No Gangnam Style

Nem saját fotó, de akkor is :). Lehet, sokan akarják utánozni az a táncot a Gangnam Style klippjében? Hehehe :)

Átállás

Tegnap gyönyörű idő volt -viszonylag -de ma megint szakad az eső... Fúj... Remélem, már utolsókat rúgja a monszun. A továbbiakban szép időt mondanak, az előrejelzések szerint.
 Tegnap éjjel nagyon nem tudtam aludni, éjszakámon "hatalmas lyuk éktelenkedett". És ami a legviccesebb: első éjjelt végigaludtam, bár pihentető az sem volt, mondom utólag visszagondolva, mivel egész nap kókadt voltam. Azon a bizonyos második éjszakámon szobatársam elhagyta a mobilját, emiatt ideges volt. Hálisten, meglett a kütyü másnap-azaz tegnap. Azt szeretem Koreában, ha valamit elhagysz, elveszítesz, akkor nagy eséllyel viszontlátod. Egyes helyeken mindent elvisznak, ami nincs lebetonozva. Itt nem, vagy egyszerűen otthagyják az eredeti helyén, vagy pedig odaadják az illetékeseknek (pl. WC-ben, szórakozóhelyeken vagy akárhol a takarítóknak. Tavaly, Párizsban találtam egy posztert a mosdóban, és ezt tettem. Hogy a gazdája meglett-e, örök rejtély). 

Legutóbb éjjel, bár volt egy kisebb lyuk, de könnyen visszaaludtam, és magamhoz képest sokáig. (fél 8, bakker, normális esetben hat-fél hét, mire kidob az ágy). De legalább kipihentem magam. Ázsia idén is, illetve tavaly is nagyon nehezen engedett el (a légi közlekedés esetén fellépett problémákra gondolok). Most viszont viszonylag könnyen visszafogadott. Remélem.

És abban is bízom, hétvégén fel tudom avatni a gyönyörú, új, piros bakancsomat :) :)

Tájfun

Azt hiszem, olyan fáradt voltam, hogy el is felejtettem, hogy nyugatról keletre ugrottam át hét időzónát. Majdnem 9 órát sikerült aludnom első éjjel. Féltem, mi lesz, ha első éjjel, de nem volt semmi különös. Remélem, most már nem lesz baj. Vagy ha legközelebb jövök vissza, délelőtt érkező géppel kell jönnöm, az jobb :)
 De még mindig szörnyen kimerült vagyok... Lehet, korán le fogok feküdni ma este. De már az jó, hogy aludni tudtam...:)

Most reggel olyan erős szél fújt, hogy futni sem mertem menni. Állítólag ma jön a tájfun. Elég erő szép fújt mindenesetre, a szoknyámat le kellett fogni, mivel féltem, felfújja a nyakamba... (mázli, hogy még nincs suliidőszak) A srácok szerint ma, kora délután jön a lényeg... Most mázli, hogy nem vagyok Jejun, vagy a déli országrészben... Hallottam, hogy elég sok halász veszítette életét a rossz idő miatt...

Még egy szerencsém volt/van: Mikor még terveztem a hazautam, akkor a mai napot is számításba vettem, mint potenciális visszatérésem napja. Végül jobb így, hiszen a keddi napon az összes Koreába érkező és onnan induló járatot töröltek...

Tegnap, miközben a bandával ettünk, láttuk a kajálda TV-jében, hogy a tájfun milyen károkat okozott Koreában. Főleg a tengerhez közeli részeket érintette,pl Inchon, Jeju. Leszakadtak sok helyen a vezetékek, az autókra sok helyen rádőlt a fa, az utakat üvegszilánkok borították. (A laborba visszafelé megjegyeztük, hogy a campuson sok épület üvetggel borított, reméljük, elég erősek azok az üvegek).Láttuk, hogy károk érték a gyümölcstermelőket, ami az árak emelésével ijesztgetett :(. Hát, remélem, nem annyira súlyos a helyzet, volt tájfun máskor is...
 Mivel mi nem vagyunk annyira közel a tengerhez, nálunk nem annyira vészes. De még éjjel is hallottam, mekkora szél fújt, futni sem tudtam elmenni aznap (este el akartam menni, de a kolesz ajtajában lebeszéltek róla).
Pár kép :
Kocsira rádőltek a fák, vagy épp  az épületmaradványok

Hatalmas szél.

Károk az almatermésben.

 Törölték a légijáratok nagy részét, illetve a tengeren felborult hajóból való mentés.

Visszatértem!!!

Épségben megérkeztem, sima utam volt, csomagom sem veszett el!! :) Jetlag ezerrel... Olyan fülledt idő van, hogy meghalok... És még a tájfunnal ijesztgetnek a héten. Jujj... Szerencsére -és remélem- hogy az utolsókat rúgja ez az időszak. Ezen sorokat már a koleszból írom, majd kiegészítem, ha kicsit elmúlik a kótyagosságom. Sétálok egyet, megveszem a gyümölcsöt, aztán folytatom.


Kicsit később:Szóval most már tisztább a fejem, nagyvonalakba leírom, hogy jutottam el Moszkvából a campusra.
A szöuli gép pontosan indult, semmi különös nem történt. Beszálláskor egy ajuma elnék tolakodatt, szinte fellökve a körülötte lévőket... Egy külföldi sráccal összenéztünk, aki mintha valami olyasmit mondott volna, hogy "fuck". Egy kissé cigiszagú orosz fószer ült mellettem, aki rendszeresen a vesémbe könyökölt... Grr... Lehetett filmezni is, megnéztem a Táncoló Talpak 2-t, bár a sztori érthető volt, de a szöveget nagyon nem értettem, mivel hangos volt a gép... A belinkelt zenét is ott hallottam, nagyon tetszett. Mellesleg azt hiszem, négyszer "megvertem a gépet" a FreeCell-ben :)... Aludni is próbáltam, de nehezen ment. Néha a szél rázta a röpcsit, egy kicsit megrázkódott bennem a kaja :(. (Első kaja valami hal volt rizzsel és szósszal, az zavarhatott meg, második kaja palacsinta volt valami almalekvár-szerűséggel és vaníliaszósszal)

De végül épségben leszálltunk Incheonba. Az útlevél-ellenőrzés lassan ment, sokan álltak sorba. Izgultam, hogy szóvá teszik-e az új útlevelem (a régi februárig lett volna jó, és ezt érvénytelenítetni kellett. De abban van a vízum, azaz az igazolás, hogy mikor regisztráltam a Bevándorlási Hivatalba), de végül minden rendben ment. A "bejelentő lap", amit a repülőn kapunk, okozott némi probémát, először a pasas Kirgizisztánt vagy nem tudom mit akart olvasni, de leesett neki! :) Csomagkiadás javában tartott, épp szembe jött velem a lefóliázott hátizsákom.

Irány az A-REX, most nem akartam buszozni. Annyira kész voltam, hogy a vonaton aludtam egy 10 percet. Az embert -legalábbis engem -fejbe szokta vágni a hosszú út, illetve az időzóna-ugrálás, én legalábbis mindig megérzem, Két óra metrózás után értem az egyetemre, majd a koleszban végre megszabadultam 25- 30kiló súlyfeleslegtől, amit a hátizsákom és a kézipoggyászom kitett (bár a nagy csomaggal kolesz felé, dombnak fel sétálva jó fitneszprogram-csak sajnos ronggyá izzadtam közben). A kártyámat is visszakaptam. Még mindig Kyungwon University volt rá írva, tehát átragasztták, így már "Gachon University" szerepel rajta. Már kipakoltam, netet is be tudtam hozni a koliba. Fáradt vagyok, egyben nem tudok megülni egy helyben. Egyik percben éhesnek érzem magam, másikban torkomban a gyomrom... Azt hiszem, az átállásra kell pár nap. Pár nap, és én is a régi leszek. És újra itt az ősz,  lehet túrázni izzadás nélkül, meló is menni fog. De meg kell vallani: Jobban érzem magam, mint tavaly nyáron...

Volt, aki azt mondta, lebarnultam... Háát, voltam napon, legalább a reggeli futás erejéig. de az utolsó napokban annyira meleg lett, hogy szinte csak a reggeli órákban merészkedtem/merészkedtünk ki. Hát, ez a barnaságom nem fog sokáig tartani (zuhany! Ok, csak viccelek), az első őszi napokon el fog múlni... Egy valami viszont nagyon hiányozni fog: A fáról leszedett gyümölcs, ami Koreában nem elérhető. Egy falusi lánynak ez természetes.... De azóta városi lány lettem. De attól még hiányozhat :)

Moszkvában

Üdv Moszkvából, kedves olvasóim!!! :) :) Letelt a pihenés, most úton vagyok vissza Szöulba. Megérkeztem, most a moszkvai reptéren lógatom a lábam. Időm van, wifit is tudom fogni, és találtam olyan helyet, ahol a laptopot be tudom dugni töltőre. Iszom egy finom lattét cserébe. Több, mint öt órát kell várnom...

Szóval Anyuék vittek fel Pestre, Ferihegyre. A reptéren már hosszú, tömött sor vár a check-inre. Haladt mint a.... reumás csiga, de a csiga is Forma I kocsi hozzá képest :S. Valami csoport is utazott, ezzel lehetett valami macera. Valaki egy ölebet is szállított. Nem lennék a kutya helyébe annyi szent. A Buisness class sávjában hívtak pár embert. Engem gyorsan becsekkoltak, és a csomagom sem lett túlsúlyos.

Apropó, csomag: Hogy ne kelljen a reptéren ezzel foglalkozni, házilag befóliáztuk a hátizsákomat (igen, az elveszett-és meglett csomagomat:)). Viszont mikor a hátizsák gúzsba volt kötve, rájöttünk, a pirosarany, amit kollégámnak ígértem (bünetésként, amiért azt mondta, menni fog a koreai mobilom otthon), kimaradt. Szóval ki kellett bontanunk a csomag egy részét, és újra fóliázni. Hála az égnek, nem az egészet. Remélem, most már épségben megérkezik Szöulba.

Becsekkoltam, és elbúcsúztunk "Ne aggódjatok, vigyázok magamra, jövő nyáron igyekszem jönni" :) :).  Ha nem jön közbe semmi, mindenképp meg szeretném ezt oldani. Az évente egyszeri hazautat igyekszem tartani.

A moszkvai gépre nem kaptam ablak menti helyet, de a szöulira igen. Bár nagyrészt sötétben megyek (nem is annyira nagyrészt, rövid éjszaka, fúj...). A moszkvai út simán ment, késve szálltunk be, de időben indultunk-érkeztünk. Elég sok kínai utas volt, plussz ruszki csoportok is. Jó hangosak voltak (mind a kínaiak, mind a ruszkik). Az utóbbiaknál egy csomó Duty Free-s csomag volt, feltankoltak piával... jellemző. Nem az oroszokat fikázom, csak egy megjegyzés. A repülőút egy-két gonosz légáramlatot eltekintve, amik rázták a röpcsit, mint az orvosságos üveget (ok, nem túlzok, de néha meglötyögtették), sima volt.
A kínálat jelentős része:

A moszkvai repteret felújították, olyan lett, mint egy labirintus. Mondanom sem kell, a Duty Free Shop-ok kínálatának nagy része vodka. Csak viccelek, de sok van.  Hamarosan megnézem, melyik kapuból indul a röpcsim...

RIP Neil Armstrong.... :( :(

Bevallom, jobban örültem volna annak, ha nem lett volna, ha kicsit "egyenletesebb" lett volna a várakozási idő az utazásom során. Úgy értem, elfelé is visszafelé is lett volna 3 órám átszállni, sokkal kényelmesebben és nyugodtabban utaztam volna. De most már mindegy. Legközelebb erre is fogok ügyelni, ha gépre szállok :).

Egyik ismerősöm most írta a Facebookon, hogy üdvözli a "Pussy Riots-t". Hehehehe. Azt a ruszki punkbandát, akik Putyint fikázták. Ennyi erővel Dopemant is le lehetne csukni, a Himnuszt beleszőtte az obszcén kis "dalába"...  Én más embereket csuknék azokba a híres ruszki börtönökbe. De ezt nem fejtem ki részletesen! Majd Szöulból írok!!!

Almás lepény

Ma sütöttem. Szerencsére nagyon jól sikerült, dehát nehéz elrontani...:).

Egy művészfotó :)

Többek közt ezt is hiányolni fogom holnaptól. Akárcsak a főzeléket, sajtot, nem édes péksütit. De sebaj, elvagyok én kimcsin, rizsen , még mindig. :) Azért néha kijön rajtam az elvonási tünet, a hazait illetően. Nálam az alkalmazkodás volt az egyetlen kulcs a túléléshez, hiszen főzni kevés lehetőségem van, sőt, a hozzávalók egy része nem beszerezhető. De egyelőre jól viselem az ázsiai diétát :), sőt, nagyon is szeretem a legtöbb dolgot (bár menzakaja hagy maga után némi kívánnivalót néha). Remélem, nem lesz gond, ha végleg elkerülök Ázsiából. Még van időm, fölösleges ezen filózni. Legfeljebb addig megtanulom, hogyan kell kimcsit csinálni :).

Holnapután ilyenkor útban leszek Moszkva felé... :) Semmi baj, lesz rendes időm átszállni Szöulba, első napok lesznek csak húzósak.
Közösségi oldalon tegnap egyik haverom a gyülekezetből kiírta:

"Közeleg az ősz"
Én: "Már nagyon várom"
Indiai kollégám: "Neeee, minél később jön, annál jobb"

 Ismerős különbség: Én a nyarat nem bírom, az indiaiak télen szenvednek. . Bár azért a havat ők is élvezik, gyönyörködni szoktak a hulló hóesésben :).  Én viszont már nagyon várom a színes leveleket. 

Házi aszalt alma:

 

Agymenés még hazulról

Vasárnap repülök... Beletelik egy év, mire újra jöhetek. De nem bánom. Kicsit már hiányzik a pörgés... Tuti, hogy lesz honvágyam az elkövetkező egy év alatt, azt sajnos nem lehet elkerülni. Jó lenne egy "féreglyuk", amit ilyenkor használhatnék. De sajnos az élet nem sci-fi. Internet mindenesetre sokat segít.

Hogy miért nem utazom télen, ennek több oka is van:
-Éghajlat a fő indok. A telet jobban bírom, mint a nyarat. Ha már választanom kell, inkább próbálom elkerülni a nyári fülledt idő egy részét. A hideg, havas koreai teleken inkább jól érzem magam, bár ha rossz a fűtés a laborban, akkor nincs épp az egekben a közérzetem.

-Emellett télen nagyobb esély, hogy elakadnak a repülők. Európa   felett. Repültem már februárban, akkor szerencsém volt, de hallottam már rémhíreket, mikor járatokat töröltek a hóviharok miatt. Ha nem muszáj, nem szívesen ülök télen repülőre emiatt sem.

- Suli, meló szempontjából is jobb a nyári hazaút. 2010 augusztusában úgy terveztem (félévente akartam eredetileg), februárban is hazamegyek, de lebeszéltek róla. Hamar beláttam, jobb így.

-Évente két hazautat nem bírnék fizikailag, mivel az utazás önmagában nézve fárasztó. Mellette a 7-8 óra ugrálás előre-vissza engem mindig kimerített, próbáltam ellene tenni, de nekem idő kell, hogy átálljak az ázsiai időre, majd visszaálljak az európai időre. Egyesek szerint túl "rendszeres" a napirendem (nem röhögni!).

Bár a tél mellett szólna, hogy télen van a karácsony, a szülinapom, ünnepek alatt mindig honvágyam szokott lenni, de ezt "ki lehet bírni". Viszont már most nagyon várom a koreai őszt. Igyekszem sokat túrázni, utazgatni, amikor csak belefér, mellette a dolgomat is rendesen csinálni! :).  .

Itthonról

Jó itthon lenni. Újra látni a családomat, pár régi barátot, ismerőst. Bevallom,  nem értem önmagam. Kicsit kijött az "ázsiai honvágy", aminek tavaly nyoma sem volt.  Hiányzik az ottani pörgés, kaják, a hegyek, illetve az ismerőseim. De azért nehéz szívvel gondolok arra, hogy vissza kell mennem, és át kell állnom az ottani időre. Ha ez eszembe jut, összeszorul a gyomrom. A magyar időre is most elég nehezen álltam át, napokig kilenckor le kellett feküdnöm, és hajnali öt előtt már fenn voltam. Nem tehetek róla,  alapból koránkelő vagyok... :S

 Jó volt látni, ahogy mindenki örült azoknak a koreai apróságoknak, szuveníreknek, amiket kaptak tőlem. Ez a pillanat megér minden pénzt :). Nem tudtam mindenkivel összefutni, de akivel igen, azoknak örültem én is.  Annak is örültem,  hogy a legtöbb régi ismerőssel, baráttal, akikkel egy éve, vagy épp két éve nem találkoztam, ott folytatódott minden, ahol abbahagytuk. Akivel meg nem tudtunk egyeztetni, azokkal meg remélem: jövőre sikerülni fog.

Olimpia véget ért, a magyarok szépen szerepeltek. Peking után kicsit izgultam, hogy nem fog menni, de most ügyesek voltak. Remélem, Rióban is megállják a helyüket négy év múlva! :)

Futottam a Margit-szigeten.Hihetetlenül jól néz ki, karban van tartva. A vízparton, árnyékos fák között imádtam futni. A futópályára első-és másodéves egyetemista koromban is jártam, de akkor csak félig volt meg a gumis, futóknak tervezett rész. Most viszont körbeérte az egész szigetet. A gusztustalan aluljárókat is elbontották, ahol egyetemistaként kicsit félve mentem át. 10km-t leszaladtam minden nap szinte, míg Pesten voltam.- első nap nem volt elég az 1 kör, ami 5km-t tesz ki. A Várban is jártam, végre eljutottam a Mesterségek Ünnepére, amiről Anyuék eddig csak meséltek, hogy milyen szép. Gyerekként is talán voltam ott, de akkor még nem érdekelt annyira. Fotóim sajnos most nincsenek, mivel a fényképezőgépemben tönkrement a régi kártya, fotók elvesztek. Ha véletlenül "visszajönnek", akkor majd rakok fel. Még nem adom fel a reményt, remélem, megkerül legalább egy részük.

Vasárnap indulok vissza, mármint 26-án. Egy év múlva jöhetek újra, kicsit szomorú leszek miatta. De most már van esélyem, hogy befejezzem a sulit, amit remélem, tudok is teljesíteni. Elhiszem most már :)  

Jók vagytok, magyarok!! :)

A legfrissebb  éremtábla!! Jók idén a sportolóink! 8 arany!! Még 3 nap van az olimpiából. Csak így tovább!! :)

:

Ez jó!

Ez a fószer énekli a Gangnam Style-t, de ez is tök vicces dal. Olimpia alkalmából készült.

Megérkezett!!!!

Végül meghozták az elveszett csomagot is!! :). Épségben megjött minden, még az esernyő is!!! :) Emiatt izgultam leginkább,  mivel alig fért be a hátizsákomba. Egy károm lett, a ricecake-k megposhadtak. Ezt sajnáltam, mivel a tteok tradicionális koreai süti. Még jó, hogy szilvabort nem hoztam! Mert ha eltört volna, az üvege, akkor nagyobb lett volna a károm! :S. De sebaj!! :) Jó itthon! :)

Zűrös röpködés

Épségben hazaértem Koreából, már tegnapelőtt. Egyelőre kínlódom az időzónákkal, olyan fáradt voltam tegnap, hogy ágyba estem este 6 körül. Most reggel 3 körül jár, és kidobott az ágy... Háát, no comment. Remélem, sikerül most már átállnom a magyar időre.

Szóval utolsó este, a koleszban pakoltam, mostam. Beraktam az utolsó szuveníreket is. Aztán mentem aludni, akkor esett le, hogy én innen most elmegyek. Érdekes, most volt legnehezebb visszatérni, mégis nehéz most elválni.

Reggel 5 előtt keltem, és elmentem kicsit futni. Majd bezártam a csomagom, még egy kicsit takarítottam, és indultam el. A portás bácsira várni kellett kicsit, ideges lettem tőle, majd végül kijelentkeztem, és elindultam. Csomagon, bár nem lett túlsúlyos, de a 15 kilót elérte... Irány a metró, elég gyorsan jöttek a szerelvények. Az A-Rex-re kicsit várni kellett.

A reptéri vonatból láttam egy hatalmas, fekete füstfelhőt, amiről reméltem, csak szemétégetés, vagy hasonló, nem tűzvész, vagy bozóttűz. Félelmetes volt az egész, a Napot is eltakarta...

A reptéren már hatalmas, tömött sorban vártak a check-inre. Kb. fél órába beletelt, mire sorra kerültem. Majdnem elsírtam magam, annyira húzta már a hátam a nehéz hátizsák, annyira akartam, hogy végre túl legyek rajta. Majd végre! Ráhúztam az esővédőt, azonban sárga miniruha (ok, nem mini, majdnem térdig ér, de bő szoknyarésszel, és könnyen fölcsúszik... Szélben sem érdemes fölvenni...) volt rajtam, ami bő volt, vigyázni kellett...  Dühös voltam, hogy nem kaptam ablak melletti helyet, de a szerencsére pesti gépre is kiadták a beszállókátyát (2010ben nem).

Sorba álltam útlevél-ellenőrzésre, ez simán ment (laptopkivevés, tipitapi). Volt még kis időm, elindultam a kapu felé, de megálltam egy szuvenír-boltban, ahol koreai kézműves foglalkozás volt. Egy tradicionális koreai amulettet csináltunk. Én eleinte bénáztam, mint kezdő, de végül sikerrel összehoztam egyet. :)

Irány a reptéri vasút, a kaput könnyen megtaláltam (kb. ugyanott volt, mint 2010ben, akkor is Aeroflottal utaztam). Bekapcsoltam a laptopom, behoztam rajta  a netet, megnéztem a leveleimet (plussz az fb-t...). Hamarosan beszállás volt... Elég nagy géppel mentünk...
A moszkvai gép (Airbus...)

Várunk, várunk, várunk, valamit halandzsáznak angolul, de olyan elmosottan mondták, hogy nem értettem... Kb. 45 perc késéssel indultunk, tiszta ideg voltam, mivel a pesti csatlakozásra nagyon kevés időm volt. A mellettem ülő rokonszenves koreai srác is pont azért volt ideges, mint én. Végre felszálltunk, akkor megnyugodtam. A fiú is, akiről, kiderült, 1 hónapra utazik Magyarországra, munkaügyben.

 Hamarosan kaja, amit méltányoltam, mivel nagyon éhes voltam már. A kaja egész jó volt, először csirkét kaptunk rizzsel, majd dumplingot (csirkésnek mondták) üvegtésztával (legtöbbször a dumplingba raknak üvegtésztát, itt azonban az mellé járt a japche-azaz az üvegtészta). Nem voltam elégedetlen, egyik kajával sem. Filmet nézni, zenét hallgatni és játszani is lehetett, de a fülhallgatóm kinyiffant később. Először az Animal Factory-val szórakoztam (elég gagyi, de elterelte a figyelmem attól, hogy ideges vagyok). Utána vért izzadtam a FreeCell  (olyan, mint a pasziánsz, de bonyolultabb.) játékkal, mire sikerült nyernem (már közel jártunk Moszkvához). Néha felálltam kinyújtani a lábaimat (röpcsin ajánlott), és amikor láttam, hogy az ajummák is próbálnak nyújtó-lazító gyakorlatokat csinálni a gép végében, és is csatlakoztam hozzájuk.

A gép hozott be valamennyit, kb. fél óra késéssel ért Moszkvába... Pattogott a fülem, elég rendesen leszállás közben, talán az idegesség miatt. Basszuskulcs, rohanás, volt kb. 40 percem a pesti gépre. Útlevél-és kézipoggyász-ellenőrzésnél hosszú-tömött sor, de megkérdeztem egy illetékest, nem mehetek-e előre, mivel kevés időm van átszállni-beszállókártyám is mutattam. Kézen fogott, előrevezetett. Aztán rohanás, az F-terminálba, ami a reptér ellenkező pólusán volt. A Pestre menő koreai srácok is utolértek, együtt kerestük a kaput, végül kisebb kavarodás után meglett. A beszállás épp a vége felé járt, én megkönnyebbülve ültem le, hogy hurrá, ma hazajutok. Körülöttem egy csoport magyar ült, Moszkvából utaztak haza. A koreai telóm nem fogott hálózatot (megcsapom a kollégáimat, azt mondták, működni fog, erre a téglával egyenlő...). Családomat nem tudtam így értesíteni, hogy elértem a pestit, arra meg, hogy a netet behozzam a laptopon, már idő sem volt. Emiatt is ideges voltam, és ahogy utólag megtudtam, ők is.  Felszálltunk, és simán meg is érkeztünk. Hű, már örültem...
Már Pestre érkezés után, a röpcsi, illetve a naplemente.

Csomagkiadás, nem jött a pakkom. Mondom, rosszul leszek, kétségbe is estem egy percre. Nem az elveszett csomag miatt, de kb. afféle "Nemár, most ez is"-érzésem volt, hiszen mind a moszkvai, mind a pesti utat végigizgultam. De megkerestem az illetékeseket, akik már tudták: Lemaradt Moszkvában, nem volt idő fölrakni a pestire a szöuli röpcsi késése miatt. Fölvették a jegyzőkönyvet, elvileg a másnapi 10:30as géppel érkezik. Házhoz fogják szállítani- mármint Anyuékhoz- ami hát nem Pesten van. Anyuék már aggódtak, hogy elvesztem, de végül rossz pénz csak nem vész el... :). Viccet félretéve, elég későn jöttem ki.

Egy éjszakát Pesten aludtam, mivel másnap diákigazolványt akartam érvényesíteni. (még diák vagyok kb. egy évig, ha külföldön is. PhDs-ként még annak számítok. És ezt ki is akarom használni) Berki Krisztián aranyérmét és Módos Péter bronzérmét már a netről tudtam meg. Pars Krisztián épp akkor küzdött az aranyért. Másnap reggel esett le, ő is megnyerte :).

Szóval Pesten Nénémnél aludtam, örültem az egy éve nem látott Családomnak, Pestnek (Néném lakásából klassz kilátás nyílik a város fényeire), illetve a hazainak (szalonnába tekert máj készült érkezésem örömére) is. Másnap délelőtt elindultam ügyet intézni. Sétáltam még egy nagyot Pesten, megelőlegeztem magamnak a diákbérletet, és az fél órán belül a diákigazolványt is érvényesítettem, 10 perc alatt meglett. Kora délután hazavonatoztam, persze némi Túró Rudi-t is megettem. Apropó, Túró Rudi. Egyik indiai osztálytársnőm egyik barátja Pestre ment konfira májusban, és érdeklődött (osztálytársnőmön keresztül), mit érdemes kipróbálni magyar földön. Meséltem ezen "nevezetességünkről" (többek közt), és a sikert aratott az indiaiak körében :).  Most otthon vagyok, Anyuéknál, pihenek pár napot. Tegnap Apuval sütit gyártottunk, de elég fáradt voltam, fájt a fejem, emiatt ágyba bújtam este 6 után nem sokkal. Majd megyek föl Pestre hamarosan kicsit... 
A rövid átszállási idő, és a késés ellenére örülök, hogy itthon lehetek. A reptéri dolgozók mind nagyon rendesek, segítőkészek voltak. Hiszen szó nélkül előre engedtek a kézipoggyász- ellenőrzésnél, illetve segítettek megtalálni, melyik kapuról indul a pesti gép... Ha meg hamarosan megkapom a csomagom, akkor nagyon fogok örülni! :) :)

Ismét útra készen

Klasszikus verzió, ami nem lesz igaz...

Reggeli: Kimcsi Szöulban
Ebéd: Kaviár Moszkvában.
Vacsora: Rakott krumpli Pesten.

A további részek pláne kitalációk, aki nem akarja, nem olvassa...
Sörös verzió: 
Reggeli: Cass Szöulban
Ebéd: Baltika Moszkvában
Vacsora: Borsodi Pesten

És a hardcore verzió, csakis erős idegzetűeknek :) :)
Reggeli: Soju Szöulban.
Ebéd: Vodka Moszkvában
Vacsora: Pálinka Pesten!!!

Lassan indulok, még korai. Már túl vagyok a kora reggeli futáson, nagyon-nagyon kellett. 10re jó lenne kiérni a reptérre. Viszlát, Bundang, Szöul, viszlát kolesz-suli-sportpálya, viszlát, munkatársak, itteni ismerősök, haverok!!! Viszlát kimcsi, összes itteni kaja, és hegyek, és szép tájak!! Viszlát, minden, augusztus 27ig!!!  Komolyan, most szomorú vagyok, hogy el kell mennem!!! De boldog is, hogy kicsit otthon lehetek...Viszlát Korea, augusztus 27-én újra találkozunk!!!
Örömhír: vízilabdásaink "feltámadtak hallottaikból", és bejutottak, így esélyesek akár éremre is!!! Csak így tovább, skacok!!

Holnap...

..kb ilyenkor lépek ki a koleszból, és irány a reptér!!! Hihetetlen :) Még ezt leírom, mielőtt elmenne az áram... Mi a túróért kell 10 órás áramszünet??? Grrr...Holnap este érkezem Pestre, ha minden jól megy!!! :) Menjen is jól!! :)

 Este, majdnem útra készen... Végül is nem veszett el annyira a mai nap, de nem volt olyan súlyos az egész dolog, csak pár perces konzultációk. De nagyon fáj, hogy nem tudtam menni, pedig annyira akartam... Csak nem tudtam mindennek végére járni péntekig.
Áramszünet is volt. A "mentesítés" szerencsére nem volt gáz. A hűtők generátora rendesen működött, így a szárazjég sem kellett. Elmentünk reggelizni. Rizst, odenges levest (grr:( ), kimcsit, tükörtojást és padlizsánt adtak. A kajálda annak a boltnak a helyén épült, ahol az itteni életem elején vásároltam. Közben ment a Korea-Románia vívómeccs. Láttuk, ahogy Korea aranyérmet szerez. Majd kiderült, jó játék a szárazjég a kövön, és jó kis versenyt rendeztünk... Azon versenyeztünk, ki tudja elcsúsztatni a száraz jeget egy bizonyos távolságra. A túlmenés mínusz pont, az oda nem érkezés is mínusz pont. Csináltam pár fotót "Ne posztold a Facebookon".... Egy jeges joghurt után elváltunk. Négyre visszajött az áram. Most túl vagyok a mindenen, és lassan alszom. Sajnos nem tudtam mindenkitől elköszönni, de a többségtől igen.  Holnap 8 előtt indulok. Majd ha tudok, írok.
"Jó játék" :) :)

Cuki kézi-ventilátrak...

Az én gyönyörű legyezőim, amiket majd oda fogok adni az illetékeseknek :)

Útálom, ha az utolsó pillanatban jön közbe valami... fujjj... Nem nagy dolog, de le kellett mondanom a mai kirándulást... Bakker, köszönet a sulinak, hogy két nappal ezelőtt bejelentette, 10 órás áramszünet lesz... És nem tudtam végezni egy dologgal sem, aminek végére kell járnom... Hű bakker, csak éljem túl a mai napot!!! :)

Utolsó napok: Pakolás, Mad for Garilc, Banpo- híd

Ezt a tradícionális táncot tegnap Connie mutatta nekem a smart-phone kütyüjén, mikor gyönyörű legyezőket vettem Jamsil-on, tradícionális koreai motívumokkal, és hangul kaligráfiával. Szép tánc, eddig azt hittem, kínai, de most már látom, Koreában is ismert.

 Szóval tegnap este Connie-val a Mad for Garlic nevű olasz kajáldában ettünk. Tudtam erről a helyről, de mivel alapjában véve szeretem az ázsiai kaját, jelenleg nincs elvonási tünetem (vicces, télen néha előjött, mostanság kevésbé), nem mozgatta meg a fantáziámat. Ő viszont ajánlotta  a helyet. Macera volt kicsit a megtalálása, de meglett. Pár percet kellett várnunk, és mindjárt a helyünkre vezettek. Connie ajánlott két dolgot, amik neki ízlettek, én hittem neki :).
Jó volt dumálni, Csak az zavart angyon, hogy mellettünk egy család ült, és az egyik kissrác rajzfilmet nézett a szülei iPad-ján, vagy mi a túróján, és tök hangosra volt állítva a masina. Azt hittem, megcsapom. (Imi múlt héten a ruhában pancsizó gyerekek estén jegyezte meg: "Nooormális?". Én meg ezen akadtam kicsit ki, hiszen Európában, egy hasonló helyen ez nem tolerálható.)

A Mad for Garlic kajáiban (a kajálda neve is mutatja, "garlic"-fokhagyma) nem spórolnak a fokhagymával. A fokhagyma nagyon népszerű fűszer Koreában is (fujj, de büdösek tudnak lenni az emberek, ha nem mosnak legalább fogat kétszer). Az egyik egy pizza, rákkal, "aszalt" fokhagymával, valami tejfölfélével, sajttal, elég vékonytésztájú. A másik spagetti, amiben csirke, gomba van, és jó sok fokhagyma. Kicsit csípős. Mindkettő nagyon finom volt.  Majd otthon meggyőzöm Anyut, próbáljuk meg a fokhagymát is aszalni, otthon úgyis van aszalógépünk... Köszönet Connie-nek a meghívást!!! :)

Vigyorgok, mint pék kutyája  a meleg zsömlére (ahogy otthon mondani szokás).

De nyuszifület nem mutatok, azért sem! Connie viszont igen :).

 Hazafelé vettem pár kekszet, tteok-ot. Emellett egy nagy adag szárított algalapot, mivel nemcsak én szeretem ezt. Tavaly is vittem kérésre, és kell az utánpótlás. Ma reggel nagyban zanzásítottam. Szobatársam szerintem kiröhögött (utálja egyébként a szárított algát). Nem tehetek róla, sok helyet foglal, a csomagom kapacitása pedig véges! Nagyon könnyű maga a préselt alga, de egy nagy adagban  16-18 darab kis doboz van. Könnyen össze lehet őket nyomni, "zanzásítani". Szóval már majdnem készen vagyok, a törékeny dolgokat próbáltam "tőrésbiztosan" elhelyezni, ami remélem, sikerült. Remélem, a nagy esernyő nem fog eltörni!!!! :)

Ma este lehet, elmegyek a Banpo-hídhoz Gabrielékkel. Ha végzek időben a dolgaimmal, akkor 100%, mivel szép! :)
Későbbi módosítás: Szóval elmentünk. Szép volt, mégha sokat is vártunk a "Híd-Show"-ra. A Banpo -híd a Han -folyó híres hídja, ahol bizonyos időközönként vizet spriccelnek le, szökőkút-szerűen. Fényjátékkal és zenével, este tényleg egy kellemes élmény.
Guszta cupcake-k. 

 Lekaptam a szekszi, "V"-kivágásos rózsaszín férfipólót a metró-aluljáróban. Vicces, hogy Koreában viselnek a férfiak rózsaszínt. Itt a lila-rózsaszín természetes, talán a hanbokra vezető vissza, ami szintén egy színes viselet.

Útközben. Cuki kis útjelző a járdán.

 A híd, mielőtt a vízesés kezdődik. Rengeteget vártunk rá, de legalább ökörködtünk egy nagyot. Ez nagyon hiányzik itt, Koreában. Hogy mi, magyarok megértünk olyan poénokat, amiket más nem, és ezen jókat röhögünk...

 Sajnos a kamera nem tudja visszaadni, pedig szép látvány volt...

 Talán a legjobb kép a híd-show ról. Érdekes, kellemes színfoltja Szöulnak :)

Kellemes este volt, sokan kiültek a Han-folyó partjára, csak lazítani, pihenni, sétálni, dumálni, vagy csak gyönyörködni a Holdba. Gabrielék szerint még éjjel háromkor is van a vízparton mozgás.
Szóval mosolyogva, szép emlékekkel gazdagodva igyekszem hazamenni, eddig sikerült is. Mosolyogva akarok visszajönni, mint mondtam. És be szeretném fejezni a sulit, legkésőbb jövő nyárra. 

Hogy fotózhattam össze 8 gigát??

Ma vettem egy új 8 GB USB-t (a laborhoz közeli imformatikai szakboltban) amin a képeimet akarom hazavinni (tavaly CD-vel bajlódtam, kb. 10 lemezt teleírtam). Rámentettem az összes fotót amit tavaly augusztusi visszatérésem óta csináltam és a laborgépemen fellelhető. Atyavilág, majdnem megtelt a kütyü!!! Hogy a túróban fotóztam össze majdnem nyolc gigát? Vacilláltam pedig a négy gigás USB-n is, de végül a nagyobb mellett döntöttem (nem került sokkal többe). Most már örülök neki :).

 Tudom, rengeteg fotót csináltam idén, és aki ismer, tudja, szeretek fényképezni. Ez nem fog változni jövőre sem, hiszen a suli befejezése mellett van pár célom, utazás ügyében is. Hiszen attól, hogy még tanulok idekinn, szeretek hétvégente csavarogni. Pakolással jól állok, szombaton Steve-ékkel túrázom egyet. Úgyis áramszünet lesz a az egész campuson, szinte egész nap, Most már tudom, reggel ezt hírdették a koleszban (csak ott koreaiul-kínaiul írták csak ki, angolul nem). Napközen a laborban is láttam a hírdetést, de mivel ott magasabb a környezetével önmagát csak angolul megérteni képes egyén (pl. jómagam) aránya, kiírták angolul is. De túrázásra-csavargásra jó ürügy az ilyen, heheh :).


 Örömhírek ma reggelre: Újabb magyar arany!! Szép volt, Gyurta! :). Cseh Lacinak, és a női vízilabdásoknak meg csak azt tudom mondani: Csak így tovább, ügyesek voltak tegnap! :)

Őrületes meleg van. Hála az égnek, nem mondanak vásárnapra sem rossz időt.  Csak a röpcsinek ne legyen műszaki hibája, emiatt nagyon is szurkolok!!! Ha időben indulunk, akkor nagy eséllyel időben is érkezünk, mivel egy repülő nem keveredik dugóba, nem áll meg baleset, vagy hiba miatt. Ha meg meghibásodik... arra jobb nem is gondolni... Már nagyon várom a nagy utazást! Két és fél nap :).