Koreai tradícionális játékok

Írhatnékom van, és a múlt héti kirándulás ihletet adott, hogy csináljak egy bejegyzést erről is. Nem ismerek sokat, de amikről tudok, bemutatom.
Mikor először utaztam haza, éppen holdújév volt, és a reptéren láttam ilyent először. Hanbokba öltözött emberek feszítettek, és miután becsekkoltam a gépemre, beálltam a sorba.
Egy kis hengerbe kellett beletalálni a botokat, azonban ez nem volt épp egyszerű.


Az első képen láthatóak súlyok, amiket fel kellett emelni, szét kellett dobni, de ennek szabályát nem értem igazán. Az érdeklődő turisták kaptak egy szép koreai selyemzacskót, és egy 10 dollár értékű (10000 KRW-s) szelvényt, amitől utólag kiderült, csalás, hiszen akkor tudtam volna beváltani, ha költök legalább 50 dollárt, fölösleges giccset meg nem akartam venni.

Ez a mérleghinta nekem nagyon bejött. Mikor Mindungsanhoz közel egy tradícionális faluba (Arirang Traditional Village) látogattunk, bénáztunk rajta.

Valami olyasmi, hogy ugrálni kell a mérleghintán, de aki sosem csinálta, annak nehéz ezt belőni.
Tudom, hitelesebb lenne, ha koreai lányok állnának itt, hanbokban, de most ilyen fotóm még nincs. Pedig egyszer láttam, hogy ugrókötéllel érdekes mutatványokra képesek. Hát, irigylem őket. Pedig olyan egyszerűnek tűnik...
A múlt szombati kiránduláson kipróbáltam egy dolgot, amikor a hátunkra tehető tartóról be kellett lökni a rönköket egy körbe, és nyertem rajta egy nagy zacsi ginzenges cukrot :))).
Úristen, ezek nem normálisak! Kézzel fognak halat vízben! Ok, nem volt hideg, de a szél csípőssé tette a levegőt. Bár Hwancheonban a jéghorgászos eseményen is csinálnak hasonlót, hogy kis medencékbe halakat tesznek, és kézzel kell őket... Amikor erről olvastam, végképp kételkedtem egyesek elmeállapotában... :S.

Szóval ezek, amiket jelenleg ismerek, de ha később hallok még hasonlókról, lejegyzem. Jövő hét végén lesz a Buddha-ünnep, már mindenhol ki vannak téve a lampionok. Alig várom, a jövő vasárnapi túra úgyis Insadongon (becsszó, hamarosan bemutatom Insadongot!) fog zárulni! És a Bonguesa-ban (Szöulban két legismertebb buddhista templom a COEX pláza árnyékában lévő Bonguensa és az Insadonghoz közel fekvő Jogyesa, de kis szentélyek mindenhol vannak. A campus hegyoldalán, a koleszból rálátok) is megnézem idén is a laterna kiállítást! :))). Igaz, keresztény vagyok, de elfogadom más emberek hitvilágát. A buddhista kultúra nekem meg nagyon is tetszik.

Minden nehézségem ellenére örülök, hogy az utazás mellett döntöttem másfél éve. Örülök, hogy itt lehetek, hogy megismerhetek egy új világot, tapasztalhatok olyan dolgokat, amiket sokáig elérhetetlennek hittem. Gyerekkori álmom volt külföldön tanulni, élni. Igaz, nem pont így, de akkor is. De valahogy kamaszként ezen álmomat benőtték azok a bokrok, amik a negatív megjegyzésekből táplálkoztak, és végül én is lemondtam róla. De végül kaptam kézhez 2009 őszén egy metszőollót, és azóta igyekszem utat vágni magamnak. Csak vannak olyan ágak, amiket nehéz elvágni. Köszönöm a metszőollót, de remélem, hamarosan fűrészt is fogok kapni az élettől. Nem vagyok telhetetlen, egy sima kézifűrész is megteszi :))).

Repülésről megint, avagy hello, Európa, hamarosan jövök!

Már hetek óta filóztam azon, hogyan, miképp lesz az utazás. Most végre előre jutottunk ezen kérdésben. Mibnt meséltem, konferenciára megyek Párizsba. Sok meló van még, de nem panaszkodom. Izgulok, hiszen első külföldi konferencia. Szóval, most megvan a Szöul Párizs retúr. Több megoldás került szóba, többek közt a China Eastern, Aeroflot, de az Air China mellett döntöttem, és úgy néz ki, nem egyedül. Nem tudom, milyen lesz, nem ismerem ezt a légitársaságot.
Eddig az Aeroflottal és Emiratessel repültem, költői kérdés volt, ha az utazás felvetült, vodka-e vagy datolya (moszkvai vagy dubai átszállással-e, hehehehehe :) ) , maradni is akartam ezeknél. De most az "egyik sem" opció valósult meg. De sebaj, lesz helyette kínai tea, vagy pekingi kacsa :), ugyanis pekingi átszállással megyek :)!
De nem volt panaszom egyikre sem, Aeroflotot is kényelmesnek találtam, kajával sem volt gond, bár hozzátartozott: félig üres volt a gép. És relatíve gyorsan Pesten voltam. Sokan szidják az Aeroflotot, de szerintem nem olyan rossz. Bár hozzájárult az izgatottság és a hazaút öröme is, bevallom.
Emirates tényleg szuper, kényelem, kaja is klassz, nézhetünk filmet, hallgathatunk zenét. Csak legutóbb hazafelé a hangos bébik bosszantóak voltak. Visszafelé a csúcsidő...
Szóval most kb. 10 hét és újra repülök. Pest-Párizs közt Malév gép lesz előre láthatóan, mivel azzal a legjobb a csatlakozás. Fura lesz újra repülni, egy év után utazni. De már nagyon várom, hiszen olyan régen voltam otthon! Remélem, nem csalódom az Air Chinában sem!

Amitől még félek: kultúrsokk. Eddig mindig volt, akár Európába, akár Ázsiába érkeztem. Két külön világ. És én fél-egy éveket töltök Ázsiában, és sikerrel alkalmazkodtam ehhez a világhoz. Bár öndicséret büdös, de ennek nagyon örülök, hisz sokáig nem hittem magamról. :). És visszatérek Európába, olyan, mintha fejbe vernének, akklimatizálódnom kell újra. Fura érzés átlépnem a rég nem látott szobám küszöbét. Ázsiába visszatérve újra kultúrsokk, mivel valamennyire átvettem a magyar dolgokat, és most újra Korea. A labor, és a kolesz szoba újra megszokása. Aztán már meséltem a jetlagról, mikor van 1-2 álmatlan éjszakám az időzónák miatt.
A jetlag a másik dolog, a kontinens átrepülésének további következménye. Emlékszem, érkezésem napján az első két álmatlan koleszos éjszakára, amit nemcsak az új környezet okozott (de harmadik éjjelen aludtam vagy 10 órát). A hét-nyolc óra ugrás megviselt mindig, főleg, ha Szöulba repültem. Ha Szöulból haza, akkor könnyebb az átállás, de este korán elálmosodom. Hajnali öt előtt meg kivet az ágy szeretteim nagy "örömére". (Bár itteni szobatársaim is tudnának mesélni, hogy reggelente hajnali fél 7kor legkésőbb 7kor már a sportpályán kínzom önmagam :), párszor hallottam otthon is, hogy ébresztőórának kiváló vagyok :D. )
Próbálom elképzelni a pillanatot, amikor a gépem Európában földet ér, és elhagyom a nemzetközi területet, mit fogok érezni. Egyik percben azt hiszem, túláradó örömet. Másikban meg sokkot, hogy úristen, egy másik világ. Nem tudom, melyik lesz, de egy biztos: a családomat, szeretteimet nagyon jó lesz viszont látni majdnem egy év után! Remélem, a novemberben említett kerti sünik már örülni fognak :)))).

Eső

Tavaszi eső most, még hasonlít az otthoni esőzésekre. De már lassan május, majd nyár. A nyári monszunesőket utálom...
Ez a kép mindent elmond :D Még tavaly szeptemberben készült, nem sokkal a visszaérkezésem után. A zuhé egy túra során kapott el minket. Épp a Dobongsanról jöttünk le. A túra elején az izzadségtól voltunk vizesek, a végén meg az esőtől :D! Bakancsom párszor strandfürdővé változott :)). Vicces, máig is röhögök, ha eszembe jut: első 4 hétvége, mikor augusztusban visszaérkeztem, sokat túráztam már akkor is -most is :), és mind a négy alkalommal volt zuhé!
Alig több, mint 10 hét az Európába való visszautamig (konferencia+ 3 hét otthon). Sok a meló, néha az idő lassan telik, néha meg rohan. A héten úgy néz ki, lesz repjegyem is. A vizsgám jól sikerült, a március végén írt kötelező angol teszt is meglett. Hamarosan gondolkodnom kéne az elmaradt karácsonyi-szülinapi ajándékokon :)). Egy biztos, ginzenges karamella idén nem lesz, mivel megbukott az otthoni teszten! :D Remélem, a jejui narancsos csoki, ami a repülős táskámban várakozik, nem fog :).

És: Hétvégén végre eljutok Ganghwa-do szigetre, éééés biciklizni fogok (túra)! :D De régen ültem már bringán :))).

Találkozás egy régi szerelemmel...

Mármint a Bukhansannal :D! Ősszel elég sokat túráztam itt, de télen más túrák miatt kimaradt. Mi mást lehetne csinálni húsvétkor, mint mászni egy nagyot a Buhansanban? Csodás idő volt, csak a csúcsokon nagy szél... Mivel Marknak, a szervezőnek szülinapja volt, emiatt csokiztunk is, de a közös vacsira már nem mentem (bár nem vagyok vegós, de a vegetáriánusokhoz hasonlóan nem).
Végre egy jó kis mászás volt, végre fizikailag kifáradtam eléggé :))). Virágoznak az azáleák, zöldül a természet. Mókust megint nem sikerült lefotóznom, pedig láttam :)).

Jó kis túra volt ez is, a cseresznyefa-virágzás utolsó napjai :)) Tulajdonképpen egyik legjobb húsvétom volt ez. Bár a tojásfestés-sonkaevés elmaradt, de nem is baj, a szép idő, az ismerősök, a sok nevetés kárpótoltak!

Ginzeng

Mint meséltem, Gemunsan és környéke híres a ginzengjéről. Nemcsak teák ízesítésére használják ezt a csodás gyógynövényt. Híresek a ginzenges cukorkák, csokoládé, keksz, sőt még szárított formában is fogyasztják. Sőt, megsütve tojásbundába is (klassz kaja). Alkoholról nem is beszélve, a ginzenges makgoli amúgy kiváló egy túra után. Nagyon egészséges, állítólag a férfiakat fickóssá teszi :D! Szóval érdemes fogyasztani, még ha nem is szeretik az ízét.
A képek a múzeumban készültek:

Piac, itt minden a ginzengről szól.
Megnéztünk egy gyógynövény-farmot is, ami szintén tetszett. Ez a kirándulás utolsó állomása volt, én annyira belemerültem Eric Koreáról szóló képregényébe, ami viccesen bemutatja Korea történetét, a kulturát, hogy nem bántam volna, ha ezt kihagyjuk, mivel világosban hazaértünk volna, és végig olvashattam volna :D.
Pár fotó. A boltjukban lehetett kapni egy csomó terméket, szappant, teát (kóstolási lehetőség), szépítőszereket.

Azért a pénisz alakú szikla itt is beugrott :D

Még több tavaszi virág Gemunsan körül

Szombati túra Gemunsanra vezetett, ahol még zajlott a tavaszi virágok ünnepe. Sajnos a hegyre felvezető utak elég tré állapotban vannak a szóbeszéd szerint, emiatt nem tudtuk megmászni. De a hegy körüli turistautak nagyon szépek voltak a virágzó cseresznye-barack és egyéb fákkal. Nem elhanyagolható, hogy ez a rész nagyon is híres a ginzengjéről. De erről majd később.
Az esemény színhelye, cseresznyevirágos úttal, sátrakal, színpaddal. A sátrakban pajeont, sült ginzenget, rament osztottak a turistáknak.



Séta a tavaszi erdőben virágok között:
Helenről már meséltem, de a srác Wisam (Szíriából), akit szintén Boryeongban ismertem meg. A mai kirándulás során főleg velük lógtam.


Majd az erdőbe sétálva zeneiskolások játszottak fuvolán, a "Micsoda Nő" zenéjét. Érdekes feldolgozás:). Nagyon örültem, mikor a hegedűsök játszották Liszttől a "Magyar Táncokat". Később nagybőgősöket is meghallgattuk. Csodás dolog volt most, a tavaszi erőben sétálni, néhol komolyzenét hallva.
Néhol alkotások:
Segítséég!!!
A fesztivál területére visszatérve megcsodáltuk a kiscsibéket, és a nyulacskákat, akiket csak a fülüknél fogva lehetett megfogni, úgy maradtak nyugton.
Lett nekem is egy husvéti nyuszim:
Csibék, annyira édesek!!!

Nyertem egy zsák fekete ginzengcukrot egy tradícionális játékkal: A hátunkra feltesznek egy szalmából készült tartót, és arra tettek pár farönköt, amiből a fákat ki kellett löknünk, bele egy körbe. Persze elosztottam nagy részét a többiek közt.

Trandcionális dob és tánc-bemutató is volt. Nagyon élveztük :))).

Húsvét napjára plusz a tavaszi campus

Kívánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!!!
Gyerekkoromban a karácsonyhoz hasonlóan a húsvétot is nagyon vártam, nemcsak a csokoládék utáni kutatás, hanem a tojásfestés miatt is. Mindig szerettem tojást festeni :), alkotgatni. Emlékszem, valaha a csokinyulakat, sőt a főtt tojásokat sem voltam hajlandó sokáig megenni. Egy kedves emlék kamaszkoromból: A német írásbeli nyelvvizsgám is húsvéthoz köthető. Másodikos gimis koromban húsvét előtt nem sokkal mentem belőle. Akkor kaptam egy nagy piros csokitojást. Megfogadtam, hogy addig ehhez nem nyúlok, míg a nyelvvizsga eredményét nem tudom. De akkor vagy bánatomban, vagy örömömben kezdem meg. Hát, örömömben csokiztam ünnepek után:).
(Angol írásbelim a szalagavató napjához köthető, a szalagavató előtt írtam, és akkor sikerült....Közös emlék: a sikeres írásbeli nyelvvizsga mindkét esetben maga után vonta a sikeres szóbelit is :) )
A gyerekkori tojásfestések, rokonlátogatások, néha kirándulgatások jelentették a húsvétot gyerekként. De régen volt. De azt mondom, mint karácsonykor: családi ünnepem még sok lehet :).

Idén sem maradtam tojások nélkül. Az én húsvéti tojásaim:
A campus ilyenkor csodálatos, bár a cseresznyefák már elvirágzóban vannak. Öröm ilyenkor reggeli a futás (immár a második mókust nem sikerült lefotóznom, mivel nem volt nálam gép). Csak a laborban ilyenkor kínazsnvedés, mivel az ember kívánkozna a szabadba, a Bukhansan, Kwanaksan vagy akármelyik hegy gerincére:S. Néhány fotó:

A kolesz és a sportpálya egy erdő mellett van, mint meséltem, a campus legmagasabb pontján. Ilyenkor boldognak érzem magamat, hogy itt lakom. Bár esős, hideg estéken nehezen szánom rá magam a 15 perces kis sétára, ami a kolesz és a labor közt van, de amint elérem a magasabban fekvő részeket, mindent feledtet velem.

Mi az, hogy "Erdő mellett nem jó lakni?". Igenis, a legjobb hely, az ember madárcsicsergést hallgatva végezheti reggeli futását :D!


Út a campus felé.

Tavaszi virágok tömkelege:).