Kicsit elfáradtam, hetek óta nem alszom rendesen. Pedig annyira jó lenne kicsit kipihenni magam.
Egy kicsit kimerít a napi rutin, néha azt érzem, amit a Danaidák is érezhettek, mikor a lyukas hordóba kellett hordaniuk a vizet. Nem mindig, de néha, vannak ilyen pillanatok. Most pl. csalódott vagyok. Elég sok dolog miatt... :( :(
Annyira hiányzik egy csomó ember, aki most elment, akit rég láttam...Otthoni-itteni barátok, és a családom is.
Meg az érzés is, hogy elvonulok egy csendes zugba, és kipihenem magam. Múlt vasárnap egyik ismerősömmel voltunk egy könyvesboltban. Találtam egy jó olvasmányt, amit meg is fogok venni hamarosan. Hazafelé, hogy az időt elüssem (tudjátok, majdnem 10 órás a repülőút Szöul-Moszkva között, bár kitudja, lehet megint kísérletet teszek rá, hogy megverjem a gépet a freecell-ben-sikeres volt múltkor párszor). Szóval leültem, és olvasgattam. Sokat jelentett ez a rég tapasztalt érzés, hogy ülök egy jó könyvvel a kezemben, ami örömet okoz. Elvonási tüneteim vannak ez ügyben. ELTE-s koromban volt, mikor egy (húzós) vizsgára készültem, akkor gyakran elkapott az olvasási kényszer. Néha két kézzel kellett lefognom önmagam, hogy a jegyzetek helyett ne az aktuális kedvenc könyve(i)mhez nyúljak. A gimiben néha zenét hallgattam tanulás közben, viszont ez az "olvasási kényszer" egyetemista koromban jött elő, de nagyon :).
Ez a két szép, sárga könyv is hiányzik, holott tök boldog voltam, mikor meglett az állatszigóm!!! :) :) Biológus-Biblia, hehehe :) :) :).
Komolyan, már mondom, elvonási tüneteim vannak olvasásból, mivel itt nincs rá nagyon lehetőségem... De otthon tuti lesz. Tök vicces, kötelező olvasmányokat sosem szerettem (Lehet, ha a Harry Potter-könyvek kötelezőek lennének, akkor fele olyan népszerűek lennének :) ). Meg egyáltalán a
kötelező dolgokat... A rajzzal is így vagyok, tudok valamennyire rajzolni-festeni (bár öndicséret büdös), de a műszaki rajzok (rajzóra) sosem mentek. A kreatív dolgokban, viszont elég jó voltam/vagyok (ez nem dicsekvés).
Fura, most eltervezem, mennyit fogok aludni, milyen jókat fogok pihenni, aztán ha hazamegyek, nem lesz belőle semmi. Ez tuti. Tavaly is, első otthon töltött napomon, reggeli reggeli futás után kikaptam Apu kezéből a fűnyírót. Ok, csak viccelek, de tényleg élveztem. Azért pihentem is, olvastam is, sőt, az utolsó napokban tapasztalt hőség miatt nem is nagyon mentem ki, de azért azt hittem, passzívabb leszek... Annyira jó visszagondolni az otthon eltöltött három hétre, el is mosolyodtam most, pedig nincs túl jó kedvem. Talán mivel kicsit fáradt vagyok. Nem fizikailag. Lelkileg. Annyira klassz felidézni, mikor találkoztam pár régi ismerőssel, mikor végre ehettem olyan dolgokat, amiket egy éve nem ettem. Meg azt is, mikor Pesten szinte gyalog eljuthattam mindenhová, amikor a Szigeten futottam, mennyire büszke voltam a 10km-re...
Nem vagyok szomorú annyira, próbálok mosolyogni a rossz percek ellenére is. Munkában is (remélem), de erről nem beszélek. Hétvégén Seoraksan, ismét-végre :). Csütörtökön félmaraton (ünnepnep). Alig több, mint két hónap, és ismét mehetek haza kis időre :). Cigiszagú, vesébe könyöklős (mint a tavalyi fószer, akit visszafelé majdnem lecsaptam, mikor ezredjére könyökölt a vesémbe), orr-és fogszívós (2010-ben, visszafelé, egy ázsiai pasas) útitársak kíméljenek! :) :) Tudom, ez nem rajtam múlik, de nem örülnék egy ilyennek...
Egy kicsit kimerít a napi rutin, néha azt érzem, amit a Danaidák is érezhettek, mikor a lyukas hordóba kellett hordaniuk a vizet. Nem mindig, de néha, vannak ilyen pillanatok. Most pl. csalódott vagyok. Elég sok dolog miatt... :( :(
Meg az érzés is, hogy elvonulok egy csendes zugba, és kipihenem magam. Múlt vasárnap egyik ismerősömmel voltunk egy könyvesboltban. Találtam egy jó olvasmányt, amit meg is fogok venni hamarosan. Hazafelé, hogy az időt elüssem (tudjátok, majdnem 10 órás a repülőút Szöul-Moszkva között, bár kitudja, lehet megint kísérletet teszek rá, hogy megverjem a gépet a freecell-ben-sikeres volt múltkor párszor). Szóval leültem, és olvasgattam. Sokat jelentett ez a rég tapasztalt érzés, hogy ülök egy jó könyvvel a kezemben, ami örömet okoz. Elvonási tüneteim vannak ez ügyben. ELTE-s koromban volt, mikor egy (húzós) vizsgára készültem, akkor gyakran elkapott az olvasási kényszer. Néha két kézzel kellett lefognom önmagam, hogy a jegyzetek helyett ne az aktuális kedvenc könyve(i)mhez nyúljak. A gimiben néha zenét hallgattam tanulás közben, viszont ez az "olvasási kényszer" egyetemista koromban jött elő, de nagyon :).
Ez a két szép, sárga könyv is hiányzik, holott tök boldog voltam, mikor meglett az állatszigóm!!! :) :) Biológus-Biblia, hehehe :) :) :).
Fura, most eltervezem, mennyit fogok aludni, milyen jókat fogok pihenni, aztán ha hazamegyek, nem lesz belőle semmi. Ez tuti. Tavaly is, első otthon töltött napomon, reggeli reggeli futás után kikaptam Apu kezéből a fűnyírót. Ok, csak viccelek, de tényleg élveztem. Azért pihentem is, olvastam is, sőt, az utolsó napokban tapasztalt hőség miatt nem is nagyon mentem ki, de azért azt hittem, passzívabb leszek... Annyira jó visszagondolni az otthon eltöltött három hétre, el is mosolyodtam most, pedig nincs túl jó kedvem. Talán mivel kicsit fáradt vagyok. Nem fizikailag. Lelkileg. Annyira klassz felidézni, mikor találkoztam pár régi ismerőssel, mikor végre ehettem olyan dolgokat, amiket egy éve nem ettem. Meg azt is, mikor Pesten szinte gyalog eljuthattam mindenhová, amikor a Szigeten futottam, mennyire büszke voltam a 10km-re...
Nem vagyok szomorú annyira, próbálok mosolyogni a rossz percek ellenére is. Munkában is (remélem), de erről nem beszélek. Hétvégén Seoraksan, ismét-végre :). Csütörtökön félmaraton (ünnepnep). Alig több, mint két hónap, és ismét mehetek haza kis időre :). Cigiszagú, vesébe könyöklős (mint a tavalyi fószer, akit visszafelé majdnem lecsaptam, mikor ezredjére könyökölt a vesémbe), orr-és fogszívós (2010-ben, visszafelé, egy ázsiai pasas) útitársak kíméljenek! :) :) Tudom, ez nem rajtam múlik, de nem örülnék egy ilyennek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése