Visszatértem!!!

Épségben megérkeztem, sima utam volt, csomagom sem veszett el!! :) Jetlag ezerrel... Olyan fülledt idő van, hogy meghalok... És még a tájfunnal ijesztgetnek a héten. Jujj... Szerencsére -és remélem- hogy az utolsókat rúgja ez az időszak. Ezen sorokat már a koleszból írom, majd kiegészítem, ha kicsit elmúlik a kótyagosságom. Sétálok egyet, megveszem a gyümölcsöt, aztán folytatom.


Kicsit később:Szóval most már tisztább a fejem, nagyvonalakba leírom, hogy jutottam el Moszkvából a campusra.
A szöuli gép pontosan indult, semmi különös nem történt. Beszálláskor egy ajuma elnék tolakodatt, szinte fellökve a körülötte lévőket... Egy külföldi sráccal összenéztünk, aki mintha valami olyasmit mondott volna, hogy "fuck". Egy kissé cigiszagú orosz fószer ült mellettem, aki rendszeresen a vesémbe könyökölt... Grr... Lehetett filmezni is, megnéztem a Táncoló Talpak 2-t, bár a sztori érthető volt, de a szöveget nagyon nem értettem, mivel hangos volt a gép... A belinkelt zenét is ott hallottam, nagyon tetszett. Mellesleg azt hiszem, négyszer "megvertem a gépet" a FreeCell-ben :)... Aludni is próbáltam, de nehezen ment. Néha a szél rázta a röpcsit, egy kicsit megrázkódott bennem a kaja :(. (Első kaja valami hal volt rizzsel és szósszal, az zavarhatott meg, második kaja palacsinta volt valami almalekvár-szerűséggel és vaníliaszósszal)

De végül épségben leszálltunk Incheonba. Az útlevél-ellenőrzés lassan ment, sokan álltak sorba. Izgultam, hogy szóvá teszik-e az új útlevelem (a régi februárig lett volna jó, és ezt érvénytelenítetni kellett. De abban van a vízum, azaz az igazolás, hogy mikor regisztráltam a Bevándorlási Hivatalba), de végül minden rendben ment. A "bejelentő lap", amit a repülőn kapunk, okozott némi probémát, először a pasas Kirgizisztánt vagy nem tudom mit akart olvasni, de leesett neki! :) Csomagkiadás javában tartott, épp szembe jött velem a lefóliázott hátizsákom.

Irány az A-REX, most nem akartam buszozni. Annyira kész voltam, hogy a vonaton aludtam egy 10 percet. Az embert -legalábbis engem -fejbe szokta vágni a hosszú út, illetve az időzóna-ugrálás, én legalábbis mindig megérzem, Két óra metrózás után értem az egyetemre, majd a koleszban végre megszabadultam 25- 30kiló súlyfeleslegtől, amit a hátizsákom és a kézipoggyászom kitett (bár a nagy csomaggal kolesz felé, dombnak fel sétálva jó fitneszprogram-csak sajnos ronggyá izzadtam közben). A kártyámat is visszakaptam. Még mindig Kyungwon University volt rá írva, tehát átragasztták, így már "Gachon University" szerepel rajta. Már kipakoltam, netet is be tudtam hozni a koliba. Fáradt vagyok, egyben nem tudok megülni egy helyben. Egyik percben éhesnek érzem magam, másikban torkomban a gyomrom... Azt hiszem, az átállásra kell pár nap. Pár nap, és én is a régi leszek. És újra itt az ősz,  lehet túrázni izzadás nélkül, meló is menni fog. De meg kell vallani: Jobban érzem magam, mint tavaly nyáron...

Volt, aki azt mondta, lebarnultam... Háát, voltam napon, legalább a reggeli futás erejéig. de az utolsó napokban annyira meleg lett, hogy szinte csak a reggeli órákban merészkedtem/merészkedtünk ki. Hát, ez a barnaságom nem fog sokáig tartani (zuhany! Ok, csak viccelek), az első őszi napokon el fog múlni... Egy valami viszont nagyon hiányozni fog: A fáról leszedett gyümölcs, ami Koreában nem elérhető. Egy falusi lánynak ez természetes.... De azóta városi lány lettem. De attól még hiányozhat :)