Ez is megvolt :) :). Most kisebb "téli szünet", lehet lustulni... ahogy Móricka elképzelte... Márciusban lesz a következő. Január vége felé már várható, hogy felesezni fogok, ha nem lesz hideg :).
Szóval éjszaka egykor ébredtem, abban a hitben, hogy már reggel 6 van. Épp megreggeliztem, mikor rájöttem, bakker, még csak 1 óra volt... Nem normális. Szerencsére maratonra készültem, emiatt nem volt gond a plusz kalória. Reggel elindultam, kicsit el volt dugulva az orrom, emiatt izgultam. Sports Complex-nél összefutottam több futóklubos emberrel, akik a csapatversenyre készültek. Tavaly én is azon indultam, de a többiekre való várást kicsit uncsinak találtam, emellett olyan antiszoc lettem, hogy úgy gondoltam, most egyedül akarom leszaladni a teljes maratoni távot. Emellett szerettem volna tartani az évente 3 teljes maraton-challege-t. Ez volt a fő ok, hogy végül is a full maraton mellett döntöttem. A többiek már ott vártak a sátorban. Én bemelegítés közben megéreztem: hosszú futónaciban melegem lesz, és térdnadrágra cseréltem.
Voltak, akinél "dolgozott a csapatszellem", és "egyenruhát" vettek :).
Azért a mi tavalyi pink egyencuccunk sem volt semmi :). Egyedi, vicces, mégis könnyű volt benne mozogni. Láttam olyan csapatot is, akik korai harcosoknak-és hercegnőknek öltöztek (nem lehetett benne nagy élmény futni, de ha poénnak gondolák, annak jó lehetett :) ). Láttam kötött ruhás (karácsonyi hangulatú) versenyzőket is, na. a kötött pulcsi futás esetén tiltólistás viselet :).
Először a váltósok indultak, utána a teljes maratonosok. Szerintem én voltam legfiatalabb ebben a mezőnyben. és az ajusshik (és női versenyzők is) rendszeresen odaszóltak nekem egy-egy "fájting"-ot, és rám vigyorogtak. Bizonyos ajusshi-k fel is ismertek "láttalak ezen meg azon a versenyen"... (velem nem lenne szerencsés helyettesíteni a csapatfutásban az épp lebetegedett versenyzőt. Megesett már ilyen, hogy egy másik, népszerű futólány "ugrott be" valaki helyett, és felismerték őt, kizárták a csapatot) Az első felet laza tempóban szaladtam, de gyorsabban, mint szerettem volna. A második fele a Tancheon-folyó mellett haladt. Vicces volt, ott szinte alig láttam futókat, 1-1 ajusshi-val kerülgettük egymást (hol én hagytam le őket, hol ők engem). Lassan fogytak a kilométerek, én is lassabban futottam. Néha láttam ismerősöket, akik szurkoltak nekem, 29 km körül pacsiztunk egy lánnyal. 31 előtt volt a forduló, ott megpillantottam egy cuki labradorkölyköt, megálltam megsimogatni (imádom a labrador retriver kutyusokat, olyan aranyosak). 35 előtt átfutottuk a Tancheon folyót, ott alig volt jelzése a kilométereknek, ráadásul "frissíteni is kellett", ezzel is veszítettem pár percet. Aztán végre 38 km, onnantól kezdve néha meg kellett állni, mivel szúrt az oldalam (szerencsére már nagyon a vége felé jött elő, volt olyan maratonom is, amikor már 32 km körül megtörtént). Aztán jött hamarosan a 40 km, és közeledett a stadion is. Ott kicsit majdnem eltévedtem, de az emberek útba igazítottak.
A stadionba beérvén egyik futóklubos szurkolt nekem az utolsó hajrában, és páran meg is vártak egy közös fotó ürügyén, aranyosak voltak, hatalmas köszönet érte :).Tudom, nyomi fejem van a képen, de 42 km után nem hiszem, hogy ez olyan nagy probléma. A váltósok is nagyon jól szerepeltek, ügyes volt mind a 4 csapat, amiben ismerősök versenyeztek, többek közt egyik banda nyert, de a többiek is benne voltak az első felében.
4 óra 5 perc körüli időt szaladtam, amibe ha beleszámoljuk a mosdószünetet meg majdnem-eltévedést, nem is rossz. Eléggé leamortizálódtam, de örültem, hogy sikerült megint :).
Szóval éjszaka egykor ébredtem, abban a hitben, hogy már reggel 6 van. Épp megreggeliztem, mikor rájöttem, bakker, még csak 1 óra volt... Nem normális. Szerencsére maratonra készültem, emiatt nem volt gond a plusz kalória. Reggel elindultam, kicsit el volt dugulva az orrom, emiatt izgultam. Sports Complex-nél összefutottam több futóklubos emberrel, akik a csapatversenyre készültek. Tavaly én is azon indultam, de a többiekre való várást kicsit uncsinak találtam, emellett olyan antiszoc lettem, hogy úgy gondoltam, most egyedül akarom leszaladni a teljes maratoni távot. Emellett szerettem volna tartani az évente 3 teljes maraton-challege-t. Ez volt a fő ok, hogy végül is a full maraton mellett döntöttem. A többiek már ott vártak a sátorban. Én bemelegítés közben megéreztem: hosszú futónaciban melegem lesz, és térdnadrágra cseréltem.
Először a váltósok indultak, utána a teljes maratonosok. Szerintem én voltam legfiatalabb ebben a mezőnyben. és az ajusshik (és női versenyzők is) rendszeresen odaszóltak nekem egy-egy "fájting"-ot, és rám vigyorogtak. Bizonyos ajusshi-k fel is ismertek "láttalak ezen meg azon a versenyen"... (velem nem lenne szerencsés helyettesíteni a csapatfutásban az épp lebetegedett versenyzőt. Megesett már ilyen, hogy egy másik, népszerű futólány "ugrott be" valaki helyett, és felismerték őt, kizárták a csapatot) Az első felet laza tempóban szaladtam, de gyorsabban, mint szerettem volna. A második fele a Tancheon-folyó mellett haladt. Vicces volt, ott szinte alig láttam futókat, 1-1 ajusshi-val kerülgettük egymást (hol én hagytam le őket, hol ők engem). Lassan fogytak a kilométerek, én is lassabban futottam. Néha láttam ismerősöket, akik szurkoltak nekem, 29 km körül pacsiztunk egy lánnyal. 31 előtt volt a forduló, ott megpillantottam egy cuki labradorkölyköt, megálltam megsimogatni (imádom a labrador retriver kutyusokat, olyan aranyosak). 35 előtt átfutottuk a Tancheon folyót, ott alig volt jelzése a kilométereknek, ráadásul "frissíteni is kellett", ezzel is veszítettem pár percet. Aztán végre 38 km, onnantól kezdve néha meg kellett állni, mivel szúrt az oldalam (szerencsére már nagyon a vége felé jött elő, volt olyan maratonom is, amikor már 32 km körül megtörtént). Aztán jött hamarosan a 40 km, és közeledett a stadion is. Ott kicsit majdnem eltévedtem, de az emberek útba igazítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése