A két tegnap esti diáknak is összeáltt egy cuki példány :) Szeme karácsonyfadíszből készült :)) Csakhát elég hideg van, állapítottam meg reggeli futásom során :).
2012. január 31., kedd
Egy igazi téli reggel az...
...mikor hóembereket látok a koli előtt. :))) Az új lakókat (mármint a hóembereket, mi másokat??? XD) a jelenlegi koleszosok gyártották, de az épületbe nem mehetnek be, mert az a halálukat jelenti... De tavaszig remélem, velünk lesznek!!!
A két tegnap esti diáknak is összeáltt egy cuki példány :) Szeme karácsonyfadíszből készült :)) Csakhát elég hideg van, állapítottam meg reggeli futásom során :).
A két tegnap esti diáknak is összeáltt egy cuki példány :) Szeme karácsonyfadíszből készült :)) Csakhát elég hideg van, állapítottam meg reggeli futásom során :).
Holle Anyó csodái
Este, futás során nem álltam meg, hogy ne hozzam el a kamerát a laborból. A friss hó az élet apró örömeinek egyike. A koli előtt már hóember is állt, sőt, két diák még nagyban gyúrta a havat, ami nem nagyon akart összeállni hóemberré. Való igaz, télen a friss hó jobban feltölti az embert, mint egy bögre meleg tea. A "Demotiváló"-n annyi jó bölcsességet lehet olvasni :)
Korea, ilyenkor szeretlek!!! :))
Korea, ilyenkor szeretlek!!! :))
Holle Anyó!
Köszöntelek! :) Örülök, hogy végre ideértél Szöulba!
Ha megkésve is, de éljen a hó! Remélem, sokáig kitart a hó. Idén még nem volt épkézláb havazás :(. Legalábbis itt, Szöulban nem... Ami esett, kevés volt, és hamar elolvadt...
Annyira szép gélt csináltam, örülök nagyon most! :)))
Ha megkésve is, de éljen a hó! Remélem, sokáig kitart a hó. Idén még nem volt épkézláb havazás :(. Legalábbis itt, Szöulban nem... Ami esett, kevés volt, és hamar elolvadt...
Annyira szép gélt csináltam, örülök nagyon most! :)))
2012. január 28., szombat
A Sárkány Évének első agymenése
Mióta megérkeztem Jejuról, egyből folytatnom kellett, amit abbahagytam az ünnepek előtt. Szerencsére jól haladok, de még sok a meló. Történtek dolgok, kicsit ideges, feszült időszak volt, de már megnyugodtam. Februárban lesz egy vízum- procedúra. Lejárt a két év, meg kell hosszabbítanom a vízumomat. Még mázli, hogy kinn lehet.
Mikor augusztusban visszajöttem, nem hittem, hogy így fog haladni az idő, és már majdnem február van :). Minakshival a minap beszéltünk erről. Ő most fog végezni Masteron, ha minden jól megy. Azaz nyáron. El sem tudom hinni, hogy letelt a két év, és most már vízumot kell megint intéznem...
Néha visszatekerem az elmúlt-több, mint két év eseményeit. Két éve ilyenkor már vártam az első hazautam, már repjegyem is volt. A régi szép idők...
Tegnap sétáltam egy nagyot, Moranig. Van a reptéri busz megállójához közel egy mindenes bolt, ahol ajándékokat, illetve hasznos dolgokat lehet kapni. Vettem zöldteás lattét, ami a kedvenceim közé tartozik. Eddig még nem láttam sehol, nagyon örültem neki. Néha megéri lesétálni Moranig, ha úgy adódik.
Vicces, hogy múlt héten hús nélkül kértem a bibimpapot, a srácok azt hitték, vegós leszek!!! XD Elmagyaráztam, nem igaz, de a bibimpapot nem szeretem hússal.
Eurovííziós fejlemény: Első elődöntőn a jobb dalok jutottak tovább!! Örültem, hogy a Compact Disco dala jó értékelést kapott, mivel az egy színvonalas szám. Szerintem lesz esély, hogy továbbjusson. A következő forduló február 4én lesz, a Monsoon és Kiss Gina remélem, bejutnak, mivel az ő daluk még ígéretes! A szülinapomat követő napon fogják hozni a végleges döntést, remélem, a legjobbat fogják küldeni!!!! Még tart a Való Világ-láz, még röhögök jókat az egynyári celebek botrányain, de igazán az Eurovízió miatt izgulok!!! :)
Jövő héten lesz már valami kirándulás, még nem döntöttem el Taebaksanra megyek-e Mr. Kimékkel, vagy egy másik télfesztiválra Warrennel. Az előbbin már voltam, viszont több ismerős, illetve olyan ember jön, akiket nagyon kedvelek. Majd meglátjuk, melyikhez lesz kedvem!
Mikor augusztusban visszajöttem, nem hittem, hogy így fog haladni az idő, és már majdnem február van :). Minakshival a minap beszéltünk erről. Ő most fog végezni Masteron, ha minden jól megy. Azaz nyáron. El sem tudom hinni, hogy letelt a két év, és most már vízumot kell megint intéznem...
Néha visszatekerem az elmúlt-több, mint két év eseményeit. Két éve ilyenkor már vártam az első hazautam, már repjegyem is volt. A régi szép idők...
Tegnap sétáltam egy nagyot, Moranig. Van a reptéri busz megállójához közel egy mindenes bolt, ahol ajándékokat, illetve hasznos dolgokat lehet kapni. Vettem zöldteás lattét, ami a kedvenceim közé tartozik. Eddig még nem láttam sehol, nagyon örültem neki. Néha megéri lesétálni Moranig, ha úgy adódik.
Vicces, hogy múlt héten hús nélkül kértem a bibimpapot, a srácok azt hitték, vegós leszek!!! XD Elmagyaráztam, nem igaz, de a bibimpapot nem szeretem hússal.
Eurovííziós fejlemény: Első elődöntőn a jobb dalok jutottak tovább!! Örültem, hogy a Compact Disco dala jó értékelést kapott, mivel az egy színvonalas szám. Szerintem lesz esély, hogy továbbjusson. A következő forduló február 4én lesz, a Monsoon és Kiss Gina remélem, bejutnak, mivel az ő daluk még ígéretes! A szülinapomat követő napon fogják hozni a végleges döntést, remélem, a legjobbat fogják küldeni!!!! Még tart a Való Világ-láz, még röhögök jókat az egynyári celebek botrányain, de igazán az Eurovízió miatt izgulok!!! :)
Jövő héten lesz már valami kirándulás, még nem döntöttem el Taebaksanra megyek-e Mr. Kimékkel, vagy egy másik télfesztiválra Warrennel. Az előbbin már voltam, viszont több ismerős, illetve olyan ember jön, akiket nagyon kedvelek. Majd meglátjuk, melyikhez lesz kedvem!
2012. január 24., kedd
Havazás és a Sárkány-szikla
Utolsó nap segítettem a reggeli összedobásában, Jason a kajáldában, a kanapén aludt-azzal magyarázta, horkolni szokott XD. (hazafelé a buszon horkolt is) Szóval először egy kőmúzeumhoz mentünk, de sajnos eleredt a havazás, így nem néztük meg. Helyette hócsatáztunk egy nagyot, én is részt vettem, bár nem túl aktívan, mivel nem volt rajtam hóálló ruha.
Végezetül egy utolsó tengerpartot is megnéztünk, a híres Sárkány-sziklával :) Félelmetes volt a tenger, és fújt a szél is.
Hableány-szobor.
Száradó tengeri herkentyűk.
Még volt idő, bementem a zöldségeshez, a csokit megkérdeztem mennyi: "Szege mannon"-három doboz 10 dollár. Erre nemet akartam mondani. "Nege mánnon!"-kiabálta a néni, a négy dobozos ajánlatra már igent mondtam. Irány a kikötő, most bevettem a gyógyszert. Sőt, nyugton is maradtam, mivel mihelyt nyílt tengerre értünk, megint mozgott a hajó, úgy nem lett semmi bajom. Ebédet csak az érkezés után ettük meg, rendeltünk előzőleg csirkét. Bár frissen jobb lett volna...
Nyolc órás buszút következett, dugóba is keveredtünk. A végére már rosszul voltam, alig kaptam levegőt... Nem tudom elmagyarázni, de az ilyen szitukat nem tudok kezelni. Végre megérkeztem Jukjeon-hoz, és metróra ülhettem. Este 11 volt, mire a koleszba értem, és ágyba keveredtem. Megérte minden ellenére, nem bántam meg. Fáradt vagyok most is, de azért örültem ennek a négy nap szabadságnak.
Végezetül egy utolsó tengerpartot is megnéztünk, a híres Sárkány-sziklával :) Félelmetes volt a tenger, és fújt a szél is.
Hableány-szobor.
Száradó tengeri herkentyűk.
Még volt idő, bementem a zöldségeshez, a csokit megkérdeztem mennyi: "Szege mannon"-három doboz 10 dollár. Erre nemet akartam mondani. "Nege mánnon!"-kiabálta a néni, a négy dobozos ajánlatra már igent mondtam. Irány a kikötő, most bevettem a gyógyszert. Sőt, nyugton is maradtam, mivel mihelyt nyílt tengerre értünk, megint mozgott a hajó, úgy nem lett semmi bajom. Ebédet csak az érkezés után ettük meg, rendeltünk előzőleg csirkét. Bár frissen jobb lett volna...Nyolc órás buszút következett, dugóba is keveredtünk. A végére már rosszul voltam, alig kaptam levegőt... Nem tudom elmagyarázni, de az ilyen szitukat nem tudok kezelni. Végre megérkeztem Jukjeon-hoz, és metróra ülhettem. Este 11 volt, mire a koleszba értem, és ágyba keveredtem. Megérte minden ellenére, nem bántam meg. Fáradt vagyok most is, de azért örültem ennek a négy nap szabadságnak.
Hideg és meleg
Kb. 15en fel is keltünk korábban. Gondolom, a többség a két rohanós nap után egy kis pihenésre vágyott. A szálló kajáldájában szendvicseket gyártottunk, és pirítóst ettünk -továbbra sem kívántam a rizst... Odakinn havazott. De Warren szerint hóban a legjobb túrázni-én is nagyon szeretem ezt.
Nathan nagyon izgatott volt-de én is :))). A Hallasanról tudni kell, hogy egy hatalmas, kialudt vulkán krátere, a legmagasabb hegy Koreában. Majdnem 2000méter. Ezt követi a Jirisan, majd a Seoraksan. A többit nem tudom...
Szóval indultunk, egy tavalyról ismert útvonalon. Havazott végig, de könnyedén vettük. A legmagasabb menedékháznál-kb. két kilométerre a csúcstól- nem engedtek tovább, mivel erős szél fújt, meg hóvihar volt... Warren nagyon csalódott volt emiatt. Én is, de jobb is, hogy most nem... Föl kéne ide menni ősszel/tavasszal is, ha úgy adódik.
Nagy fehérség...
Kénytelenek voltunk lemenni, de egy "mellék-krátert", amit még nem láttam, meg tudtunk nézni. Sajnos a havazás miatt nem tudtunk rendes fotókat csinálni. Pedig olyan szép lett volna!
Ezen a ponton úgy havazott, hogy el kellett takarnom a szemem, sőt az egész arcom is. Káprázott a szemem, a képem meg szinte megfagyott. Emiatt örültem is, hogy beértünk az erdőbe.
innen gyorsan haladtunk, szinte rázott a hideg, mire elértük a buszt. Havasak voltak az utak, nehezen tudtunk menni. Néhol láttunk megcsúszott autókat, sőt, a rendőrségi állomáson is megfigyeltem egy készenlétbe álló kocsit.
Mikor visszatértünk a városba, és meglátogattuk a jimjibangot. A Jimjibang Koreában egy jellegzetes szauna-fürdő. Sajnos nem tudtam fényképezni, nem tudom képekkel illusztrálni. Nem mertem...
Az ember befizeti a belépőt, ami 7 dollár volt, és kap egy pizsama-szerű ruhát, törülközőt, plusz egy kulcsot, az öltözőhöz. Kulccsal zárható öltözők vannak itt. Először beültünk egy kemence-szerű, nagyon forró szaunába, ahol az ember menthetetlenül elkezdett izzadni egy perc után. A fiúkkal ezt később viccesen "pokolnak" hívtuk. A 67 és 60 fokos szaunában forró kavicsokon feküdtünk, azt nagyon pihentetőnek találtam. A plusz négy fokos szaunába be sem bírtunk menni XD.
Hogy el tudjátok képzelni, a jimjibang úgy néz ki, hogy van egy hatalmas, kellemes terem, társalgó-szerűség, ahol lehet pihengetni, beszélgetni. Sok koreai családot láttam, a jimjibang ugyanis a közös családi pihenések kedvelt színhelye. Ebből a nagy teremből nyílnak a szaunák. Vannak fürdők is, de külön a fiúknak-lányoknak. Ez amiatt van, mivel a gyógyfürdőbe egy szál törülközőben lehet bemenni-ami a fejen van :S.
Szóval a szaunában egész sokáig elvoltunk,a fiúkkal beültünk hosszabb időre a "pokolba". Jól esett, pihentem egy nagyot. Azt hiszem, néha el fogok látogatni jimjibangba, mivel pihentető egy dolog. Akik nem túráztak, azok mondogatták, hogy a semmittevés mennyire le tudja meríteni az embert...
Este betaxiztunk a belvárosba, ahol ettünk-ünnepnap lévén nem volt könnyű kajáldát találni, de végül dakgalbit kajáltunk. Nagyon jó volt, de csípős csirkét tilos este enni!!!! Sokan buliztak is, én túl fáradt voltam. Visszamentünk, Warren, Raquel és én kártyáztunk lefekvés előtt, és közben néztük a K-pop tehetségkutatót.
Nathan nagyon izgatott volt-de én is :))). A Hallasanról tudni kell, hogy egy hatalmas, kialudt vulkán krátere, a legmagasabb hegy Koreában. Majdnem 2000méter. Ezt követi a Jirisan, majd a Seoraksan. A többit nem tudom...
Szóval indultunk, egy tavalyról ismert útvonalon. Havazott végig, de könnyedén vettük. A legmagasabb menedékháznál-kb. két kilométerre a csúcstól- nem engedtek tovább, mivel erős szél fújt, meg hóvihar volt... Warren nagyon csalódott volt emiatt. Én is, de jobb is, hogy most nem... Föl kéne ide menni ősszel/tavasszal is, ha úgy adódik.
Nagy fehérség...
Kénytelenek voltunk lemenni, de egy "mellék-krátert", amit még nem láttam, meg tudtunk nézni. Sajnos a havazás miatt nem tudtunk rendes fotókat csinálni. Pedig olyan szép lett volna!
Ezen a ponton úgy havazott, hogy el kellett takarnom a szemem, sőt az egész arcom is. Káprázott a szemem, a képem meg szinte megfagyott. Emiatt örültem is, hogy beértünk az erdőbe.innen gyorsan haladtunk, szinte rázott a hideg, mire elértük a buszt. Havasak voltak az utak, nehezen tudtunk menni. Néhol láttunk megcsúszott autókat, sőt, a rendőrségi állomáson is megfigyeltem egy készenlétbe álló kocsit.
Mikor visszatértünk a városba, és meglátogattuk a jimjibangot. A Jimjibang Koreában egy jellegzetes szauna-fürdő. Sajnos nem tudtam fényképezni, nem tudom képekkel illusztrálni. Nem mertem...
Az ember befizeti a belépőt, ami 7 dollár volt, és kap egy pizsama-szerű ruhát, törülközőt, plusz egy kulcsot, az öltözőhöz. Kulccsal zárható öltözők vannak itt. Először beültünk egy kemence-szerű, nagyon forró szaunába, ahol az ember menthetetlenül elkezdett izzadni egy perc után. A fiúkkal ezt később viccesen "pokolnak" hívtuk. A 67 és 60 fokos szaunában forró kavicsokon feküdtünk, azt nagyon pihentetőnek találtam. A plusz négy fokos szaunába be sem bírtunk menni XD.
Hogy el tudjátok képzelni, a jimjibang úgy néz ki, hogy van egy hatalmas, kellemes terem, társalgó-szerűség, ahol lehet pihengetni, beszélgetni. Sok koreai családot láttam, a jimjibang ugyanis a közös családi pihenések kedvelt színhelye. Ebből a nagy teremből nyílnak a szaunák. Vannak fürdők is, de külön a fiúknak-lányoknak. Ez amiatt van, mivel a gyógyfürdőbe egy szál törülközőben lehet bemenni-ami a fejen van :S.
Szóval a szaunában egész sokáig elvoltunk,a fiúkkal beültünk hosszabb időre a "pokolba". Jól esett, pihentem egy nagyot. Azt hiszem, néha el fogok látogatni jimjibangba, mivel pihentető egy dolog. Akik nem túráztak, azok mondogatták, hogy a semmittevés mennyire le tudja meríteni az embert...
Este betaxiztunk a belvárosba, ahol ettünk-ünnepnap lévén nem volt könnyű kajáldát találni, de végül dakgalbit kajáltunk. Nagyon jó volt, de csípős csirkét tilos este enni!!!! Sokan buliztak is, én túl fáradt voltam. Visszamentünk, Warren, Raquel és én kártyáztunk lefekvés előtt, és közben néztük a K-pop tehetségkutatót.
Tengerpartok
Másnap reggel. viszonylag pihenten mentem a tizedikre reggelizni, de nem ettem sokat, mivel reggelente a rizs-kimcsi kombináció nem igazán szerencsés. Első utunk az O'sulloc teafarmra vezetett, ahol tavaly is voltunk. Most is tetszett, élveztem.
Teafa-virág :).
Kellemes zene szólt, a Stairway to Heaven-t felismertem, koreai hangszeres feldolgozásban. Mosolyogtunk is rajta.
A teafarm után a tengeralattjáró kikötőjébe mentünk, amit én kihagytam. Amennyire hullámzott a tenger, jobb is. Raquel és én inkább beültünk a jegyirodába, ott melegedtünk. El is aludtam...
Erős szél fújt...
Hajók :) Csak tudnám, az a sok óriás óriás villanykörte mire szolgál... Vagy egyáltalán villanykörték-e???
Mikor a társaság visszatért-többen is tengeri betegek lettek -mentünk ebédelni, amit már vártam. Hiszen a kedvenc zöldséges- tengeri herkentyűs levesről van szó! Egy darabig egy szép tengerparton sétáltunk. A hegy mögöttünk Jeju egyik látványossága. "Fagylaltgombóc"-hegy köznyelven :). 
Kisütött a Napocska:).
A leves :).
Rák a levesben :)
Ebéd után egy híres vízeséshez mentünk, közel a tengerhez :). A képen Jasonnal :).
Kellemes hely volt :)
Ezután Jason és én elrohantunk a közeli tengeri hídhoz. 
Persze elfotóztuk az időt, futni kellett vissza a buszra... Épphogy elértük, de utólag azt mondtuk: Megérte :))). Ezután Ollegilhez mentünk, amit már tavaly láttam. Idén is élveztem.
A mai napi utolsó tengerparton csodás lávaoszlopok voltak. Viszont ledöbbentem, míg Ollegilen sétálva szinte melegnek éreztem a levegőt, itt meg lehetett fagyni... Rohantunk is vissza az indiaiakkal a buszba...
Óriáscsiga :)
Hahahahahahaha!!!
Végezetül a szintén tavaly megismert Lovelandba mentünk. Loveland előtt van egy "mágikus út", ami fölfelé lejt. A sofőr megállította a buszt, ami tovább gurult. Warren nem tudott erre magyarázatot adni...
Lovelandot már bemutattam, a fallikus, illetve Káma-szutrás alkotásokat. Idén is élveztem :). Ezeket úgy látom, nem lehet megunni :).
Kotonvirágok :D
"I kissed a girl"
Ezek a kutyák nagyon tetszettek XD.
Nagy bánatomra az aksim a végét járta... :(
Este, visszatértünk a városba. A többség indiai kajáldába akart menni, de az drága volt. Tésztás levest nem akart senki enni, sokan elmentek a Lotteriába... Mi négyen: Warren, én, Jason és egy cseh csaj viszont nem akartunk, de találtunk egy jó pajeon-os helyet. Korán lefeküdtünk, mivel a tásaság egy része a Hallasanra készült.
Teafa-virág :).
Kellemes zene szólt, a Stairway to Heaven-t felismertem, koreai hangszeres feldolgozásban. Mosolyogtunk is rajta.
A teafarm után a tengeralattjáró kikötőjébe mentünk, amit én kihagytam. Amennyire hullámzott a tenger, jobb is. Raquel és én inkább beültünk a jegyirodába, ott melegedtünk. El is aludtam...
Erős szél fújt...
Hajók :) Csak tudnám, az a sok óriás óriás villanykörte mire szolgál... Vagy egyáltalán villanykörték-e???
Mikor a társaság visszatért-többen is tengeri betegek lettek -mentünk ebédelni, amit már vártam. Hiszen a kedvenc zöldséges- tengeri herkentyűs levesről van szó! Egy darabig egy szép tengerparton sétáltunk. A hegy mögöttünk Jeju egyik látványossága. "Fagylaltgombóc"-hegy köznyelven :). 
Kisütött a Napocska:).
A leves :).
Rák a levesben :)
Ebéd után egy híres vízeséshez mentünk, közel a tengerhez :). A képen Jasonnal :).
Kellemes hely volt :)
Ezután Jason és én elrohantunk a közeli tengeri hídhoz. 
Persze elfotóztuk az időt, futni kellett vissza a buszra... Épphogy elértük, de utólag azt mondtuk: Megérte :))). Ezután Ollegilhez mentünk, amit már tavaly láttam. Idén is élveztem.
A mai napi utolsó tengerparton csodás lávaoszlopok voltak. Viszont ledöbbentem, míg Ollegilen sétálva szinte melegnek éreztem a levegőt, itt meg lehetett fagyni... Rohantunk is vissza az indiaiakkal a buszba...
Óriáscsiga :)
Hahahahahahaha!!!
Végezetül a szintén tavaly megismert Lovelandba mentünk. Loveland előtt van egy "mágikus út", ami fölfelé lejt. A sofőr megállította a buszt, ami tovább gurult. Warren nem tudott erre magyarázatot adni...Lovelandot már bemutattam, a fallikus, illetve Káma-szutrás alkotásokat. Idén is élveztem :). Ezeket úgy látom, nem lehet megunni :).
Kotonvirágok :D
"I kissed a girl"
Ezek a kutyák nagyon tetszettek XD.
Nagy bánatomra az aksim a végét járta... :(Este, visszatértünk a városba. A többség indiai kajáldába akart menni, de az drága volt. Tésztás levest nem akart senki enni, sokan elmentek a Lotteriába... Mi négyen: Warren, én, Jason és egy cseh csaj viszont nem akartunk, de találtunk egy jó pajeon-os helyet. Korán lefeküdtünk, mivel a tásaság egy része a Hallasanra készült.
Kráterek
A lovaglás után egy kisebb kráterhez mentünk, ahonnan szép kilátás nyílt a környékre. Csöpögött az eső továbbra is, de tiszta volt a levegő. Néhol kicsit meredek szakaszon kellett felkapaszkodni. Jól kiépítették ezt a részt, körbe lehetett sétálni a mélyedést. Kiváló kilátás nyílt a híres Ilchul-bong-ra, ahová szintén mentünk aznap.
Ezt a pici krátert sajnáltam, hogy nem másztuk meg.
Persze a hülyeség itt is megy XD
Ezután Ilchul-bong-hoz mentünk, amiről tudni kell, UNESCO. Hát igen, a nagyfaterok megunhatatlanok! :)
Bár Ilchul-bongot tavaly is láttam, kedves élmény volt, idén is élveztem. Itt kezdett meleg lenni, le kellett vennem a pulcsim hegymászás közben. Gyorsabban felértem, mint tavaly, azaz könnyebben. 
Újabb gyöngyszem a kutyadivatot illetően XD.
Végezetül a tavaly februárban is bemutatott lávabarlangba mentünk. Most erről nem mesélek- Már kezdtem fáradni, Warren még Lovelandba is vinni akart minket, de lebeszéltük, mivel fáradtak voltunk, kialvatlanok, és már besötétedett. Egy koreai büfés kajáldában ettünk este.A kimcsijük egész jó volt. Fagylaltot is ettünk. Gond egy szál sem XD.
Kaméleák nagy vidáman nyíltak:)
Háát, a szállás.... Elég ronda turistaszállóban aludtunk, szobák sem voltak épp a legjobbak. Az volt a baj, hogy nem volt külön villanykapcsoló a fürdőszobához és a szobához. Ha bedugtuk a kulcson lévő fityegőt a rekeszbe, akkor volt villany... De lekapcsolni nem lehetett... Nem lett volna baj, csak ha az embert elkapja éjek idején a szükség, akkor sötétben kell tapogatóznia...
Este nyolckor már ágyba bújtunk-azaz ledőltünk az ondolra... Valamikor tíz után megszólalt a tűzriadó. Nem sokkoltam be annyira, mint a decemberi koleszos tűzriadó esetén, de azért nem örültem neki. Ezt leszámítva egész jól aludtam, majdnem 12 órát :).
Ezt a pici krátert sajnáltam, hogy nem másztuk meg.
Persze a hülyeség itt is megy XD
Ezután Ilchul-bong-hoz mentünk, amiről tudni kell, UNESCO. Hát igen, a nagyfaterok megunhatatlanok! :)
Bár Ilchul-bongot tavaly is láttam, kedves élmény volt, idén is élveztem. Itt kezdett meleg lenni, le kellett vennem a pulcsim hegymászás közben. Gyorsabban felértem, mint tavaly, azaz könnyebben. 
Újabb gyöngyszem a kutyadivatot illetően XD.
Végezetül a tavaly februárban is bemutatott lávabarlangba mentünk. Most erről nem mesélek- Már kezdtem fáradni, Warren még Lovelandba is vinni akart minket, de lebeszéltük, mivel fáradtak voltunk, kialvatlanok, és már besötétedett. Egy koreai büfés kajáldában ettünk este.A kimcsijük egész jó volt. Fagylaltot is ettünk. Gond egy szál sem XD.Kaméleák nagy vidáman nyíltak:)
Háát, a szállás.... Elég ronda turistaszállóban aludtunk, szobák sem voltak épp a legjobbak. Az volt a baj, hogy nem volt külön villanykapcsoló a fürdőszobához és a szobához. Ha bedugtuk a kulcson lévő fityegőt a rekeszbe, akkor volt villany... De lekapcsolni nem lehetett... Nem lett volna baj, csak ha az embert elkapja éjek idején a szükség, akkor sötétben kell tapogatóznia...Este nyolckor már ágyba bújtunk-azaz ledőltünk az ondolra... Valamikor tíz után megszólalt a tűzriadó. Nem sokkoltam be annyira, mint a decemberi koleszos tűzriadó esetén, de azért nem örültem neki. Ezt leszámítva egész jól aludtam, majdnem 12 órát :).
Tengeri betegség
Kijelentkeztem a koleszból az ünnepekre, és láttam, egy csomó diák távozik a 01. 20. és 01. 24. közötti periódusban..
Éjfélkor előtt találkoztam pár emberrel Jamsil-on, akik egész szimpatikusnak tűntek. Izgultam, mivel kevés ismerős volt a társaságban, de akkor megnyugodtam, hogy nem lesz baj. A buszút hosszű volt, az eső csöpögött. Totál be voltam rezelve, igazságtalannak éreztem, hogy mikor munkanap van, és a neonfénnyel kivilágított munkahelyen ülünk, akkor süt a Nap, de ha kikapcsolódunk pár napot, akkor csúnya idő van. Ráadásul a buszon alig tudtam aludni. Késve érkeztünk Wando-ra.
Kialvatlan fejek...
A komp indulása előtt reggeliztünk, ami nagy hiba volt. De erről később. Warrenék hoztak kenyeret, sajtot, banánt, joghurtot. 
Wando-ról tudni kell, hogy a gyorskomp onnan indul. Ezeket a gyorsabb hajókat nemrég helyezték üzembe. Míg a Mopko-ból induló kompok 4-5 óra alatt érkeznek meg Jejura, ezen hajók alig két óra alatt odaérnek.
A wando-i kikötő elhagyása után elkapott a "hurrá utazunk"-érzés. Annyira elfáradtam a melóm miatt, és annyira vágytam erre a kikapcsolódásra, hogy nem emberi... Jason-nal, egy koreai-amerikai sráccal, Warren-nel, és az indiai bandával fotózkodtunk, ökörködtünk.
'Jack, repülök!" :)
A víz ennyire hullámzott a komp mögött.
Viszont volt egy hátránya ennek a kompnak... Nagyon rázkódott. A srácok, akik nyugton maradtak, meg is mosolyogtak minket, hogy dülöngélve jártunk... A gyomrom vészjóslóan elkezdett liftezni, féltem, viszont fogom látni a reggelit... Olyan nagy volt a képem, hogy nem vettem be utazás előtt tengeri betegség elleni tablettát... Hogy is gondoltam volna, mikor utaztam már párszor hajón, tengeren, de még sosem lettem rosszul. Leültem inkább, el is aludtam. Jason rázott föl, hogy öt perc múlva megérkezünk. Már jobban éreztem magam.
Volt egy hajó a jeju-i kikötőben, aminek Ohamama volt a neve-Obamának olvastam... Csöpögött az eső, irány a busz. A buszút alatt már egész jól voltam.
Ebédre jeju-i fekete malacot ettünk a jeju-i tradícionális faluban. (tudjátok, szardisznó- amit valaha emberi ürülékkel etettek), majd sétáltunk a skanzemben.
Majd lovagolni mentünk. Vicces volt, hogy fel kellett mászni egy emelvényre, és onnan kellett rámászni a lóra. Nem tudok lovagolni, de a lóra fel tudk szállni, emiatt jót röhögtem XD. Egy fószer quad-dal követte a pacikat XD.
A kutyus annyira aranyos volt, mindenki megdögönyözte :). 
Egy lovacska, velem :).
Élveztem, bár amikor ügettek a lovak, nagyon rázkódott, szinte pattogtam rajta...Izomlázam is lett másnapra a combomban. Meg kéne tanulni egyszer, gondoltam megint.
Éjfélkor előtt találkoztam pár emberrel Jamsil-on, akik egész szimpatikusnak tűntek. Izgultam, mivel kevés ismerős volt a társaságban, de akkor megnyugodtam, hogy nem lesz baj. A buszút hosszű volt, az eső csöpögött. Totál be voltam rezelve, igazságtalannak éreztem, hogy mikor munkanap van, és a neonfénnyel kivilágított munkahelyen ülünk, akkor süt a Nap, de ha kikapcsolódunk pár napot, akkor csúnya idő van. Ráadásul a buszon alig tudtam aludni. Késve érkeztünk Wando-ra.
Kialvatlan fejek...
A komp indulása előtt reggeliztünk, ami nagy hiba volt. De erről később. Warrenék hoztak kenyeret, sajtot, banánt, joghurtot. 
Wando-ról tudni kell, hogy a gyorskomp onnan indul. Ezeket a gyorsabb hajókat nemrég helyezték üzembe. Míg a Mopko-ból induló kompok 4-5 óra alatt érkeznek meg Jejura, ezen hajók alig két óra alatt odaérnek.
A wando-i kikötő elhagyása után elkapott a "hurrá utazunk"-érzés. Annyira elfáradtam a melóm miatt, és annyira vágytam erre a kikapcsolódásra, hogy nem emberi... Jason-nal, egy koreai-amerikai sráccal, Warren-nel, és az indiai bandával fotózkodtunk, ökörködtünk.
'Jack, repülök!" :)
A víz ennyire hullámzott a komp mögött.
Viszont volt egy hátránya ennek a kompnak... Nagyon rázkódott. A srácok, akik nyugton maradtak, meg is mosolyogtak minket, hogy dülöngélve jártunk... A gyomrom vészjóslóan elkezdett liftezni, féltem, viszont fogom látni a reggelit... Olyan nagy volt a képem, hogy nem vettem be utazás előtt tengeri betegség elleni tablettát... Hogy is gondoltam volna, mikor utaztam már párszor hajón, tengeren, de még sosem lettem rosszul. Leültem inkább, el is aludtam. Jason rázott föl, hogy öt perc múlva megérkezünk. Már jobban éreztem magam.Volt egy hajó a jeju-i kikötőben, aminek Ohamama volt a neve-Obamának olvastam... Csöpögött az eső, irány a busz. A buszút alatt már egész jól voltam.
Ebédre jeju-i fekete malacot ettünk a jeju-i tradícionális faluban. (tudjátok, szardisznó- amit valaha emberi ürülékkel etettek), majd sétáltunk a skanzemben.
Majd lovagolni mentünk. Vicces volt, hogy fel kellett mászni egy emelvényre, és onnan kellett rámászni a lóra. Nem tudok lovagolni, de a lóra fel tudk szállni, emiatt jót röhögtem XD. Egy fószer quad-dal követte a pacikat XD.
A kutyus annyira aranyos volt, mindenki megdögönyözte :). 
Egy lovacska, velem :).
Élveztem, bár amikor ügettek a lovak, nagyon rázkódott, szinte pattogtam rajta...Izomlázam is lett másnapra a combomban. Meg kéne tanulni egyszer, gondoltam megint.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)