Épségben hazaértem Koreából, már tegnapelőtt. Egyelőre kínlódom az időzónákkal, olyan fáradt voltam tegnap, hogy ágyba estem este 6 körül. Most reggel 3 körül jár, és kidobott az ágy... Háát, no comment. Remélem, sikerül most már átállnom a magyar időre.
Szóval utolsó este, a koleszban pakoltam, mostam. Beraktam az utolsó szuveníreket is. Aztán mentem aludni, akkor esett le, hogy én innen most elmegyek. Érdekes, most volt legnehezebb visszatérni, mégis nehéz most elválni.
Reggel 5 előtt keltem, és elmentem kicsit futni. Majd bezártam a csomagom, még egy kicsit takarítottam, és indultam el. A portás bácsira várni kellett kicsit, ideges lettem tőle, majd végül kijelentkeztem, és elindultam. Csomagon, bár nem lett túlsúlyos, de a 15 kilót elérte... Irány a metró, elég gyorsan jöttek a szerelvények. Az A-Rex-re kicsit várni kellett.
A reptéri vonatból láttam egy hatalmas, fekete füstfelhőt, amiről reméltem, csak szemétégetés, vagy hasonló, nem tűzvész, vagy bozóttűz. Félelmetes volt az egész, a Napot is eltakarta...
A reptéren már hatalmas, tömött sorban vártak a check-inre. Kb. fél órába beletelt, mire sorra kerültem. Majdnem elsírtam magam, annyira húzta már a hátam a nehéz hátizsák, annyira akartam, hogy végre túl legyek rajta. Majd végre! Ráhúztam az esővédőt, azonban sárga miniruha (ok, nem mini, majdnem térdig ér, de bő szoknyarésszel, és könnyen fölcsúszik... Szélben sem érdemes fölvenni...) volt rajtam, ami bő volt, vigyázni kellett... Dühös voltam, hogy nem kaptam ablak melletti helyet, de a szerencsére pesti gépre is kiadták a beszállókátyát (2010ben nem).
Sorba álltam útlevél-ellenőrzésre, ez simán ment (laptopkivevés, tipitapi). Volt még kis időm, elindultam a kapu felé, de megálltam egy szuvenír-boltban, ahol koreai kézműves foglalkozás volt. Egy tradicionális koreai amulettet csináltunk. Én eleinte bénáztam, mint kezdő, de végül sikerrel összehoztam egyet. :)
Irány a reptéri vasút, a kaput könnyen megtaláltam (kb. ugyanott volt, mint 2010ben, akkor is Aeroflottal utaztam). Bekapcsoltam a laptopom, behoztam rajta a netet, megnéztem a leveleimet (plussz az fb-t...). Hamarosan beszállás volt... Elég nagy géppel mentünk...
A moszkvai gép (Airbus...)
Várunk, várunk, várunk, valamit halandzsáznak angolul, de olyan elmosottan mondták, hogy nem értettem... Kb. 45 perc késéssel indultunk, tiszta ideg voltam, mivel a pesti csatlakozásra nagyon kevés időm volt. A mellettem ülő rokonszenves koreai srác is pont azért volt ideges, mint én. Végre felszálltunk, akkor megnyugodtam. A fiú is, akiről, kiderült, 1 hónapra utazik Magyarországra, munkaügyben.
Hamarosan kaja, amit méltányoltam, mivel nagyon éhes voltam már. A kaja egész jó volt, először csirkét kaptunk rizzsel, majd dumplingot (csirkésnek mondták) üvegtésztával (legtöbbször a dumplingba raknak üvegtésztát, itt azonban az mellé járt a japche-azaz az üvegtészta). Nem voltam elégedetlen, egyik kajával sem. Filmet nézni, zenét hallgatni és játszani is lehetett, de a fülhallgatóm kinyiffant később. Először az Animal Factory-val szórakoztam (elég gagyi, de elterelte a figyelmem attól, hogy ideges vagyok). Utána vért izzadtam a FreeCell (olyan, mint a pasziánsz, de bonyolultabb.) játékkal, mire sikerült nyernem (már közel jártunk Moszkvához). Néha felálltam kinyújtani a lábaimat (röpcsin ajánlott), és amikor láttam, hogy az ajummák is próbálnak nyújtó-lazító gyakorlatokat csinálni a gép végében, és is csatlakoztam hozzájuk.
A gép hozott be valamennyit, kb. fél óra késéssel ért Moszkvába... Pattogott a fülem, elég rendesen leszállás közben, talán az idegesség miatt. Basszuskulcs, rohanás, volt kb. 40 percem a pesti gépre. Útlevél-és kézipoggyász-ellenőrzésnél hosszú-tömött sor, de megkérdeztem egy illetékest, nem mehetek-e előre, mivel kevés időm van átszállni-beszállókártyám is mutattam. Kézen fogott, előrevezetett. Aztán rohanás, az F-terminálba, ami a reptér ellenkező pólusán volt. A Pestre menő koreai srácok is utolértek, együtt kerestük a kaput, végül kisebb kavarodás után meglett. A beszállás épp a vége felé járt, én megkönnyebbülve ültem le, hogy hurrá, ma hazajutok. Körülöttem egy csoport magyar ült, Moszkvából utaztak haza. A koreai telóm nem fogott hálózatot (megcsapom a kollégáimat, azt mondták, működni fog, erre a téglával egyenlő...). Családomat nem tudtam így értesíteni, hogy elértem a pestit, arra meg, hogy a netet behozzam a laptopon, már idő sem volt. Emiatt is ideges voltam, és ahogy utólag megtudtam, ők is. Felszálltunk, és simán meg is érkeztünk. Hű, már örültem...
Már Pestre érkezés után, a röpcsi, illetve a naplemente.
Csomagkiadás, nem jött a pakkom. Mondom, rosszul leszek, kétségbe is estem egy percre. Nem az elveszett csomag miatt, de kb. afféle "Nemár, most ez is"-érzésem volt, hiszen mind a moszkvai, mind a pesti utat végigizgultam. De megkerestem az illetékeseket, akik már tudták: Lemaradt Moszkvában, nem volt idő fölrakni a pestire a szöuli röpcsi késése miatt. Fölvették a jegyzőkönyvet, elvileg a másnapi 10:30as géppel érkezik. Házhoz fogják szállítani- mármint Anyuékhoz- ami hát nem Pesten van. Anyuék már aggódtak, hogy elvesztem, de végül rossz pénz csak nem vész el... :). Viccet félretéve, elég későn jöttem ki.
Egy éjszakát Pesten aludtam, mivel másnap diákigazolványt akartam érvényesíteni. (még diák vagyok kb. egy évig, ha külföldön is. PhDs-ként még annak számítok. És ezt ki is akarom használni) Berki Krisztián aranyérmét és Módos Péter bronzérmét már a netről tudtam meg. Pars Krisztián épp akkor küzdött az aranyért. Másnap reggel esett le, ő is megnyerte :).
Szóval Pesten Nénémnél aludtam, örültem az egy éve nem látott Családomnak, Pestnek (Néném lakásából klassz kilátás nyílik a város fényeire), illetve a hazainak (szalonnába tekert máj készült érkezésem örömére) is. Másnap délelőtt elindultam ügyet intézni. Sétáltam még egy nagyot Pesten, megelőlegeztem magamnak a diákbérletet, és az fél órán belül a diákigazolványt is érvényesítettem, 10 perc alatt meglett. Kora délután hazavonatoztam, persze némi Túró Rudi-t is megettem. Apropó, Túró Rudi. Egyik indiai osztálytársnőm egyik barátja Pestre ment konfira májusban, és érdeklődött (osztálytársnőmön keresztül), mit érdemes kipróbálni magyar földön. Meséltem ezen "nevezetességünkről" (többek közt), és a sikert aratott az indiaiak körében :). Most otthon vagyok, Anyuéknál, pihenek pár napot. Tegnap Apuval sütit gyártottunk, de elég fáradt voltam, fájt a fejem, emiatt ágyba bújtam este 6 után nem sokkal. Majd megyek föl Pestre hamarosan kicsit...
A rövid átszállási idő, és a késés ellenére örülök, hogy itthon lehetek. A reptéri dolgozók mind nagyon rendesek, segítőkészek voltak. Hiszen szó nélkül előre engedtek a kézipoggyász- ellenőrzésnél, illetve segítettek megtalálni, melyik kapuról indul a pesti gép... Ha meg hamarosan megkapom a csomagom, akkor nagyon fogok örülni! :) :)
Szóval utolsó este, a koleszban pakoltam, mostam. Beraktam az utolsó szuveníreket is. Aztán mentem aludni, akkor esett le, hogy én innen most elmegyek. Érdekes, most volt legnehezebb visszatérni, mégis nehéz most elválni.
Reggel 5 előtt keltem, és elmentem kicsit futni. Majd bezártam a csomagom, még egy kicsit takarítottam, és indultam el. A portás bácsira várni kellett kicsit, ideges lettem tőle, majd végül kijelentkeztem, és elindultam. Csomagon, bár nem lett túlsúlyos, de a 15 kilót elérte... Irány a metró, elég gyorsan jöttek a szerelvények. Az A-Rex-re kicsit várni kellett.
A reptéri vonatból láttam egy hatalmas, fekete füstfelhőt, amiről reméltem, csak szemétégetés, vagy hasonló, nem tűzvész, vagy bozóttűz. Félelmetes volt az egész, a Napot is eltakarta...
Sorba álltam útlevél-ellenőrzésre, ez simán ment (laptopkivevés, tipitapi). Volt még kis időm, elindultam a kapu felé, de megálltam egy szuvenír-boltban, ahol koreai kézműves foglalkozás volt. Egy tradicionális koreai amulettet csináltunk. Én eleinte bénáztam, mint kezdő, de végül sikerrel összehoztam egyet. :)
A moszkvai gép (Airbus...)
Hamarosan kaja, amit méltányoltam, mivel nagyon éhes voltam már. A kaja egész jó volt, először csirkét kaptunk rizzsel, majd dumplingot (csirkésnek mondták) üvegtésztával (legtöbbször a dumplingba raknak üvegtésztát, itt azonban az mellé járt a japche-azaz az üvegtészta). Nem voltam elégedetlen, egyik kajával sem. Filmet nézni, zenét hallgatni és játszani is lehetett, de a fülhallgatóm kinyiffant később. Először az Animal Factory-val szórakoztam (elég gagyi, de elterelte a figyelmem attól, hogy ideges vagyok). Utána vért izzadtam a FreeCell (olyan, mint a pasziánsz, de bonyolultabb.) játékkal, mire sikerült nyernem (már közel jártunk Moszkvához). Néha felálltam kinyújtani a lábaimat (röpcsin ajánlott), és amikor láttam, hogy az ajummák is próbálnak nyújtó-lazító gyakorlatokat csinálni a gép végében, és is csatlakoztam hozzájuk.
A gép hozott be valamennyit, kb. fél óra késéssel ért Moszkvába... Pattogott a fülem, elég rendesen leszállás közben, talán az idegesség miatt. Basszuskulcs, rohanás, volt kb. 40 percem a pesti gépre. Útlevél-és kézipoggyász-ellenőrzésnél hosszú-tömött sor, de megkérdeztem egy illetékest, nem mehetek-e előre, mivel kevés időm van átszállni-beszállókártyám is mutattam. Kézen fogott, előrevezetett. Aztán rohanás, az F-terminálba, ami a reptér ellenkező pólusán volt. A Pestre menő koreai srácok is utolértek, együtt kerestük a kaput, végül kisebb kavarodás után meglett. A beszállás épp a vége felé járt, én megkönnyebbülve ültem le, hogy hurrá, ma hazajutok. Körülöttem egy csoport magyar ült, Moszkvából utaztak haza. A koreai telóm nem fogott hálózatot (megcsapom a kollégáimat, azt mondták, működni fog, erre a téglával egyenlő...). Családomat nem tudtam így értesíteni, hogy elértem a pestit, arra meg, hogy a netet behozzam a laptopon, már idő sem volt. Emiatt is ideges voltam, és ahogy utólag megtudtam, ők is. Felszálltunk, és simán meg is érkeztünk. Hű, már örültem...
Már Pestre érkezés után, a röpcsi, illetve a naplemente.
Egy éjszakát Pesten aludtam, mivel másnap diákigazolványt akartam érvényesíteni. (még diák vagyok kb. egy évig, ha külföldön is. PhDs-ként még annak számítok. És ezt ki is akarom használni) Berki Krisztián aranyérmét és Módos Péter bronzérmét már a netről tudtam meg. Pars Krisztián épp akkor küzdött az aranyért. Másnap reggel esett le, ő is megnyerte :).
Szóval Pesten Nénémnél aludtam, örültem az egy éve nem látott Családomnak, Pestnek (Néném lakásából klassz kilátás nyílik a város fényeire), illetve a hazainak (szalonnába tekert máj készült érkezésem örömére) is. Másnap délelőtt elindultam ügyet intézni. Sétáltam még egy nagyot Pesten, megelőlegeztem magamnak a diákbérletet, és az fél órán belül a diákigazolványt is érvényesítettem, 10 perc alatt meglett. Kora délután hazavonatoztam, persze némi Túró Rudi-t is megettem. Apropó, Túró Rudi. Egyik indiai osztálytársnőm egyik barátja Pestre ment konfira májusban, és érdeklődött (osztálytársnőmön keresztül), mit érdemes kipróbálni magyar földön. Meséltem ezen "nevezetességünkről" (többek közt), és a sikert aratott az indiaiak körében :). Most otthon vagyok, Anyuéknál, pihenek pár napot. Tegnap Apuval sütit gyártottunk, de elég fáradt voltam, fájt a fejem, emiatt ágyba bújtam este 6 után nem sokkal. Majd megyek föl Pestre hamarosan kicsit...
A rövid átszállási idő, és a késés ellenére örülök, hogy itthon lehetek. A reptéri dolgozók mind nagyon rendesek, segítőkészek voltak. Hiszen szó nélkül előre engedtek a kézipoggyász- ellenőrzésnél, illetve segítettek megtalálni, melyik kapuról indul a pesti gép... Ha meg hamarosan megkapom a csomagom, akkor nagyon fogok örülni! :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése