Esti "állatos buli..."

Mentünk a szállásra, de előtte bevásárlás volt. Mondanom sem kell, hol volt a szupermarketben a legnagyobb tumultus...

Arra a szállásra mentünk, ahol januárban is voltunk, ahol kis faházakban aludtunk, a semmi közepén. Személy szerint én nem szerettem ezeket a helyeket tavaly télen... Eleinte minden jó volt. Lepakoltuk a cuccunkat, főzni kezdtünk, sokat nevettünk, jó zene ment, és ökörködtünk.
A vicces állatjelmezek most is előkerültek... Mondom, be kellene szereznem egy ilyent... :).

Kajálás után egy darabig maradtam, tényleg jó volt, de mikor kezdett átmenni az egész piálásba, meg drinkig games-be, akkor inkább azt mondtam, nem. A szobánkban a csajok, akik elfoglalták a belső szobát, tehát már csak a külső részbe lehetett pihenni, az asztalnál iszogattak, és vihorásztak. Jómagam már fáradt voltam, bemenetem a belső helyiségbe, pihenni. Hamarosan jöttek a csajok, és tök hangosan dumáltak, röhögtek. Nekem elegem lett, kimentem onnan, főleg, hogy még hangoskodni akartak. Egyik nagyon affektálva nyomta a semmit... Tudom ittak, ilyenkor az ember elveszti a kontrollt, de akkor is. Még hajnali 4kor is hallottuk őket, és akkor egy másik lány ment be szólni neki, fogja már vissza magát. Komolyan mondom, ilyenkor érzem magam öregnek, szürke egérnek meg ódivatúnak, annak ellenére, hogy állítólag sokan kedvelnek... Hogy nem vagy egy hangos, bulizós, vihogós ember. Tudom, kinőttem már a kisebbségi komplexusokból, nem is szabadna annak lennem. Szeretek bulizni, szeretem, ha a táncolásról, éneklésről és ökörködésről szól a dolog, mint a hálaadáskor. De ha átmegy az egész masszív piálásba meg punnyadásba, azt már nekem nem buli...