:)

Új potenciális kedvenc dalom. Kicsit tükrözi a jelenlegi érzéseimet. Nem írok panaszáradatot. Legyen elég annyi, ami az előző fejezetemben írtam! :)

Elvonási tünetek és egyebek

Kicsit elfáradtam, hetek óta nem alszom rendesen. Pedig annyira jó lenne kicsit kipihenni magam.
 Egy kicsit kimerít a napi rutin, néha azt érzem, amit a Danaidák is érezhettek, mikor a lyukas hordóba kellett hordaniuk a vizet. Nem mindig, de néha, vannak ilyen pillanatok. Most pl. csalódott vagyok. Elég sok dolog miatt... :( :(

 Annyira hiányzik egy csomó ember, aki most elment, akit rég láttam...Otthoni-itteni barátok, és a családom is.
Meg az érzés is, hogy elvonulok egy csendes zugba, és kipihenem magam. Múlt vasárnap egyik ismerősömmel voltunk egy könyvesboltban. Találtam egy jó olvasmányt, amit meg is fogok venni hamarosan. Hazafelé, hogy az időt elüssem (tudjátok, majdnem 10 órás a repülőút Szöul-Moszkva között, bár kitudja, lehet megint kísérletet teszek rá, hogy megverjem a gépet a freecell-ben-sikeres volt múltkor párszor). Szóval leültem, és olvasgattam. Sokat jelentett ez a rég tapasztalt érzés, hogy ülök egy jó könyvvel a kezemben, ami örömet okoz. Elvonási tüneteim vannak ez ügyben. ELTE-s koromban volt, mikor egy (húzós) vizsgára készültem, akkor gyakran elkapott az olvasási kényszer. Néha két kézzel kellett lefognom önmagam, hogy a jegyzetek helyett ne az aktuális kedvenc könyve(i)mhez nyúljak. A gimiben néha zenét hallgattam tanulás közben, viszont ez az "olvasási kényszer" egyetemista koromban jött elő, de nagyon :).
Ez a két szép, sárga könyv is hiányzik, holott tök boldog voltam, mikor meglett az állatszigóm!!! :) :) Biológus-Biblia, hehehe :) :) :).

 Komolyan, már mondom, elvonási tüneteim vannak olvasásból, mivel itt nincs rá nagyon lehetőségem... De otthon tuti lesz. Tök vicces, kötelező olvasmányokat sosem szerettem (Lehet, ha a Harry Potter-könyvek kötelezőek lennének, akkor fele olyan népszerűek lennének :) ). Meg egyáltalán a kötelező dolgokat... A rajzzal is így vagyok, tudok valamennyire rajzolni-festeni (bár öndicséret büdös),  de a műszaki rajzok (rajzóra) sosem mentek. A kreatív dolgokban, viszont elég jó voltam/vagyok (ez nem dicsekvés).
 Fura, most eltervezem, mennyit fogok aludni, milyen jókat fogok pihenni, aztán ha hazamegyek, nem lesz belőle semmi. Ez tuti. Tavaly is, első otthon töltött napomon, reggeli reggeli futás után kikaptam Apu kezéből a fűnyírót. Ok, csak viccelek, de tényleg élveztem. Azért pihentem is, olvastam is, sőt, az utolsó napokban tapasztalt hőség miatt nem is nagyon mentem ki, de azért azt hittem, passzívabb leszek... Annyira jó visszagondolni az otthon eltöltött három hétre, el is mosolyodtam most, pedig nincs túl jó kedvem. Talán mivel kicsit fáradt vagyok. Nem fizikailag. Lelkileg. Annyira klassz felidézni, mikor találkoztam pár régi ismerőssel, mikor végre ehettem olyan dolgokat, amiket egy éve nem ettem. Meg azt is, mikor Pesten szinte gyalog eljuthattam mindenhová, amikor a Szigeten futottam, mennyire büszke voltam a 10km-re...

Nem vagyok szomorú annyira, próbálok mosolyogni a rossz percek ellenére is. Munkában is (remélem), de erről nem beszélek. Hétvégén Seoraksan, ismét-végre :). Csütörtökön félmaraton (ünnepnep). Alig több, mint két hónap, és ismét mehetek haza kis időre :). Cigiszagú, vesébe könyöklős (mint a tavalyi fószer, akit visszafelé majdnem lecsaptam, mikor ezredjére könyökölt a vesémbe), orr-és fogszívós (2010-ben, visszafelé, egy ázsiai pasas) útitársak kíméljenek! :) :) Tudom, ez nem rajtam múlik, de nem örülnék egy ilyennek...

Hehe

Csak hirtelen eszembe jutott, hogy a koreaiak mennyire nagy mesterei a metrón alvásnak...

Hétvégén Seoraksan! Amúgy már három napja ez az undorító, nyákos-nyirkos idő van... Annyira kimeríti az embert-de remélem, hétvégére megjavul! :)

Újabb "gázos" koreai mese

A koreaiak kicsit máshogy értelmezik ezt a kaki illetve szellentés dolgot. Európában annyira tabu ez, de itt népmesék- gyerekmesék szerves része ez a bizonyos dolog... Egy európai ember persze röhög ezen egy jót...

Pl. most is találtam egyet "A szellentő koreai tigris"

Egy fiú sétál az erdőben, közben furulyázik. Elfárad, és ledől egy fa alá aludni. Egyszer csak egy tigris vizet spriccel rá a farkával... A fiú megijed, és elhatározza, bosszút áll. A tigris hátsó traktusába dugja a furulyát.

A megriadt tigris "elereszti a békegalambot"... erre egy sípoló hangot hall (ami a hátsójából jön), amitől méginkább megriad. Egyre gyorsabban fut, közben a sípoló hang a szelekkel együtt egyre hangosabb lesz... Az állatok elkezdenek nevetni, mivel látják, hogy egy furulya van a tigris hátsójában. A megalázott tigris berohan az erőd mélyére...

Hát, kicsit sajnálom a tigrist... Tudom, sokan megbotránkoznak, hogy ilyenről írok, vagy épp megjegyzik, mennyire fogékony vagyok a "dilire". Tudom, az utóbbi vád nem alaptalan, de akkor is...

Most már tényleg nyár

Tegnap ittam először icecup-ot (műanyag pohárban jég, arra öntünk valami lötyit). Tudom, nem egy egészséges dolog, mivel a jégben számos baci, kórokozó lehet, de néha jól esik. 
Fülledt az idő manapság... és még nem légkondizhatunk. Elég rosszul alszom miatta. Remélem, most már hamarosan bekapcsolhatjuk a kütyüt, mert a jelenlegi szitu már az "elviselhetetlen" kategóriát súrolja. Tudom, még így is jobb, mivel hamarosan már használhatjuk őket, mint Pesten, amikor nyár felé szintén majdnem "szauna lett a koleszból", és csak a zuhanyzással tudtuk lehűteni magunkat. De azért még egy dolgot remélek: hogy mostani szobatársaim nem fognak szibériai hideget "varázsolni" a szobába... Bírom a masinát, de csak mértékkel.

Gariwangsan: dzsungel, izzadság és egyebek

Elkezdődött az izzadásos időszak...
Szombaton Gariwangsanon túráztunk. Ez a hegység Gangwon-do-ban található, közel Pyeongchang-hoz.  Egy szurdokvölgyön keresztül mentünk föl a hegycsúcsra. Gyönyörű vízesések voltak arrafelé, plusz egyedi vegetációt figyeltem meg. Sajnos eléggé fülledt volt az idő, sortban-trikóban roggyá izzadtam, emellett a sok muslicának, bögölynek sem örültem... Ezzel nem voltam egyedül. Ennek ellenére megérte fölmenni, mivel a hegycsúcsról klassz kilátás nyílt, és a lefele vezető út is könnyebben ment.
Nem igazi vízesés...

 Fallikus bor... Erről már meséltem. Koreaiak ennyire erkölcsös népek... höhöhöh

 Szóval a vízesés megcsodálása után elindultunk. Gyönyörű volt a terep,  de a fülledt idő megnehezítette a dolgunkat...

  A környék növényzete nagyon tetszett-aki ismer, tudja, meg vagyok kattanva a "gyomokért" is, és előszeretettel fotózom őket. Egy szép gyomról annyira klassz "művészfotót" lehet csinálni...

 A hegycsúcson-elsőként értünk fel...

Sétáltunk a gerincen kicsit, majd lefelé mentünk az erdőn keresztül. Egyhangú terep volt, a végén már fáradt voltam, a és kiütközött a folyadékhiány. A faluba leérve nagyon örültem. Ez a kutyakölyök annyira aranyos volt, a pöttyel a farkincáján! :) Kicsit félt, de azért örült nekünk. Csak a "rövid láncon tartás" az, amit állatkínzásnak tartok...

 Egy iskola-szerűség mellett pihentünk, ahol ajusshi-k rizssütit adtak nekünk, amiben borsó (!!!) volt! "Korean bakery"-mondogatták... Majd a boltban feltöltöttünk a kifogyott folyadék-készletünket, és régebbi kajálda "vasváza" alatti betonalapon telepedtünk le, ahonnét jó kilátás nyílt a patakra. Sokan fürödtek is benne.

Kicsit késve, de elindultunk, és viszonylag időben hazaértünk. Klassz nap volt, rám is fért egy alapos zuhanyzás, mivel "izzadtam, mint a ló", ahogy otthon mondani szokás! :)

Nem mondom meg...

Nekem ugyebár már nincsenek óráim, most a cikkírás, posztergyártás köt le főleg, és már elkezdtem azon is filózni, hogy legyen a szakdogám. Viszont a többieknknek föl kellett venni egy órát, és kísérletet kell csinálni. Tegnap fura kolléganőm több lépésről megkérdezte, mért kell. A srácok: "Nem tudjuk, mi csak a leírást követjük"... Erre volt némi "konfliktus" egy másik kolléga és a csaj között, aki fél óráig magyarázta az igazát. Valamennyire igaza van, mivel egy kísérletnek, ha nem ismerjük az elméletét, akkor mit sem ér az egész? De ezt (mármint, hogy igazat adok neki), semmiképp sem kötöm az orrára...
Lefixáltam a tengerparti futást, július 7-én. Remélem, nem fog esni, bár egyik ismerősöm, aki két éve részt vett ezen a versenyen, küldött egy képet, amikor szakadó esőben pózoltak futás előtt... -és szaladták le a távot. Több fiú állítja, az esőben futásnak van egy előnye... hehehe (erről nem nyilatkozom). És június végén megyünk Juwangsanra is (túra + kultúra :) ). Éééés, a következő hétvégén viszontláthatom kedvenc túraterepemet! :) :)

Csak egy agymenés

Most megint nem aludtam rendesen... Basszus, mi a túróért kell éjfél körül zajongni?? Nem vagyok összeférhetetlen, épp ellenkezőleg, de akkor is... Az idő elég fülledt... Két hét a következő félmaratonomig. Nincs futáshiányom, de már nagyon várom. Ezt komolyan mondom. Aztán tervezem, hogy július 6-7én megyek a keleti partjára Koreának, mivel lesz egy tengerparti futóverseny. Az is félmaraton lesz. Nagyon szeretném kipróbálni a tengerparti futást, bár tuti bicikliúton fogunk menni :). Bírom ezeket a "futóversenyeket", mivel annyira jól szervezettek, hogy nem emberi. Először is: jelzik a kilométereket. Emellett a megfelelő pontoknál van ivási (a legtöbb futó a víz felét a ruhájára szokta önteni, én is, höhö) vagy épp szénhidrát-utánpótlási (főleg banán, csoki de volt már narancs is) lehetőség. Kapunk "szuvenírt" (dzseki, hátizsák, póló stb.), de ha nem kérjük, akkor olcsóbban részt tudunk venni a futáson. Vannak csomagmegőrzők, ahol a cuccainkat hagyhatjuk. Futás után kapunk kaját, és az érmet, ami igazolja, hogy teljesítettük a futást. SMS-t is küldenek az időnkről, ami alatt leszaladtuk a bizonyos távot. Szóval jó "buli" az egész. Emellett folyó mellett szaladunk legtöbbször, a bicikliúton. Szegény bringások, néha őrült futókat kell kerülniük :). Meg ha lezárják miattunk az utakat, ronda dugók keletkeznek... Legalábbis Szöulban... Szóval ennyit a futásról. Remélem, a két órán belül lesz a legközelebbi időm is!

10 hét múlva repülök... Már nagyon várom, mivel már megint egy éve nem voltam otthon. Már könnyebben bírom ezeket az "egy éves eltávozásokat", bár vannak ismerőseim, akik évek óta nem mentek haza. Viszont én évente egyszer megpróbálok hazajutni. Sajnos még kicsit dühös vagyok egy múlt heti konfliktus miatt. Bennem van a tüske, de nagyon. Nem az én hibám volt, mivel én nem az az ember vagyok, aki keresi a balhét, meg hogy kivel vesszen össze. De könnyen felforr az agyvizem, főleg, ha igazságtalan velem valaki. Ezen "kicsiny dolgok' miatt nem mindig érzem jól magam. Ráadásul hétfőn a monitorom is úgy döntött, felmondja a szolgálatot... Madness, ezerrel, amit utálok. Tudom, máshol is lenne idegesítő tényező... Futni akarok, minél többet futni!!!! :) :)

....

Az élet néha szörnyen igazságtalan tud lenni :( :(

Segítséég, álmos vagyok, nincs kedvem semmihez... Pedig most végre elmondhatom, egész jól aludtam....Hát, most jobb, ha nem írok arról, hogy érzem magam...

Namhe, második nap: Na és túrázunk is!!!

Az eső reggelre elállt, így tudtam sétálni kicsit a tengerparton. Később páran túráztunk, fölmentünk egy híres hegyre, amin egy buddhista szentély volt. Fülledt-ködös volt az idő, a júliusi monszun időszakot idézte. Jól le is izzadtunk, alig láttunk valamit...

Ezek után ebédeltünk. Az idő kitisztult. Egy gyönyörű tengerpartra mentünk!!! Tényleg hihetetlenül szép volt!!

 Falfestmények itt nagyon népszerűek voltak a házak falán. Egy cuki kis falu is állt itt, egyik haverommal megállapítottuk: A helyi kávéház vezetőjének "nagyon rossz munkahelye van". Hehe, néha cserélnék vele, a nyugit, a klassz kilátást irigylem kicsit :).

 Egyik legszebb tengerpart volt, amit eddig életemben láttam...

 A házak tetején is voltak "képek" színes palákból :).

 A hazaút viszonylag sima volt, kevés dugóval (Cheonnan-Pyeongtek körül), én rosszabbra számoltam. Gondolom, a beharangozott -de nem teljesült-rossz idő miatt sokan szombat este-vasárnap reggel hazamentek.... Nekem nagyon tetszett Namhe, megérte eljönni. Azt hiszem, ide visszatérünk még!!!

Namhe: kajakozunk és bulizunk

A második nap nagy része sajnos elment az utazással Namhe-be. Elég ronda dugók voltak, az utolsó 20km-t szinte végig araszolva tettük meg...
Na, a hülyeség, az ment!!! :) :)

Gyorsan elfoglaltuk a szállást, és irány vissza a buszba, ugyanis kajakozni mentünk Namhe egyik híres öblébe: Borospohár-öböl a neve. (Wineglass-bay). Az öblön túl nem mehettünk... Versenyeztünk, voltak srácok, akik szörfdeszka szerű izét eveztek, amin fel tudtak állni. Illetve hátra-szaltót tudtak csinálni  rajta...

 A környéken volt egy rendezvény is, kajás standokkal, koncertekkel. Sajnáltuk, hogy le kell lépni, próbáltuk Warrent meggyőzni, maradjunk még.
Corgi kutyus, mint egy kis róka...

 Este, vacsora után páran visszatértünk a Winglass-öbölbe kicsit bulizni. Elvileg este 11ig voltak koncertek.

 Az utolsó koncertet még elcsíptük. Szerintem nem volt rossz, jót buliztunk rá. De sajnos 10re véget ért... Eső is megeredt. Páran visszataxiztunk a szállásra...

Aludni nem nagyon tudtam, mivel a szállásadó ajummák úgy feltekerték az ondolt, hogy nem emberi... Mindenki kínlódott vele. Azt hiszem, ez az ondol- probléma eléggé gyakori Koreában. Végül sikerül lejjebb venni a fűtést. Egész éjjel szakadt az eső...

Túra Geoje-do-n

Péntek este 11 körül indultunk. A buszon alvás szokásos módon elég ergyára sikeredett. Valamennyit talán sikerült aludnom, de az olyan volt, mint a falra hányt borsó... Szerencsére én, ha egy-két éjszakán viszonylag keveset alszom, akkor is "működőképes" vagyok.
 Reggel 5 után érkeztünk a Geoje-do-ra. 50km-es túrát terveztünk, ahogy Warren mondta: "Ezt a túrát inkább hegyi kecskéknek találták ki, mint embereknek". Kb. 10en indultunk neki, Warren lebeszélt pár embert arról, hogy velünk tartsanak. Láttunk kecskéket is, akkor elkezdtem röhögni: "Jujj, itt vannak a túratársak." Már a műúton való séta sem volt könnyű, hiszen emelkedőnek felfelé mentünk... Hamarosan irány a hegyoldal! Két csaj feladta az elején. Felértünk az első csúcsra, akkor nagyjából "felébredtem", túllendültem a holtpontomon. Hát, párszor el is tévedtünk, mivel rossz volt a szalagozás (Koreában a turistaútvonalakat szalaggal szokták jelölni), nehezen találtuk meg a turistautat. Elég fárasztó volt a "hegynek fel, hegyről  le" terep tíz órán át... Főleg kialvatlanul, dél körül-kora délután több emberen kiütközött az alváshiány, én is köztük voltam. Sajnos nem tudtunk végigcsinálni, 30km körül feladtuk. Hárman tervezték, hogy tovább mennek, szerintem csak dacból...
Az első emelkedő előtt...

A hegyről szép kilátás nyílt a tengerre.

Néha futva mentünk végig bizonyos szakaszokon, néha elestünk. Nehezen tudtuk követni a turistautat.
Hernyó...

Szóval 30km körül feladtuk, és bebuszoztunk a városba. Volt még időnk, ettünk némi tengeri herkentyűs-szójás levest. Iszonyat finom volt, jól esett végre a rendes kaja...

Ezek után a tengerparton pihiztünk kicsit, és vártuk a buszt, vissza a szálláshoz. El is aludtunk, mivel már eléggé kimerültünk... A járgányunk elég sokat késett, mivel ünnepnap lévén nagy dugó volt...

Gyönyörű tengerpart volt, sokan kempingeztek itt.

 Koreai párocska tipikus "matching style"...

 Viszonylag hamar lefeküdtem, mivel nagyon-nagyon fáradt voltam, aludtam is vagy 9 órát (ami nálam rekord, mivel 6-7, max. 8 óránál többet normálisan nem szoktam aludni).
Másnap reggel, a tengernél... Nem fürödtem a hétvégén...

hehehe

Csak el kellett mennem otthonról az Eurovízió ideje alatt, és nem kellett annyira szurkolnom, és Magyarország mindjárt viszonylag jó helyezést ért el! A görögök dala amúgy a kedvencem (nemcsak a címe miatt)!! Viccet félretéve: Klassz hétvégém volt, majd mesélek!Amúgy gratula Magyarországnak a 10. helyért, és örülök, hogy Dánia nyert (dánok mindig jó dalt küldenek).

:)

Egy másik kedvenc dalom... Holnap megatúra Geoje-do-n!!! Alig várom!!! A tegnapi konfliktusra gondolva még mindig ökölbe szorul a kezem... Nem is hergelem rajta magam... Utálom az olyan embereket, akik szememen nyalnak, aztán ha nem figyelek, hátba szúrnak... Megfogadtam, most már tényleg teszek rá, hogy ki mond vagy gondol rólam. A családom, barátaim, haverjaim, akik számítanak. Mostantól arra fogok koncentrálni, hogy jól érezzem magam, dolgaimat a lehető legjobban ellássam, illetve a sportra, túrázásra, meg egyéb dolgokra, amiket szeretek csinálni. Próbálok hinni a legjobb barátomnak, aki azt mondja mindig, ha bosszankodom: "Túl rövid az élet ahhoz, hogy szomorú légy!"
Tegnap, pedagógusnap alkalmával nagykaja volt, ezúttal egy másik all-you can eat-ben. Eléggé elhúzódott... Francia kaják domináltak főleg, klassz tengeri herkentyűs levest és paprikasalátát ettem. Azokból a színes paprikákból készült, amiket otthon, a kertünkben is teremnek. Többek közt miattuk is várom a hazautam :).

Hát, teleettük magunkat, esti futás is nehezebben ment (de kellett...), de reggel már simán lement a szokásos táv. Ma kicsit óvatosabban fogok enni... Keveset aludtam, éjfél körül volt, mire beértem a koleszba, illetve hajnali négy körül hallottam, hogy a portások elhúzzák ablakunk alatt azt a rohadt kerekes szállítót-k***a hangos... Reggel meg voltam olyan gyík, hogy a szobában felejtettem a kártyát, de a gondnok bácsi segített. Koleszban annyira aranyos velem mindenki... Ma buszon alvás, holnap, hajnali ötkor indul a "nagy menet"... Őrület...
Jövő héten már elmondhatom, hogy 10 hét van a hazautamig! Nem ez a mérvadó, de  azért jó tudni :)!Azt hiszem, június 22én mégsem futok félmaratont... Helyette lehet, Juwangsan-t és Hahoe Village-t "pótlom be". Ami azt jelenti, ősszel menni akartam oda is, de végül nem jött össze. Tök jó, Korea  majdnem összes NP-jében jártam... De még remélem, eljutok még pár helyre :).

A nap dala!!!

Nem tudom, miért, de most újra sikerült zenét posztolni! Egyik kedvenc zenekarom -a sok közül!!! :) :)

Szóval amiatt is tettem be egy dalt, mivel tényleg dühös vagyok... Nyuszikám, már unom, hogy folyton acsarkodsz ellenem....Féltékeny vagy, vagy mi a cukrozott ****** az oka, hogy le akarsz járatni?? Nincs semmi okod rá, hiszen nem ártottam neked, és a közösségi oldalra sem írtam ki semmi kompromittálót, amivel le tudnál alázni!!

hehe

Ma ikrás-zöldséges-sajtos rizst (v)ettem! Nagyon klassz! Fura kolléganőm: "Te meg tudod enni a sajtot?" -mivel ő állítólag nem, legalábbis ezt hangoztatja... (a pizza gondolom, más kategória...) Hehe, majd legközelebb, ha ő odenget (azt a gusztustan halas izét, fúj...), akkor elsütöm ezt neki... :) :) Szeretem a halat, de hal formájában, nem odengként :).

Háát...

A szombati futás, a startnál!!! Kicsit erős csoporttal futottam, de azért jó volt! :)

jujj...

Ki lopta el a tavaszt??? Már majdnem 30 fok van Szöulban!!! A laborban elviselhető a hőmérséklet, de a gyakorlóban majdnem megfőttünk... Amúgy a prof pipettázás versenyt rendezett :)! Kék lötyit kellett pipettázni az Eppendorf- csövekbe, mindegyikbe egy ml-t. Vicces volt :). Főnököm megtiltotta, hogy melegítőben legyünk a laborban. Engem mondjuk nem érint, mivel én csak futásra veszek melegítőt... Sőt, ilyen melegben már sortban-pólóban szoktam futni... Viszont szerintem az én öltözködési stílusomban remélem nem talál kifogást. Nem húzok föl miniszoknyát, bugyinak (tangának, höhö) beillő sortot, se nem hasig kivágott felsőt...  Viszont már olyan meleg van, hogy hátam közepére sem kívánom a hosszú farmert!!!

 Az azáleák már lassan elvirágoznak...

 Csak mert szép...

 Szerintem ez így egyáltalán nem kihívó, mondhatnak bármit... Ok, térd felett végződik, de akkor is elég szolid!!!

Dodam-3-bong, Gosu Cave és Jebibong

Danyangban kirándultunk tegnap. Gangwon-do-t szeretjük. Rengeteg klassz túraterep van arrafelé, sok sípályával, illetve a tengerpartok is szépek. Mellesleg nincs olyan messze. Kevés ismerős jött most...

Szóval először a Dodam-3-bong-nál jártunk, amit én már láttam októberben. Dodam-3-bong három sziklát takar, amik a Namhangang folyóban helyezkednek el, szigetszerűn "állnak ki belőle". Motorcsónakkal megközelíthetőek.

Erre van még egy érdekes természeti látnivaló is: Egy hídszerű szikla, ami szintén a természet műve. Az embernek csak föl kell sétálnia egy kis dombra a lépcsőkön, és egy pavilonból klassz kilátás nyílik. Aztán kb. 100 métert kell mennie az erdőben, és megtalálja az említett sziklát.

Emellett volt itt egy szökőkutas színpad is, ahol énekelni lehetett, közben a szökőkút is működött. Az ajummák ezt kihasználták rendesen, olyan bulit csaptak, hogy nem emberi! 
Következő állomás a Gosu -barlang volt. Mint tudjátok, szeretem a cseppkőbarlangokat. Otthon is van pár gyönyörű, talán emiatt. Tavaly jártam a Gossi-ban, az is nagy élmény volt. A Gosu is gyönyörű volt, csak akkora tömeg volt, hogy nem emberi. Szűk ösvényeken mentünk, alig lehetett haladni, ez kicsit idegesítő volt. Féltem, hogy ki fog ütközni a nem létező klausztrofóbiám (hehe)

.

Egyik srác azt mondta, hogy szerinte ez a barlang kicsit Gringotts-fíling (Gringotts is egy cseppkőbarlangban helyezkedett el) volt a Harry Potter-ből. Hát, van benne valami... :) Warren a végén lefotózott mindenkit... Ezek után ebédeltünk, nagyon finom bibimpapot ettünk szójás levessel. Tényleg, imádom ezeket a hegyi zöldségeket!
Végül Jebibongon kirándultunk, de sajnos idő hiányában nem tudtunk fölmenni a csúcsra. Nagyon meleg volt, már így, május közepén is... Azt hiszem, idén elmaradt az igazi tavasz...
 Nem volt annyira tiszta idő, de gyönyörű volt a kilátás... :) A szél fújt...

Ez a fa nekem nagyon tetszett!

Szegény Colton, megkínlódott a frissen beszerzett szalma-fejfedőjével (szél folyton le akarta fújni a fejéről...)!! höhöh

Felfelé menet...

Fárasztó nap volt, de rengeteg szép dolgot láttunk. :). Hazafelé dugóba keveredtünk kicsit, de aztán időben a koleszban voltam :).