:) :)

Ezen a dalon általában ronggyá röhögöm magam :) :) . Egyszer el fogom énekelni  a CIK-s túrán, ha igényelik az énekhangom (állítólag tudok énekelni, szerintem csak szeretek. Úgy vagyok vele, mint a síeléssel). Csak ne legyen Simon (ok, Szájmon) azon a  bizonyos túrán (höhöhöhö). Kár, hogy nem ért a társaság magyarul. Bár le kellene addig fordítani angolra, de kinek van arra energiája? Nekem tuti nem.

Hahahaha :) :) :).

Gratula a Saul fiának az Academy Awards-hoz, először magyar film nyerte meg :) :) . Leonardo DiCaprio is megkapta, szerintem megérdemelte volna régóta. Leonardo DiCaprio elég nagy inspiráció nekem, hogy próbáljam meg újra, ha valami nem sikerül :) :). 

Utolsó nap, és hazaút

Kinéztük a helytörténeti múzeumot (Ayala múzeum), elsétáltunk oda. Ez Manila rendezettebb része. Maga a város nem tetszett, nekünk túl zsúfolt volt.

A múzeumban bemutatták az aranyművesség történetét, és megcsodálhattuk az arany dísztárgyakat. Emellett a volt valami helyi művész kiállítása (nem tetszett), illetve fotókiállítás (több érdekes-híres képet tekinthettünk meg). Emellett makettekkel bemutatták a helyi történelmet az őstörténettől a sapnyol és amerikai megszállásig és felszabadításig.

Múzeum után ittunk egy kis frissen facsart narancs-és mangólevet, és beszédbe elegyedtünk egy amcsi üzletemberrel. Később mentünk vissza a szállásra, megettük a maradék gyümölcsöt, majd kijelentkeztünk. A reptéren a check-in gyorsan ment, vettem magamnak egy klassz felsőt (nyári ruhát?), de az indulás macera volt: A gép legalább 45 percet vesztegelt a kifutópályán felszállás előtt. Nyugis utunk volt haza, vicces volt újra a nyárból a télbe menni: Ugyanis leesett  a hó megint. Ennek ellenére várom már a tavaszt és a tavaszi virágokat-túrákat :) :).

Az utazás nagyon jól sikerült, élveztem. Szeretnék még elmenni pár ázsiai országba, Thaiföldre meg Kínába, esetleg Vietnámba  mindenképp. Óriási és felejthetetlen élmény volt az utazás. Ennek ellenére, ha utazunk, akkor száraz évszakban megyünk, amikor nincsenek tájfunok :).

Pico de Loro túra

A mai napon Pico de Loro -hoz mentünk egy túrára. Hajnalban volt a találkozó (megedződtünk), egyik, hozzánk viszonylag közel eső mekinél, ahol feltankoltunk koffeinnel, és regisztráció után indultunk is. Fejlámpa kellett nekem, így azt előző nap megvettük. Ennek ellenére könnyen járható volt a terep, és hamar kivilágosodott.

Mahagóni fa gyökere :) :)

Ködös hegycsúcs.

Hamarosan elértük a kempinget, és a hegycsúcsot is.

Erős szél fújt.
Ez a szikla a hegy jellegzetessége, vezet fel oda túraútvonal. Először megijedtem, de végül sikerrel feljutottam oda :) :).

Már örülünk, hogy fenn vagyunk :) :).

A lemászás könnyebb volt, de a kempingnél sokat kellett várni a lassabb emberekre.
Azért élveztem ezt a kis dzsungeltúrát, óriási élmény volt.

Manilába két és fél óra alatt érkeztünk meg. Tervezgettük, mint csináljunk az utolsó délelőttünkön, illetve ettünk még egyszer a tegnapi, bevált helyünkön :) :).

Taal volcano, kis csalódás

Reggeli után jött a szervező, és vitt minket a Taal Volcano-hoz. Két óra alatt kinn voltunk, végig esett az eső, de mire megérkeztünk, elállt. A Taal Volcano állítólag aktív vulkán, két nagy kitörése volt 1911-ben (sok áldozatot követelt), meg a 60-as években is. A vulkán egy nagy tó közepén lévő szigeten helyezkedik el, és a kráterében is van egy kisebb tó (kis szigettel).
Mikor megérkeztünk, gyorsan csónakba szálltunk, és vittek minket a szigetre. Egy fóliát adtak, hogy terítsük magunk elé: A hullámok erősek voltak, kicsit féltem, de élveztem az utat.

A szigetere megérkezvén sok lovat láttunk: lóháton is fel lehetett menni a kráterhez, de mi, edzett európai emberek gyalog mentünk.

Ez egy kialudt vulkáni kráter

Kicsit csalódtunk, mivel ezt hittük, körbesétálhatjuk a krátert, és elmehetünk a másik kráterhez, ami a 60-as években volt a kitörési pont, azaz kicsit többet túrázhatunk.
Ez a tó az 1911-es kitörés helye.

Néhol gőz tört elő, kicsit olyan szag volt, mintha tojások főnének :)

Hamarosan vittek minket vissza. A tó még jobban hullámzott, ronggyá áztunk, mire megérkeztünk. Eleinte nagyon féltem, de tudtam, a csónak nem borulhat fel.

Ebéd után megálltunk gyümölcsöt kóstolni, többek közt jackfruit-ot (jákafa gyümölcse), nagyon finom volt, de vettünk más érdekes, eddig számunkra ismeretlen gyümölcsöt is.

Alapjában véve kicsit csalódás volt ez a kirándulás: Ugyanis azt hittük, többet túrázhatunk. Viszont este találtunk egy rendes arab-török-indiai (?) fúziós kajáldát, ahol nagyon finomat ettünk :) :) 

Vízesések, és viszontagságos út Manilába

A cetcápás fürdés után a szervező srác felajánlotta, elmegy velünk a következő úti célunkhoz: A Tumalog vízeséshez. Triciklivel utaztunk, elég hosszasan (kényelmetlen), de a terep gyönyörű volt. A vízesésnél kiderült, a nézelődős-fényképezkedős elképzelésünk nem egyezett a valósággal, ugyanis egy vízesés-komplexusról volt szó, túraútvonallal. Gyorsan futócucc fel, vettem egy vízhatlan tasakot a kamerámnak. Hat szint volt 0-5ig, néhol mászni kellett, de sokan segítettek, hová lépjünk, hogyan másszunk, szóval nem volt veszélyes.

Én féltem ugorni itt...

Utolsó szinten :)

Nagyon élveztük :)

Elvittek a buszhoz: de több, mint négy óra volt visszajutni Oslob-ból Cebu városba. És még én panaszkodom a dugókra Koreában :). Durva volt, annyi féknyikorgást meg araszolást még életemben nem pipáltam. Út végére már minden bajunk volt, fájt a fejünk, fáradtak voltunk. Visszataxiztunk a szállásra, és a csomagokkal indultunk a reptérre.
Ott újabb meglepetés: A nyolcra kiírt gépünk éjjel 1-kor indult volna, így átraktak minket egy 9 után induló járatra. Ekkor gondoltuk, enni is kéne, így eltaxiztunk a szokásos helyünkre (nemet mondván a taxis ajánlatára, miszerint megvár, és visszavisz), és megettük utoljára a kedvenc halunkat. Aztán visszamentünk a reptérre, és vártuk a beszállást. Már nagyon kimerültünk, én konkrétan végigaludtam az utat, és nagyon örültem, mire leszállt a gép Manilában, és megérkeztünk a szálláshoz. Nem is kell mondanom, nagyon jól aludtunk :) :). 

Cebu, Oslob: Cetcápák

Korán lefeküdtünk aludni, mivel másnap hajnalban indultunk tovább, a cetcápákat akartuk megnézni. Időben megérkeztünk a busszal. A taxis rá akart beszélni minket arra, hogy elég nagy pénzért elvisz bennünket oda. Nemet mondtunk, és ragaszkodtunk az eredeti elképzelésünkhöz. A busz két órán belül megérkezett a helyszínre, sima utunk volt, tudtam aludni.
Volt még időnk, mondták is, pihenjünk. Leheveredtünk egyik nádfedeles pavilonba, ott is aludtam egy órát. A napfelkeltét is meg tudtuk csodálni :).

Hat után átöltöztünk futócuccba (előző nap kicsit megpörkölt minket a Nap, naptej használata most szigorúan tilos volt ). Egy nő elmondta az instrukciókat, és hamarosan csónakba szállhattunk. Én kicsit izgultam, annak ellenére, hogy ezek az állatok teljesen veszélytelenek. Ennek ellenére felejthetetlen élmény volt közöttük úszni. Képeket készítettek rólunk közben :).