Első havas túra

Másnap kirándulni is mentünk :) :). Túravezetőnk szervezett egy túrát Yongmunsan-ra, ami Gyeonggi-do legmagasabb hegye. Voltam már itt, de elsősorban tél végén, amikor már latyakos volt kicsit a hó.
Kemény négy ember (szerencsére minden haverok :) :) ) jelent meg ezen a napon. Késve indultunk, már majdnem dél volt, mire megérkeztünk a vonat végállomásához. A vendéglős kisbuszok már ott vártak minket, akik egyből kivittek a túraterepre. Mivel már majdnem dél volt, gondoltunk, betermelünk némi meleg gombás-zöldséges levest. A kaját már útközben megrendeltük, a sofőr adta tovább a vendéglősöknek, így hamar asztalunkra került a finom ebéd. Bírom a koreaiak üzleti érzékét :) :).

A finom kaja után indultunk a túraterepre, én nagyon örültem a friss hónak, de ezzel nem voltam egyedül. Tényleg öröm volt túrázni ebben a napos, nem túl hideg, szélcsendes időben. Végigröhögtük-ökörködtük a kirándulás nagy részét.
Szemgolyó?

Láttunk egy hatalmas harkályt is, aki épp munkában volt. A fényviszonyok miatt nehéz volt róla jó képet csinálni, de kis szerkesztés után egész jól sikerültek a fotóim :).

A patak már kezdett befagyni.

Volt pár emelkedő később, ahol kicsit óvatosan kellett menni.

3 órás túra volt a hegycsúcsig, és mindenki épségben feljutott :).

Lefelé menet már gyorsabban haladtunk, volt pár esés -kelés, még hólánccal is.

Túrázó koreai házaspártól kaptunk szárított khakiszilvát :).

Kis pihi, közben teát fúztünk :).

Már közel a szentélyhez meghemperedtünk a hóba.

A híres,  több, mint 1000 éves gingkofa.

A jól megérdemelt pajeon

Eléggé megszívtunk a visszautat. Megérkeztünk, tudván, hogy van 20 percünk a vonatig, leültünk a váróban. Meleg volt, wifit is fogtunk, tökjó volt. Annyira jó, hogy volt, aki elaludt, és lekéstük a vonatot, mivel nem mondák be rendesen. Szerencsére újabb 15 perc múlva jött a következő szerelvény, így épségben otthon voltunk :)-