ajusshik szurkoltak nekünk. A vízeséshez vezető úton nagy tömeg volt (szünnap), a vízesésben sem volt sok víz.

 Palacokokból készült szélkerék, nem rossz ötlet az üres palackok újrahasznosítása ügyében :).

Gapyeong-ig tekertünk. Gondoltuk, megyünk tovább, de végül nem úgy döntöttünk, itt foglalunk szobát, mivel ki tudja, mikor és hol találunk megfelelő szállást. Szerencsénk volt, mivel baráti pénzért egész jó helyet fogtunk ki. Vacsira olyan étterembe ültünk be, aminek szerintem a csiga volt a specialitása. A pajeon-on, a bibimpap-ban és a levesben is apró csigák voltak. Egyszer ettem már hasonló csigalevest, ízlett, most sem csalódtunk. Csak ki tudja, hogy mennyi idő alatt lehet meghámozni azokat az apró puhatestűeket???
Barátomnak kellett pár dolog a bringájához, emiatt bementünk a közeli kis bringaboltba, amit egy kedves idős házaspár vezetett. Gondolom, kevés külföldi kuncsaftjuk volt, és nagy öröm nekik. A pasas elmondta, indult az 1960-as tokiói olimpián, és bajnok lett, emellett edzőként is dolgozott Arábiában. Mutatott képeket nekünk. Emellett ajándékozott nekünk bringás kesztyűket, meg versenyző ruhát, ami kb. így néz ki. Ez egyfajta egyberuha, nem állt rajtam olyan szörnyen. (költői kérdés, ha az ember ilyenben teker, és elkapja a szükség, akkor hogy oldja meg?). Viszont, ha a leendő lányom bringás lenne, akkor szerintem ennek örülne :) .

 A bringaárus hajdani olimpikonnal. Mesélte, unokája is versenyzik. Mindenesetre köszönet a kedvességért, az ajándék dolgokért :) :).

Bringahelyzet :)

Mióta megvan a bringám, igyekszem minél jobban kihasználni. Megvolt az első esésem is, de komoly bajom nem lett. A horzsolás a könyökömön már begyógyult szépen. Nem vette el a kedvemet, azóta is sokat tekerek. Van, mikor futás helyett is bringázni megyek, de általában hétvégén használom. Elég hosszú távokat szoktunk menni, bár még a napi 100km-t nem értük el. Melegben jobb. mint a futás. A hátsó felet mondjuk megterheli, még rendes nyereg mellett is, de azt meg lehet szokni. Emelkedők már sokkal jobban mennek, bár néha tolnom kell a csőszamarat ilyenkor. Váltókkal néha megküzdök, de már az is jobban megy. Szeretek bringázni is :).

Foci EB

Szakadok :) Szép volt, magyarok :) :) . Örülök a hazai sikereknek, de remélem, nem fognak elszállni sport ügyében, és nem lesz még több stadionépítés... Aztán meg ott az olimpia hamarosan. Azt hiszem, a magyarokkal idén nyáron nem lehet bírni :) :)

Railbike puska meg egyebek