Hapcheon marathon, újabb személyi rekord

Szóval egy kevésbé jó alvás után irány Hapcheon, ahol az a híres-nevezetes futás volt. Én szokás szerint félmaratonra neveztem, de gondolkodtam a  teljesen is. Nem bántam meg egy percig sem, hogy ezt az opciót elvetettem. Elég nagy verseny volt, rengeteg nevező, helyezések korcsoportonként mentek. Előző nap írta egyik szervező csaj, hogy a mi kategóriánkban (női félmaraton, 40 alatti) 23 versenyző van, és az első 15öt díjazzák, tehát húzzunk bele (én és két másik csaj voltunk ebben a kategóriában, és mindhárman jól szerepeltünk). Szóval egy órás buszozás után ott voltunk. A buszon osztottak fánkot, sütit, gyümölcslevet. A gyomrom az út vége felé felfordult a dimbes-dombos-szerpentines buszúttól, gondoltam, na, tökjó, most ez kellett. Szerencsére, mire kiszálltunk a buszból, jobban lettem. Aztán jött a kavarvás, meg kellett találnunk a sátrunkat. Végül odamentünk bemelegíteni. A teljes maratonosok késve indultak. Aztán a félmaratonosok álltak rajthoz, egymás vállának masszírozása, egyebek ürügyén :) :).

 Élmény volt a cseresznyefák alatt szaladni, főleg, hogy a stadionból kiérve feloszlott a tömeg. Az út odafelé enyhe emelkedőnek ment, bár észrevehető volt, de azért nem volt vészes. A forduló előtt nem sokkal volt egy nagyobb emelkedő. 

Ezt a képet loptam: ugyanis így meg tudom mutatni, hogy nézett ki az út :).  Élveztem a futást, sokan szurkoltak nekünk. A frissítőknél epret is adtak, és majdnem megfulladtam, mikor képembe tömtem (csak viccelek :) ). Sokan szurkoltak, dobosok, diákok, önkéntesek, jó volt a verseny hangulata :). Néha jó volt odaintegetni a drónoknak :). Még a közeli buddhista szentélyből is odahallatszott a zene :).
 A fordulót gyorsan elértem, egy másik futóklubos csaj is nem sokkal utánam szaladt. Vicces volt, egymást motiváltuk. Előző nap, egyik pasas mesélt erről, hogy úgy lehet fejlődni, hogy kitűzöd, kit akarsz megelőzni, vagy kit nem akarsz, hogy megelőzzön (ez értelmes volt :)). Szóval ő meg akart előzni engem, én meg nem akartam, hogy ő lehagyjon (futás után vallotta be :) ). Emiatt nem lassítottunk... 1:46 körül volt a kijelző, mikor célba értem, gondoltam, ez személyi rekord lesz. 

 

Kicsit szomorú voltam, stressz kijött. Ráadásul elfogott egy s**r érzés. Úgy éreztem magam, mit a duci kamasz, aki folyton bizonyítani akar, hogy ő is jó valamire, mégis annyira egyedül érzi magát. Lehet, ma érzékenyebb voltam, egy stresszesebb időszakom miatt (mert most elég sokat idegeskedem). Valahogy nem éreztem, hogy a társaság engem befogadna. Nem tudom, de valahogy kívülállónak éreztem magam, ugyanúgy, mint kamaszként gyakran. Aki sehová sem tud beilleszkedni, mivel nem tartja magát elég menőnek a többiekhez. Sok embert kedvelek a bandából, és érzem, ez a dolog kölcsönös, de sok barátom elment. De lehet, most én voltam érzékenyebb kicsit a kelleténél. Emiatt az érzés miatt gondolkodom, idén nincs kedvem a Jeju marathon-hoz. De majd meglátjuk :).

Hamarosan eredményhirdetés. Többen nyertek a futóklubból, ügyesek voltak az emberek. Egyik csaj második lett az 5 kilométeren, korcsoportjában, két 10km-es csaj lett negyedik-ötödik, egyik 10km-es es srác lett ötödik (?), és egyik félmaratonos fiú második. Én harmadik lettem a korcsoportomba, "riválisom" negyedik.. Pár másodperccel szaladtam jó időt, mint ő. Tudom, bosszantó, ha csak pár másodperc bosszantó, néha a jobb helyezés múlik ezen. Tudom, idegesítő, volt már, hogy nekem is fél ponton múlt a jobb jegy a suliban, vagy hajszálon múlott valami az életben. Szerencsére "ez csak játék", az amatőr futók ezt így fogják fel. Pontos időm 1:45:55 volt eddigi legjobb időm. Sokat fejlődtem, mióta ezt csinálom. A harmadik lány is benn volt az első 15-ben.

 Mindenesetre az ilyen "riválisok" jelenléte fontos, mivel motiváljuk egymást, és köszönet neki, hogy nem hagyta, hogy feladjam :) :). 

Ő második lett :).

Most épp nagyon örülök. Kaptuk "csúnya kupát" (én viccesen így hívom, de azért büszke vagyok ezekre), meg pénzjutalom is járt az első 5 helyezettnek :) :). 

Közös fotó a dobogón :).

Persze kisebb sikereim már voltak futásban, és örülök, hogy ebben is fejlődtem. Már ez a harmadik "csúf kupa" ami a munkahelyemen egyik asztalon virít...:). Sőt, még ott van egy "szebb kupa" is, amit akkor kaptam, mikor kora nyáron lesérültem (tényleges harmadik helyezés). Meg volt másfajta nyeremény is, pl. egyik válltáskám, tusfurdő, ginzeng-lötyi, vagy fogkrém. Nekem elég ez, nem fogom hajszolni továbbra sem a győzelmet. Most amúgy is melegedni fog az idő, és egy darabig nem hiszem, hogy jó időket fogok tudni futni, de ki tudja? Tavaly nyáron többször is szaladtam 2 órán belüli félmaraton időket.

Ezek után rohantam a bandához, akik már javában darabolták- ették a főtt sonkát, amit a szervezőktől kaptunk. Megkóstoltam, és totál olyan volt, mint a húsvéti sonka otthon. Ráadásul wasabi szósz is járt hozzá, hogy a torma meglegyen... Szóval ha már csináltam pénteken húsvéti tojást, akkor most húsvéti sonka is volt :). Igaz, nem reggelire, hanem ebéd-uzsonnára, de annyi baj legyen :).

A virágzó cseresznyefákat közben lefényképeztem.

Maradék reggeli süti is előkerült :).

Hamarosan a maratonosok is befutottak :) :). Egy vicces kép az egyik versenyzőnkről, célba érés után :). Persze a kép csak a poén kedvéért készült :) :).

Mikor a maratonosok is megérkeztek, és megkajáltak, irány a busz. Az épp beérkező versenyzők rám vigyorogtak, mikor megláttak minket a kupákkal, mi meg biztattuk őket.

A hazaút hosszú volt, nemcsak a dugók miatt, hanem mivel két hosszabb mosdószünet is volt (kávé...). Amúgy nem volt olyan vészes, Pyongtaek-nél akadtunk el, és nagyon örültem, mikor már megérkeztünk. A csajokkal a metrón átszálláskor összefutottunk, és egy darabig együtt mentünk. Jó volt ágyba zuttyanni... :).

Amúgy a kis futás utáni mélypontot leszámítva jól éreztem magam, és nem bántam egyáltalán, hogy nem maratonra jelentkeztem. Lehet, hogy korcsoportomban ott is helyezett lettem volna, de ki tudja? :). Viszont a többiek mondták, nagyon dombos volt a terep. Így is izomlázam lett napokig.