Melegszik...

Megint olyan hirtelen jött. Hamarosan át kell térnem a szimpla sort-póló kombóra... Még mázli, hogy nincs a egyenruha az egyetemen...Buddha szülinapja közeledik, lámpások újra kinn vannak :).

Vasárnapi maraton után a metrómegálló édességboltjában láttam német Frédi-Béni-s csokit :). Nem vettem most, mivel az aszalt mangó meg a szárított kókuszdió (kókuszcsipsz) jobban vonzott. Amúgy lehetett volna Nutellát is venni. Nutella-rajongó magyar haverjaim, ha Koreába mennének, tuti gyakran járnának arra :).

Állítólag a HUFS-hoz közel van egy bolt, ahol magyar müzlit is árulnak. Egyszer gondolkodom, elmegyek oda :).

...és még egy utazás

Tehát augusztusban hazalátogatok, megint. Viszont előtte lesz még egy nagyobb utazásom.

Ugyanis a konferencia, amin 2011-ben, meg tavaly is voltam, idén Washington DC-ben lesz. Főnököm is ajánlja menjek, meg én is szeretnék eljutni Amerikába. Nem a gyerekkori Amerika-mánia miatt, hanem a  konferencia miatt. Múlt héten kiderült, nyertem az utazási pályázaton, a konferencia-regisztrációmat már biztos, hogy megnyertem. Anyagilag sem utolsó, de a presztízs is ott van: ugyanis ez a legrangosabb konferencia a témámban. Nagyon boldog voltam emiatt, én vagyok a laborból a második, akinek ez sikerült :).

Öt posztert fogok vinni (4 saját, egy az egyik srácé), a 4 poszteres napból 3 napon lesz poszterem. Jövő héten elkezdem foglalni a dolgaimat oda. Sajnos DC-be nincs közvetlen jegy, amiket találtam, vagy Dallasban, vagy San Francisco-ban, vagy Miamiba át kell szállnom (ami normális átszállási időt biztosít, már nézegettem a járatokat). Emiatt rossz, hogy nem a nyugati parton lesz... Tervezem, hogy 2 napot maradok a konferencia után, és elmegyek New York-ba is, de ez még nem biztos.

Hazaút

Megvettem a repjegyem augusztusra haza. Most újítottam, mivel láttam közvetlen járatot Bécsbe, amit ma lefoglaltam. Augusztus 7én indulnék, és 24én érkeznék vissza, ami bő 2 hét lenne. A "mogyorós járatról"  (előző fejezet), azaz a Korean Air-ről lenne szó.

 Nem álltam meg: beraktam a mogyorós képet :) :).

  Amikor a koreai srácok valaha mondták, hogy van közvetlen Szöul-Bécs járat, akkor nem hittem nekik. Most kiderült, tényleg van és 11 óra alatt Bécsbe ér, a visszaút is csak 10 órás lesz. Hát, remélem, nyugis lesz a repülőút, nem lesz tömve a gép (szép álom...). Vagy ha nem, legalább a kaja jó lesz. Eddigi utazásaim során nem volt vele baj, és economy class-on sem (buisness class-hez is volt már szerencsém).

Boeing 777. Elvileg ilyennel fogok menni.

Ültem már Korean Air-es gépen, mikor 2010-ben vízumot mentem intézni. Akkor Aeroflot-tal mentem eredetileg, és visszafelé a Moszkva-Szöul gép Korean Air járat volt. Nem rossz, kicsivel jobb volt, mint az Aeroflot akkoriban (bár én azzal is nagyon elégedett voltam mindig eddig).

Emellett azt is remélem, nem szándékozik az esetleges balhés fejes a gépre szállni, és balhét csapni a nasi miatt...El sem hiszem, hogy ismét utazom haza, komolyan, annyira gyorsan eltelt eddig ez az időszak.

"Mogyoró-botrány"

Ez ugyan tavaly történt, de durva. Itt is vannak emberek, akik el vannak szállva meguktól, mivel az apjuk "valaki", vagy ha el vannak eresztve anyagilag (A Korean Air elnöke, a "hölgy" pedig a fedélzeti kiszolgálást felügyelő alelnöke )... A csaj kiverte a cirkuszt, mivel az utaskísérő kérdezés nélkül hozott mogyorót neki, illetve  zárt zacskóban hozta, az előírásos tálka helyett, emiatt nem indult a New York–Szöul-járat.

Korrupció-botrány

Most olvastam ezt... Koreában elég keményen léphetnek fel a  a korrupció ellen, ha politikusok mondanak le amiatt, hogy hasonló botrányba keverednek... Nem  értek annyira a helyi politikához, de ha igaz a dolog, egyesek példát vehetnének Koreáról...

...

Ezt a dalt nagyon szerettem. Kicsit nosztalgia-hangulatot okozott, mikor eszembe jutottak  az egyetemista kirándulások régi haverokkal, mikor a srácok ezt játszották gitáron.

Melegszik, ez nem kedvez a futásnak

A túra után a félmaraton is dukál, tehát másnap mentem Yeouido-ra, ahol egy kisebb jótékonysági verseny volt. 1:49-et futottam, ami nem rossz, épphogy 1:50en belül voltam, de mindegy. Negyedik lettem ismételten, egyik futóklubos csaj pedig harmadik. Fél perc volt az időnk között. Azt hiszem, még edzenem kell, hogy az ő szintjét elérjem, bár már közel vagyok (csak viccelek :)). Díjat is kaptunk, ami jelenleg ventilátor volt. Azt pont venni akartam nyárra, tehát jól eltalálták az ajándékot :) :).

 

Woraksan nemzeti park

Ezen a részen még nem jártam, és nagyon jól éreztem magam ezen a túrán. Klassz idő volt, sok jó ismerős jött, sokat nevettünk. Szinte melegem volt térdnadrágban, április végén. Fura, nem?

Elfelé sok dugó volt, de szerintem bele volt kalkulálva, mivel a tervezett idő előtt megérkeztünk. Izzadtam rendesen, mikor mentünk a gerincre, és szereztem a nap folyamán egy kis emberi színt is :) :).

:) :)

                     

"Álmodtam gyermekként,
Felébredtem emberként,
Az egyetlen, mire emlékszem,
Hogy gyermekként még élhettem.

A múltban járó, nem érdekes,
A jövőbe néző, félelmetes,
Megélni azt, ami naggyá tesz,
Álmodni újra, míg valóság lesz"

Esik az eső, tehát naplózni kell

Szomorú idő van, megint. Tudom, a tavaszhoz hozzátartozik, néha kell egy kis "tavaszi eső", de ilyenkor csak aludni tudnék. Futni sem volt kedvem most, vasárnap reggel. Tegnap későn értem haza, majdnem éjfél volt, mire ágyba keveredtem. Ráadásul rosszakat álmodtam egy koszos-rumlis kolesz- szobáról, meg egyebekről. Én is voltam koleszos, méghozzá hét évig. De azért olyan gusztustalan mocsok nem volt a szobámban soha, mint most álmomban. Annak ellenére, hogy nem én, se nem a szobatársaim sem voltak valami pedáns emberek. Szerettem koleszban lakni, de most már nem tudnék. Elég alkalmazkodó voltam/vagyok, de most már nem menne az ilyen fokú másokhoz való igazodás. Persze, ha az ember megtalálja a megfelelő társat, az más. Viszont az utolsó másfél koleszos évemben különösen zavartak a szobatársaim, hogy éjjel tanultak/filmeztek, nappal aludtak. Vagy épp nem segítettek, amikor roomcheck-re a szobámat takarítottam, sőt, az egyik csaj összeokádta a WC-t (amit aznap este tettem rendbe)...

Esik az eső, álmosító idő van. Tudom, örülni kell, hogy nem tegnap volt, és így a kirándulás is jól sikerült, de  ilyenkor nincs kedvem semmihez. Így hát naplót írok, pótolom az elmaradt bejegyzéseket. Be kellene köttetni  a lakásba a hálózatot, de egyrészt, nincs értelme, mivel csak aludni járok szinte haza.... Viszont akkor otthon is tudnék kockulni. Csak egyelőre nem volt rá energiám.

 Cikkeket írtam (írok) az elmúlt időszakban, próbálom befejezni pár munkámat. Remélem, sikerülni fognak, és elfogadják őket mielőbb. Megtanultam, ha az ember úgy áll neki egy munkának, hogy sikerülni fog, akkor nagyobb eséllyel úgy lesz. Meg azt is, kudarc esetén tilos feladni. Otthon rengeteget hallottam ezt, Főnökömtől is, és gyülekezetben is ezt mondták egyszer ezt. Próbálom magamnak ezt sulykolni. Voltak, vannak és lesznek is olyan élethelyzetek, amikor nem sikerül valami, nem csak az illetőnél. De ha épp az embernél fennáll ez az állapot, akkor rossz azt érezni, hogy csak velem kegyetlen a sors...  Kitartásra szükség van, szerintem az megvan nekem :) :). Még mázli, hogy sportolok :) :).

Imádok a Tancheon- folyó partján futni, jól kiépített, rendesen ki van világítva, és még sötétedés után is sokan futnak ott. Bár az egyetemtől majdnem 2km-re van, de legalább addig is bemelegítek :) :).

Biseulsan

Régen túráztam már... Egyrészt, több jó futóverseny volt, Busan-ba is el akartam jutni, meg néha volt 1-1 dolog, amit szerettem volna befejezni. Szóval volt rá mentségem. Most viszont eldöntöttem, ide el szeretnék jutni :). Biseulsan Daegu mellett van, a Gayasan Nemzeti Park-hoz közel. Híres az azálea-bokrairól, szoktak itt is azálea-fesztivált rendezni. Sajnos kicsit korán jöttünk, mivel még nem nyíltak ki teljesen, de azért jól sikerült a kirándulás. Szép időt fogtunk ki, sok ismerős jött. 
A terephez közeledve nagy dugó volt, leszálltunk a buszról, és gyalog mentünk a túraterepekhez.

Egy buddhista szentély, kőrakásokkal :). Meleg volt, nem bántam, hogy ujjatlan felső mellett döntöttem.

Első szakasz nagyon meredek volt, ráadásul többször keveredtünk tumultusba. Haverom inkább Pókembert játszott, és a sziklákon ment föl. Szerencsére nem csúsztak, és kellően "rücskösek" voltak ahhoz, hogy ezt végre tudja hajtani.

Ugrunk :) :).

Sajnos az azáleák még nem nyíltak ki teljesen :).

Hollók... Tudom, dögvészt jelentenek a néphit szerint... Koreában gyakoriak a hegyi terepeken.

Hamarosan elértük a kis buddhista templom romjait. A szentélyt újjá építették, de egy "pagoda" még mindig áll a régi épületből. A színes lámpások már kinn lógtak. Mindig örömmel tölt el, ha ezeket látom ezeket. Nem tudom, de valahogy jó kedvre tudnak deríteni. Imádom itt a túraterepeket, a buddhista szentélyekkel, és az egyedi hangulatot, amit ezek teremtenek.

Késésben voltunk, gondolkodtunk, hogy lemegyünk kisbusszal, de végül a rövidebb túraterep mellett döntöttünk, amit jól kiépítettek, így gyorsan leértünk.

Mivel várni kellett még a lassabb emberekre, emiatt úgy döntöttünk, eszünk valamit a buszmegálló standoknál. A polipba töltött sunde-t (koreai "kolbászt") kóstoltuk meg. Ettem már ilyent, és most is ízlett. 

A lassú emberek is megérkeztek időközben. Két óra késéssel indultunk, a buszsofőr elég rossz néven vette, mit ne mondjak, megértem. Hosszú volt az út, de szerencsére dugómentes. Deagu-ba, ha nincs dugó, legalább 3 óra eljutni busszal... Próbáltam aludni kicsit, és valamennyire sikerült is. Éjfél körül értem haza, és jó volt pihenni :) :). Sports Complex-nél a kisebb tömeg volt, emberek ültek a baseball stadion előtt ültek a járdán, piknik-szerűen, söröztek, zenét hallgattak, dumáltak. Gondolom, az aktuális baseball meccsen a csapat nyert, akinek szurkoltak, és annak győzelmét ünnepelték :).