A szombati nap stresszes volt, be kellett fejezni pár halaszthatatlan dolgot. Vasárnapi futást viszont nem mondtam le, és miután túlestem rajta, gyors kaja-pihi után befejeztem a pakolást, és indultunk a buszmegállóba. Nyugis, dugómentes utunk volt a reptérre. Voltunk olyan naivak, gondoltunk, két óra elég ahhoz, hogy nyugiban becsekkoljunk, kajáljunk, stb. Hát, ez nem nyert hangszórót... Elég tömött sor állt Jeju Air check-in-je előtt, és elég lassan fogytak az emberek, pár nehéz eset miatt. Egy ürge konkrétan a check in pultnál pakolt, kőműves dekoltázst villantva (gonosz vagyok). Dühöngtünk, hogy nem tudta ezt elintézni előbb??? Minket viszonylag simán lerendeztek. Pénzváltás után útlevél-ellenőrzés következett, ott is böszme nagy sor, nehéz esetekkel, de velünk ismételten nem volt gond :) :). Kevés időnk volt a beszállásig, siettünk a kapuhoz. Kaja gyanánt megettünk egy csirkés-zöldséges "wrap"-ot, meg egy "superdrink"-et (zöld smoothie).
A gép pár perc késéssel indult, útközben azonban nemcsak a fülem dugult be, hanem a torkom is kapart (ezt még nem tapasztaltam repülőutaknál). Szerencsére vizet osztottak az út során. A négy órás út viszonylag nyugodtan telt, valamennyit aludtam is. Ennek ellenére a kényelmes pozíció megtalálása komoly kihívást jelentett :( . Arra tértem magamhoz, hogy a gép földet ér. Az útlevél-ellenőrzésen és csomagkiadáson gyorsan túlestünk, és alig vártuk, hogy a szállóra érvén vízszintes helyzetbe kerüljünk. A vámos pasas ránk vigyorgott: "Honeymoon" ("nászút"). Gyorsan taxit fogtunk, ami elvitt minket a jellegzetes, hajó alakú szállóhoz. A recepción előttünk egy koreai családdal szerencsétlenkedtek, és utána minket csekkoltak be. Amint láttam, a szálló még nem készült el teljesen, mivel a második emeleti szobákat lehetett használni, az első emeleti helyiségek még építés alatt álltak. Ennek ellenére egy nagyon tiszta, nyugodt hely volt, wifivel, reggeli is járt hozzá. Árra is korrektnek bizonyult, és közel helyezkedett el a tengerhez. Jól aludtunk. Reggel hallottuk a kakaskukorékolást (mintha hazamentem volna Anyuékhoz, vagy Nagyszülőkhöz :) :) ). Angol reggelit kaptunk, tojással, bacon-nel, valami kolbásszal, és friss mangólével.
Állítólag volt egy akvárium a közelben, de nem találtuk, így kisétáltunk a tengerhez, A helyi emberek ránk telepedtek, hogy vegyünk tőlük szuvenírt (így lett nekem egy klassz fülbevalóm :) ), és hogy elvisznek minket egy helyre, ahol jól lehet úszkálni. Mivel nem volt nálunk fürdőcucc, nemet mondtunk, nehéz volt őket lerázni.
A szállásunk Cebu-n: jellegzetes hajó alakú épület :)
Helyi busz
A bizonyos tricikli-taxi, amivel sokat utaztunk
Gyülöcspiac
Tengerpart, ezek a hajók nekem nagyon tetszettek :) :)
Egy pasas dobta nekünk ezt a gyümölcsöt, kóstoljuk meg. Kicsit birsalma-galagonya-szerű íze volt, de valaki meg tudná mondani, mi ez? Amúgy küllemre egyszerre szép meg csúnya: Engem a hím páviánmajom bizonyos testrészére emlékeztet (höhöhö). Amúgy nem volt rossz,
Ezután egy triciklis pasas elvitt minket a Maktan Shrine-hoz, ami egy emlékmű Magellán részére. Az emlékmű nem volt nagy, de tetszett a hangulata a vidám zenével, közeli tengerparttal
Terrorista-stílus, a napszúrás ellen :) :)
Ez meg micsoda?
Később bementünk Cebu városába, mivel meg akartuk nézni, hogy indul busz Oslob-ba (későbbi kirándulásunk, cetcápákkal való úszás miatt), és sétáltunk a városba kicsit. Na, itt megtapasztaltuk először az igazi Ázsiát, a jellegzetes buszokkal, dugókkal, és némi kosszal.
Amúgy Cebu belvárosa elég európai hangulatú. Ugyanis a spanyol megszállás alatt épültek templomok, erődök. Itt hallottam déli harangszót is, először, mióta Ázsiában élek. A Fülöp-szigeteken az emberek nagy része katolikus, később megtudtam, vannak fanatikus keresztények is (akik húsvét előtt keresztre feszíttetik magukat, hogy átéljék Jézus szenvedését... ez kicsit túlzás.) . A belváros amúgy nagyon szépen rendbe volt tartva, a templomok, emlékművek is tetszettek,
Magellán keresztje
Spanyol erőd.
Tipikus helyi, nyitott kajálda. Viszonylag tiszta volt, és jó kaját adtak, olcsón.
Egy taxis felajánlotta, hogy fix összegért elvisz minket a taoista szentélyhez (a helyi kínai kisebbség építette), és vissza is visz minket a szállásunkra. A szentély tuti jobban tetszett volna, ha Kínában látom (nekem kicsit "mű" dolognak látszott), de a nyugalmat, és a helyi növényzetet élveztem.
Ezek után visszamentünk a szállásra, és egy úriember mindjárt felajánlotta, menjünk az ő hajóján úszni. Ugyanis itt nincs kiépített tengerpart. Most először próbáltam ki a búvárszemöveges-búvárpipás úszást, bár gyakran szemembe ment a sós víz, de mikor rájöttem, hogy kell használni, akkor élveztem. Láttunk pár halat, és a korallok is tetszettek.
Ennél a szigetnél kikötöttünk,
Itt ismét megrohamoztak minket a szuvenír árusok, elég erőszakosak voltak...
Sajnos egy rossz mozdzlatot tettem, majdnem meghúzódott a hátamban valami, de némi úszás helyre rakta. Azonban párszor csaláncsípés-szerűséget éreztem: A helyi csalánozók megtalálhattak. A bőrömön lett némi vörös, hólyagos folt, de már aznap elmúlt. Állítólag itt nincsenek sem veszélyes cápák, de még a csalánozók sem ártalmasak. Kicsit fájt, de gyorsan elmúlt.
A hajósok itt követeltek tőlünk még extra pénzt, a fotózás, meg miegymás miatt... No comment.
Ezek után zuhany, és gondoltuk, elmegyünk kajálni. A környéken csak koreai és kínai éttermek voltak. A helyi triciklis pasas szerint nagyon drágák, és ő elvitt minket egy kajáldába, ahol helyi dolgokat árultak. Nagyon finom halat-kagylót ettünk, a továbbiakban ez az étterem lett a törzshelyünk :) :)
A gép pár perc késéssel indult, útközben azonban nemcsak a fülem dugult be, hanem a torkom is kapart (ezt még nem tapasztaltam repülőutaknál). Szerencsére vizet osztottak az út során. A négy órás út viszonylag nyugodtan telt, valamennyit aludtam is. Ennek ellenére a kényelmes pozíció megtalálása komoly kihívást jelentett :( . Arra tértem magamhoz, hogy a gép földet ér. Az útlevél-ellenőrzésen és csomagkiadáson gyorsan túlestünk, és alig vártuk, hogy a szállóra érvén vízszintes helyzetbe kerüljünk. A vámos pasas ránk vigyorgott: "Honeymoon" ("nászút"). Gyorsan taxit fogtunk, ami elvitt minket a jellegzetes, hajó alakú szállóhoz. A recepción előttünk egy koreai családdal szerencsétlenkedtek, és utána minket csekkoltak be. Amint láttam, a szálló még nem készült el teljesen, mivel a második emeleti szobákat lehetett használni, az első emeleti helyiségek még építés alatt álltak. Ennek ellenére egy nagyon tiszta, nyugodt hely volt, wifivel, reggeli is járt hozzá. Árra is korrektnek bizonyult, és közel helyezkedett el a tengerhez. Jól aludtunk. Reggel hallottuk a kakaskukorékolást (mintha hazamentem volna Anyuékhoz, vagy Nagyszülőkhöz :) :) ). Angol reggelit kaptunk, tojással, bacon-nel, valami kolbásszal, és friss mangólével.
Állítólag volt egy akvárium a közelben, de nem találtuk, így kisétáltunk a tengerhez, A helyi emberek ránk telepedtek, hogy vegyünk tőlük szuvenírt (így lett nekem egy klassz fülbevalóm :) ), és hogy elvisznek minket egy helyre, ahol jól lehet úszkálni. Mivel nem volt nálunk fürdőcucc, nemet mondtunk, nehéz volt őket lerázni.
A szállásunk Cebu-n: jellegzetes hajó alakú épület :)
Ezek után zuhany, és gondoltuk, elmegyünk kajálni. A környéken csak koreai és kínai éttermek voltak. A helyi triciklis pasas szerint nagyon drágák, és ő elvitt minket egy kajáldába, ahol helyi dolgokat árultak. Nagyon finom halat-kagylót ettünk, a továbbiakban ez az étterem lett a törzshelyünk :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése