Biseulsan

Régen túráztam már... Egyrészt, több jó futóverseny volt, Busan-ba is el akartam jutni, meg néha volt 1-1 dolog, amit szerettem volna befejezni. Szóval volt rá mentségem. Most viszont eldöntöttem, ide el szeretnék jutni :). Biseulsan Daegu mellett van, a Gayasan Nemzeti Park-hoz közel. Híres az azálea-bokrairól, szoktak itt is azálea-fesztivált rendezni. Sajnos kicsit korán jöttünk, mivel még nem nyíltak ki teljesen, de azért jól sikerült a kirándulás. Szép időt fogtunk ki, sok ismerős jött. 
A terephez közeledve nagy dugó volt, leszálltunk a buszról, és gyalog mentünk a túraterepekhez.

Egy buddhista szentély, kőrakásokkal :). Meleg volt, nem bántam, hogy ujjatlan felső mellett döntöttem.

Első szakasz nagyon meredek volt, ráadásul többször keveredtünk tumultusba. Haverom inkább Pókembert játszott, és a sziklákon ment föl. Szerencsére nem csúsztak, és kellően "rücskösek" voltak ahhoz, hogy ezt végre tudja hajtani.

Ugrunk :) :).

Sajnos az azáleák még nem nyíltak ki teljesen :).

Hollók... Tudom, dögvészt jelentenek a néphit szerint... Koreában gyakoriak a hegyi terepeken.

Hamarosan elértük a kis buddhista templom romjait. A szentélyt újjá építették, de egy "pagoda" még mindig áll a régi épületből. A színes lámpások már kinn lógtak. Mindig örömmel tölt el, ha ezeket látom ezeket. Nem tudom, de valahogy jó kedvre tudnak deríteni. Imádom itt a túraterepeket, a buddhista szentélyekkel, és az egyedi hangulatot, amit ezek teremtenek.

Késésben voltunk, gondolkodtunk, hogy lemegyünk kisbusszal, de végül a rövidebb túraterep mellett döntöttünk, amit jól kiépítettek, így gyorsan leértünk.

Mivel várni kellett még a lassabb emberekre, emiatt úgy döntöttünk, eszünk valamit a buszmegálló standoknál. A polipba töltött sunde-t (koreai "kolbászt") kóstoltuk meg. Ettem már ilyent, és most is ízlett. 

A lassú emberek is megérkeztek időközben. Két óra késéssel indultunk, a buszsofőr elég rossz néven vette, mit ne mondjak, megértem. Hosszú volt az út, de szerencsére dugómentes. Deagu-ba, ha nincs dugó, legalább 3 óra eljutni busszal... Próbáltam aludni kicsit, és valamennyire sikerült is. Éjfél körül értem haza, és jó volt pihenni :) :). Sports Complex-nél a kisebb tömeg volt, emberek ültek a baseball stadion előtt ültek a járdán, piknik-szerűen, söröztek, zenét hallgattak, dumáltak. Gondolom, az aktuális baseball meccsen a csapat nyert, akinek szurkoltak, és annak győzelmét ünnepelték :).