Végre meleg, visszatértek a madarak! :)

Vééégre jó idő van:), télikabát felejtős, remélem, jövő decemberig, a nap melegen söt, 15 fok fölött a hőmérő higanyszála. Sőt, az utcán láttam egy nőt virágzó mandulafa-ággal a kezében. Pár hét és cseresznyefa virágzás ünnep - hurrá! :)))).
Ma már szoknyát vettem:). A képen egyik osztálytársnőmmel (vietnámi), egy szeminárium kávészünetében. A szeminárium miatt félbe kellett szakítanom a melót... De holnapután akkor is Yeonsu-ba megyek! Alig várom! :). Most visszatértek azon madarak,a kik a téli hideg miatt elköltöztek karácsony után. A tél sem volt eseménymentes, de a motíváció madarai kicsit szabadságra mentek, most tértek csak vissza Jejuról. Honvágyamnak viszont még mindig nagyon tetszik az a sziget, eszében sincs.

Holnap április1. Tavalyi tréfa: egy "esküvői meghívó". Egyik osztálytársam, aki múlt nyáron valóban nősült, küldte. Ez volt az emialben:
Kesdves Barátaim!
Örömmel értesítelek benneteket, hogy az esküvőm 17 nap múlva lesz. Tudom, hirtelen, de érzem, ez így helyes. A dátum és a részletek a mellékelt kártyán vannak. Mindekit szeretettel várok, ne haragudjatok, hogy nem tudtam mindekit személyesen értesíteni, de olyan rövid az idő.
A kártya:)))). Már majdnemhogy gratulált neki az ember :D


"Tudod, ma van április elseje, és én vagyok az első, aki ugratlak. Április bolondja, április bolondja áprlis bolondja:D!

Néhány kép a tavaszi campusról:
Virágzó magnóliák :)

Virágzó somfa:

És holnap azáleákat is láthatok, Yeonsu-ba:). Itt még nem nyílnak, de délen már igen.

Kwanaksan már negyedszerre

Vasárnap, mivel nem akartam nagyobb túrára menni, jövő héten úgyis Yeonsu, ezért a Kwanaksan mellett döntöttem. Másik érv: sok rég nem látott ismerős várható. A SHITY (akinek a neve kissé fura, a teljes név Sunday Hikers and Trekking Interested Yet, nem tudom, ki találta ki :D ) túracsoporttal már régen voltam, ok, két hete, de sok embert nagyon régen láttam már. Elég kettős idő volt: mikor az első csúcsra mentünk fel, akkor szinte egy szál pólóban voltak sokan, de a csúcson fel kellett öltözni. Lépcsőket még nem távolították el. Klassz napom volt, jó volt találkozni a régi ismerősökkel, remélem, most már többször fogunk találkozni!
Mentünk egy jót a hegyen, hogy már többedszerre mentem végig ezen a távon. Sokkal rövidebbnek érződött, mint elsőre. Néhol még volt jég és hófolt, de crampon már nem kellett.
Itt még pólóban, mivel felfele megyünk, de becsszó, nem így mentem végig.
De aztán felkerült, mivel fenn elég nagy szél fújt, menjünk már, mert hiideg van!!!!
A lépcsők, még mindig...
A már enyhülő időben jól esett a gyaloglás is:

Néhol még csúszós-sáros volt a táv, de nem annyira, és a élveztük nagyon! A csúcson pihentünk, a nevezetes Buddha-templom, amit annyiszor megcsodáltunk:

Most megnéztük az épületet magát is, először: Egy kis meditáló -hely, ahol szól az a tipikus zene. A piros lampionok már ki voltak téve, pedig Buddha születésnapjáig még több, mint egy hónap van.

Gyorsan leértünk, ezzel a tündérrel akadtam össze, sajnálom, hogy annyiszor szoktam örülni, ha valami helyes kutyussal futok össze, de akkor is!
A bibimpap, pajeon, meg egyéb dolgok kivégzése után is láttunk még egyet:
Szóval jó kis napom volt :))).

Fény az alagút végén- megnyugvós fejezet

Nem tudom, megírjam -e ezt a fejezetet. Annyi minden történt, bosszúságok is feltorlódtak, kissé mozgalmas időszakom volt/van. Persze jó dolgok is voltak, pl. a követségi találkozó. Remélem, ez a mozgalmasság már pozitív irányban terelődik. Szóval arról lenne szó, kissé olyan volt, mintha eltévedtem volna egy alagútba, ami utamba akadt. Talán a tavaszi fáradság, és a késő meleg is szerepet játszott ebbe. Kissé fásult voltam. Az otthoniak is nagyon-nagyon hiányoztak/hiányoznak. De már látom a fényt az alagút végén. De vajon miért dudál? :)))
Alig várom a potenciális hazautam. Szerencsére júliusban meglesz az is... kis kitérővel. A kis kitérőt egy európai konferencia jelenti majd. Ma kiderült, elfogadták az anyagomat, poszterrel mehetek. Emiatt is nagyon izgultam, de részletekbe még most sem megyek bele. De tény, a kinti lét talán az önbizalmamat is helyre teszi. :)
Még valami: Pont most jött meg a további munkámhoz a folytatás. Schliemann hétfőn újult erővel nekiáll, hogy megtalálja Trója további kincseit :). Reméli, talál még érdekes darabokat.
Holnap kis túra a Kwanaksanon, nagyobbra nincs kedvem, aztán jövő szombaton megyek Yeonsuba, remélem, ott már nyílnak a tavaszi virágok!! Próbálom az elkövetkező időszakot élvezni, suliban nem lerontani az eddigi klassz jegyeimet, tehát hamarosan elkezdem bújni a jegyzeteimet. Maga az anyag nem tanulható, vizsgákkal sem hiszem, hogy gond lesz. Április lesz nagyon szép, cseresznyefa-virágzás. Májusban meg végre remélem, kijutok a laternafesztiválra, Insadongon. Szóval elég mozgalmas félévem lesz.
Szóval most kezdem újra megtalálni a szabadságra ment optimizmusomat, tulajdonképpen voltak, amik miatt izgultam, de most megnyugodtam. Volt ma egy TOEIC vizsga, angol teszt, tömörítés és véleményírás. Nem lett volna vele gond, csak képtelenül rövid időt adtak :(. De össze tudtam hozni valamit, remélem, sikerül. Van esélyem javítani, de állítólag nem szigorúak. De annyira mintha egy kő esett le rólam ma ezen két dolog miatt, a megkönnyebbülés hullámában nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek... Valahogy egyszerre mindkettő jött.
Megnyugvás, és most tényleg örömmel tölt el, hogy túl vagyok ezen is. Sok meló van, de most már bármi jöhet :). Megnyugvásképp elmentem gyümölcsöt venni, valahogy a gyümölcs mostanában lételemem. Valahogy, mintha valahol legbelül is elolvadt volna a hó, és kezdene tavaszodni :).
Mostanában előszeretettel hallgatok népzenét is (rock mellett :) ), azaz kissé modern népzenét. Szerintem a rock és a népzene kissé összeillő dolog. Nemrég akadtam egy jó kis zenekarra, a Holdviolára, ami nagyon tetszik. Népzene, modern feldolgozásba, nagyon szeretem :), szerintem épp ez a céljuk: megszerettetni a fiatalsággal a népzenét. A mostani hangulatomat ez a zene tükrözi. (linkre kattins!)

És még valami: Holnaptól csak hét órával leszünk előbbre! Azaz Magyarhonban óraállítás, kezdődik a nyári időszámítás. Itt nincs, tehát én nem fogok jetlagre panaszkodni, mint sokan otthon -bár ez a kicsi engem nem zavart. 2008ban Oroszországba menet, kettő időzóna ugrása sem viselt meg, de az a 7-8 óra eltolódás Szöulba elfelé kikészített mindig. Első érkezés, két álmatlan éjszaka, utána több, mint 10 órás kóma, és rendeződött. Második érkezés, suli előtt (délelőtti érkezés, Aeroflot, ezt sokan szidják, de szerintem semmi baj vele), egy nagy lyuk volt az éjszakámon. A legutóbbi visszautam során az elsőhöz hasonló tünet, mivel az is délutáni gép volt (Emirates, ha nem csúcsidőről van szó, nagyon ajánlom, csúcsidőben rémálom, mint tavaly augusztus végén). Még nem tudom, milyen géppel megyek most nyáron, de hamarosan kiderül!

Ggot-sam-chu-ui (꽃샘추위)

Ggot-sam-chu-ui (꽃샘추위) -erről már meséltem, azt jelenti, a tél féltékeny a tavaszi virágokra. Találó kifejezés, de nem kérdés, ezt a csatát ki nyeri majd meg. Ilyenkor gyakoriak a váratlanul jött havazások, mikor március végén az ember háta közepére sem kívánja... De áprilisban a virágok szinte varázsütésre nyílnak, és az a pár hét nagyon szép, mindenképp írni fogok róla. Szóval itt inkább a március a bolondos, mint az április.

Szóval a somfák, és az aranycserjék (taxonómián megtanultam, hogy az aranycserje, amit aranyesőnek nevezünk. És nem is aranyvessző, az is egy harmadik növény!) már sárgállanak, úgy, mint tavaly télen, a fotók is onnan valóak. A tavasz első hírnökei (ibolyát láttam itt tavaly, de hóvirág sajnos nincsen). Azonban a sok más érdekes növény kissé kárpótol, vannak azáleák, meg ezen kívül számtalan tavaszi virág.
Utólagos bejegyzés: nemrég jöttem rá, a som angol neve dogberry:). Vicces, nem? Kutyabogyó!
Miért is írtam ezt le? Mivel ma is havazott/havazik. Remélem, decemberig utoljára.Mindegy, attól még futócipőre pattantam, ugyanis testileg és lelkileg is kívántam egy fél óra futást. (Szegény futócipő!) És vicces, hogy nagyon hirtelen melegszik fel az idő: április végén, május elején már sortban is lehet futni! :)
Mindi megborzongok, ha téli hidegben koreai lányokat szoknyában látok, még ha meleg harisnyával is. Pl. szobatársaimon is elszörnyülködtem a napokban emiatt... Ami meg vicces, itt elterjedt az, hogy sortot húznak a harisnyára- kislánykoromban én is szerettem az ilyent. Bevallom, egyszer megpróbáltam. De megnéztem a kolesz liftje előtti nagytükörben (mindig ott ellenőrzik a lányok indulás előtt, rendben van-e a ruházatuk, mivel egész alakot mutatja), és elvetettem. Miután sikerrel visszafojtottam a nevetést, rohantam vissza a szobába, és szoknyára cseréltem. Mindennek megvan a maga ideje, pár hét múlva már én is örömmel fogok szoknyát húzni, egészen őszig.

Tavaszt akarok! Alig várom, de komolyan! :)). Gyere, meleg, gyere, napsütés!

A tavalyi ibolyák, ezen képet küldöm elsősorban a családomnak:)

Feketelista

... a bosszantó dolgokról:
-Egy csomó dolgot nem magyaráznak el rendesen, és a végén mi járunk rosszul, aztán úgy állítják be, hogy a mi hibánk az egész, úgy kell harcolni, hogy nyögjék már ki, hogyan van ez, mit kell csinálni.
-Ha kérdezek valamit, hogy ez merre van, sokan inkább megjátszák, hogy süketek, vagy retardáltak, csakhogy ne kelljen kommunikálni.
- Amerika-mánia, főleg az olyanoknál idegesítő, akik angolul meg sem tudnak mukkanni. És menő dolgonak számít, ha amerikai-formájó emberrel lógnak.
- Sokan úgy járkálnak az utcán, akinek nincs menő iPhone-je, iPod-ja, meg egyéb cuccai, az egy senki. (könnyű, akinek szülei megveszik, csak fogja be a száját a kölyök :S)
- Telefonáláskor kiabálnak, gyakran sokkot kapok a metrón, a vonat egyik végében valaki dumál, a másik végében is hallják.
- Orr-és fogszíváns. Csámcsogás, köpködés, orrfújásról nem is beszélve, bár inkább az Kínában jellemző.
-A sokat említett misszionáriusok.
-A még többet emlegetett munkamánia, főnök istenítése, család fölé helyezése.
-Felviszik a hangsúlyt beszéd közben, amit nem értek miért, de idegesítő. Átkiabálnak az emberen.
-És a külföldiről azt hiszik, hű de gazdag, ha kinn tanul.

Szóval kb. ez a feketelistám....
De nem panaszkodom. Hiszen a környezetemben lévő emberek kedvesek, rendesek. Több barátom is van, és szép helyeken is jártam, érdekes dolgokat láttam, tapasztaltam. Csak már nagyon hiányoznak az otthoniak.

Koreai istentisztelet...

Koreáról tudni kell, hogy a lakosság nagy része kereszténynek vallja magát (bár pontos statisztikákat nem tudok, de sokan), sok keresztény gyülekezet alakult ki. A buddhizmus is gyökerei bár sokkalta mélyebbre nyúlnak, de a kereszténység jelenleg virágkorát éli.

Most épp azért írok vallásról, mivel főnököm, aki hívő keresztény, elhívott (több embert is, de a laborból csak én mentem) a közeli templomba ma estére (Good Shepherd Methodis Church). De az itteni templomokat nem úgy kell elképzelni, mint Európában, persze vannak európai(bb) stílusúak is. De a legtöbb egy emeletes házon belül van, aminek tetejére keresztet raknak. Éjszaka Szöulban a keresztek vörös neonfényben tündökölnek (végülis a neon vörösen világít elektromos áram hatására). A belsejüket is inkább egy kultúrház belsejére tudom hasonlítani. Érdekes a maga módján.
Nem találtam jobb képet róla, beteszek egyet, hogy illusztráljam. De nemrég egy képregényben láttam egy vicces képet róla, hogy az ember sétál Szöulban éjjel, és mindenhol piros kereszteket lát. Találó :).

Az istentisztelet is érdekes a magyar istentisztelethez képest, ugyanis gitáros mise van, az éneklős rész, az egészben a legjobb az egészben. Inkább egy könnyűzenei koncert -hangulatot ad. Ilyen stílusú szertartást láttam én már otthon is, és nagyon is tetszett, bevallom, jobban, mint az orgonás, komoly misék. A céljuk, hogy megszerettessék a fiatalokkal a kereszténységet, bár idősebbek is előszeretettel jelennek meg itt. A közönség szinte táncol a zenére, és közös éneklés megy. Olyan élmény kissé, mint az amerikai gospel kórus :).
Az imádkozós részben Japánért imádkoztunk. DE utána jött egy olyan dolog, hogy az összes nemzetközi embert kihívták, hogy mutatkozzunk be. Volt pár osztálytárs :))). Vietnámiak, meglepődtem, hogy találkoztunk, de szerintem ők is...
Amit én mondtam: "Good evening everbody, I am Eva. I came from Budapest. I am the student of the Kyungwon University too (mivel osztálytársaim is mondták már előttem). I have been living here more then one year. I really love the Korean culture and nature". Egy kanadai férfi megjegyezte, hogy nagyon szép volt az utolsó mondatom.
Majd egy koreai pap imádkozott, ami kissé vicces, mert sokan úgy rángatóznak, mintha tikk-esek lennének. Durva kicsit, majdnem elröhögtem magam :D. Nem értettem a fohászt, de olyan volt, mintha illuminált állapotba kerülne a lelkész, és sokan mások...
Bibliaolvasás gyorsan lement.
Aztán jött egy díszvendég: Egy amcsi ember, aki misszionárius volt... Na az ütött! Egy koreai pasas fordította. Na a pasas stílusa egy külön misét megér :D! Szerintem kifejezetten ellenszenves volt, Isten bocsássa meg nekem ezt a gondolatot. De olyan hevesen gesztikulált, kiabált, ha kellett, és engem a diktátorok demagóg stílusára emlékeztetett. Amit akkor éreztem, az kb. olyan lehetett, mint mikor az ókori rómaiak Nero korában, mikor Nero énekelt az arénában, és elhúzta, mint a rétestésztát! Aki nem érti, tudnia kell, hogy Nero mániákusan vonzódott a művészetekhez, és elhitette magáról, hogy híras költő, énekes, stb. És ha konyikált az arénában, nem szabadott kinyílvánítani a nemtetszést, az elhúzódó cucc miatt :D. Szóval ezt azért éreztem, mert húzták, mint a rétestésztát...
Elmondta, siet a röpcsire, fél napot tudna dumálni, néha 5 órákat beszélt ausztrál templomokba. Na, erre mondaná Mátyás király: "Nem jó az a suszter, aki kis lábra nagy cipőt csinál". Vagy a spártai katonák tuti kivágták volna Spártából, mivel ott az volt a szabály: "tömören, de érthetően magyarázni". Ok, komolyan, Isten bocsássa meg, hogy ilyeneket mondok, de túlzás volt szerintem kissé...
Ok, még valami, akkor tényleg ronggyá röhögtem magam, amikor a Facebook, Youtube, Twitter "szentháromságról" beszélt. Amúgy tudom, régimódi vagyok, de mi az a Twitter??? Ok, tudom, egy csomó celeb azt használja :D!
Vicces pillanat: A lelkésznek ajándékozta a Global Jacket-jét :D! Olyan dzsekije volt, amin világtérkép díszelgett :D!


Egy kedves egyiptomi sráccal ismerkedtem meg, aki saját bevallása szerint egyedül képviseli Korea egyiptomi lakosságát :D. Ő is biológus doktorandusz, bár kissé előbb jár, mint én a suliban (Konkuk University-n tanul). Imádja Koreát :))).
Majd, főnökömhöz és családjához csatlakozva lementünk vacsizni. Ugyanis a szertartás után ingyen adtak kaját. Meglátogattam egy másik templomot is nyári hazautam előtt, ott is adtak, de gyümölcsöt, vagy kekszet. Itt rendes kajáról van szó, rizs, kimcsi, szójababos leves, hal, tengeri herkentyű.
Szóval néha megéri ellátogatni a koreai istentiszteletre néha, egyrészt ismerkedés miatt, másrészt, mert teljesen más a légköre, sokkal oldottabb, mint a hagyományos!

Lecsó, csokis almaszirom, Tokaji és egyebek: egy jó kis este a honfitársakkal

Péntek délutáni előadásomon végén már tűkön ültem. Húzták, mint a rétestésztát (ettől herótom van), mert valamelyik buzgómócsing benyögte: "három órás"... Nem, két óránál nagyon nem tartanak tovább, de akkor is. Rohantam, mikor vége lett, a metrók jöttek is időben. Csak tömve voltak, a narancssárga metrón pl. páran végig szívták a fogukat, amitől agybajt kapok. A hatos vonalon egy kissé illuminált csaj ült mellettem a pasijával, leírta nekem -tök olvashatatlanul-az email címét. Megnyugodtam, mikor végre Itaewonra (becsszó, írni fogok Itaewonról, még míg itt vagyok!) értem, de sietni kellett. Elsétáltam az antik utcán és átvágtam a Chungwa apartmanokon, ez az út már a nagykövetségek és nagykövetségi rezidenciák felé vezet. Most könnyebben megtaláltam a Rezidenciát, mint tavaly. Emlékszem, tavaly a Követségre akartam menni, és csodálkoztam, nem találok ott senkit. Több ismerősbe is belebotlottam. Jelen estén az ifjúság jelentősen nagy számban képviselte magát:). Sokan hozták a kisfiukat, kislányukat.

Lengyel Miklós, a szöuli magyar nagykövet mondott egy beszédet, úgy, mint tavaly. Azonban a feszültségek miatt most kiegészítette: Mesélt a japán helyzetről, és megnyugtatott minket, én is leírom a dolgot, csakhogy megnyugtassam az érdeklődőket, akik aggódnak a Koreában élő ismerősükért, családtagjukért. Azon tények, amikben én is bízom, igazak: A Kína felől fújó szél (ellenekző irányba viszi a szennyeződést), plusz a hegyes vidék (sokat véd ellene), Korea ezek miatt biztonságos országnak számít. Sőt, ami biztató, az atomerőműben helyre fogják állítani az áramellátást (utólagos kiegészítés: most olvastam, helyre is állították), ami a további mentesítést segíti/ segítheti. Annyira izgultam a héten én is főleg a japánok miatt, de Korea miatt is, most megkönnyebbültem. A tokiói Magyar Nagykövetség titkárnője is itt volt, mivel nőket és gyerekeket kérésre "biztonságba helyeztek." Annyi még, hogy a tokiói Magyar Nagykövetség ideiglenesen költözött Osakába, de Japán sem veszélyes, csak az atomerőmű 20km-es körzetét kiürítették, 30 (más források szerint 80-100) km-es körzetében zárva kell tartani a lakást, ajtót-ablakot. DE: Ha esetleg úgy adódna, hogy veszély lenne Koreában is, akkor arról értesítenek, biztonsági előírásokkal, vagy intézkednének a biztonságba helyezésünkről. De őszintén remélem, erre a lépésre nem lesz szükség most sem.
Szóval ennyit a kinti helyzetről, Koreát egyelőre nem veszélyezteti a radioaktív szennyeződés, maradjon is így!
A Magyar Nagykövetségről csak jót tudok mondani. Segítenek, amiben tudnak, értesítenek a fontos eseményekről, és mint mondtam, összehozzák a kicsiny társaságot. Azt is meséltem, nagyon kevés magyar él kinn. Pontos számot nem tudok (100 alatt szerintem), de ide nem célpont egy világot látni akaró magyar számára.
A beszéd után isteni vacsorával láttak minket vendégül, a Nagykövet Asszony csodás dolgokat főzött, de hidegtálban sem volt hiány.
Annyira jól esett végre eredeti kenyeret és sajtot enni! Meséltem, Koreában édes a péksüti, sajt méregdrága, nem igazi az sem, és a sonkafélék meg "műanyagból" vannak (minőségüket értve). Aminek nagyon -nagyon örültem: LECSÓ! Nagyon jól el lett készítve, még tojás nélkül is szuper volt (pedig nekem a lecsó tojással az igazi-mármint otthoni környezetben).

Emellett nagyon ízlett a tejszínes-gombás csirke. Sokak szerint a gulyás is jó volt, de én még mindig nem szeretem. Akárcsak a nokedlit.
Édesség: Gyümölcs, eper, narancs és jejui vörös kiwi (ettem olyant Jejun, húsa sárgászöld, néhol pirosas beütéssel, más íze van, mint a rendes kiwinek, és gazdag C vitaminban). Almásrétes-szerűség, ez vásárolt dolog, Volt némi fagylalt is, és ami legjobban ízlett: magyar csokis almaszirom! :))) Hihihi, itt Koreában kipróbáltam némi magyar terméket. Állítólag most importálták ezen dolgot Koreába. A Túró Rudi hiánya is felmerült, volt, aki vitt is a kollégáknak, de nem aratott osztatlan sikert, pedig hungarikum.


Akinek ezen csodás vacsora köszönhető:))))

Az ifjúság tagjai szép számban voltak jelen, együtt játszottak, és rajzfilmet néztek az emeleten. Amikor megérkeztünk, akkor vettek dohányzóasztalkora kikészített tofu-chipeskből, rágcsákból. Megemelítettük, hogy a koreai gyerekek állítólag már dobálóznának a rágcsákkal, meg szétszórnák a padlón. Hát, nem tudom...

Ezek az ikerfiúk (Zoli (Paul) fiai, ővele tavaly találkoztam) tavaly pont ilyenkor láttak napvilágot :). Idén már járkálnak!


"Az ördög is Pradát visel" ? Zsófi csak kis időre jött, modellkedik:). Utólag nézve a fotókat, a tegnapi hajvágásom meglátszik. De majd visszanő :D!A hosszúkás hajú koreai férfi mellettem egyik lány, Heni férje (ő is itt volt tavaly, nem beszéltünk személyesen, de emlékeztem rá). Vicces látni koreai férfit hosszú hajjal.:))).
A kék ruhás lánnyal, Annamarival szeptemberben összefutottam, a színházban :))). Ösztöndíjjal van kinn egy évre.
A kutyus neve Soju:))) Hát nem aranyos? Annyira eleven volt ez a fiatal beagle:). Csak mindig be akart jönni, érezte a kajaszagot! Akárcsak Foltos fiatal ebként :).

Rétes kanállal? Naná! Főleg, ha fagylalt is van hozzá :). Ő Kovács Tanár Úr, akivel már találkoztunk, írásait előszeretettel olvasom, sok érdekes, hasznos információ van benne. Az egyik koreai egyetem magyar tanszékén dolgozik. Fura, hogy van kinn magyar tanszék, de erről később részletesen.
Ő Heni, régóta kinn él:)
Sokan házasság útján vannak kinn, koreai férj/feleség, vagy barátnő. Aminek megvan a nagy előnye: a gyerekek megtanulnak magyarul, angolul, koreaiul, sokkal könnyebben. És miért előnyös egy magyar szülőtől származó, Koreában élő gyereknek magyarul tudnia? Mivel könnyebben megmondhtja a negatív véleményét, úgy hogy senki sem érti :)))). Van benne valami, tapasztalatból tudom!
Szóval a kérdés: Koreában miért is tanulnak magyart? Van, akit tényleg érdekelnek az effajta "extrém" nyelvek. De a többégnél más is van, mivel relatíve sok magyar szakos hallgató van. Ugyanis presztízs egy jó nevű egyetemre bekerülni, és az ott szerzett diploma elég nagy virtus. Kevésbé használják, nem érnek vele sokat, de ha nem kerülnek be a kívánt szakra, hogy mégis az egyetemen legyenek, tanulnak egy kevésbé ismert nyelvet, amit később nem is tudnak használni. Nem akarok rosszmájú lenni... Persze van kevés kivétel, akik magyart megszégyenítő módon beszélik a nyelvet, és olyanokat tudnak a magyar irodalomról, kultráról, hogy az embernek leesik az álla!
Az ázsiai konyhához való alkalmazkodás is fő témánk volt. Meséltek egy olyan külföldiről (európai), aki 1 évet volt kinn, de meg sem próbálta megkóstolni a kinti kaját, ezalatt az egy év alatt vajas-lekváros pirítóson élt. Hát az ilyen meg is érdemli! :D Valaha engem is ijesztgettek a mekire való rászokással, kiutam előtt, de én ennél alkalmazkodóbbnak bizonyultam. Sőt, a csípős kajához való hozzászokás nálam nem egyedi :D.
Búcsúzásképp koccintás volt egy kis "koreai-magyar barátság koktéllal": fütyülős- plusz jeuji narancslé :))). Amúgy a narancslé kihozza a barackízt:D! Egyébként csupa magyar alkohol volt: Tokaji (nekem nagyon ízlett) és Villányi (kissé fanyar, mint mindig), Fütyülős, körtepálinka, és persze Unicum. Ok, egy kivétel a whisky. Itt Koreában a bor elég rossz minőségű, bár szőlőjük van, de én a szőlőt főleg eredeti formában szeretem. És luxuscikk.
Este egy kedves magyar házaspárral (és kisfiukkal) akartunk Itaewonra menni, de eltévedtünk, mivel eldumáltuk az időt. A Han folyó parján át, a Namsan Towerre néző kilátáson át mindent láttunk. Amikor emgláttuk a Namsan hegyet a toronnyal, a Gellértheggyel és Jánosheggyel viccelődtünk. Plusz láttuk a szegény-gazdag negyedek váltakozást, néhol a viskó szerű házak előtt menő kocsik. Nem járkálnék itt egyedül... De végre vonatra ültünk, a kislegény már mélyen aludt, és elbúcsúztunk.
Csodás napom volt, egy adrenalinbomba, hogy végre magyarul dumálhatok. Köszönet a Nagykövet Úrnak és feleségének a szép estéért, hogy fogadtak minket, és a magyar ételekért. Köszönet az összes régebbi és új magyarnak, hogy itt voltak! És még egyszer köszönetet mondok a Nagykövetségnek, hogy tavaly nyáron segítettek diploma papírok ügyében.
És még egy jó hír: Idén októben 23 körül is lesz találkozó, tavaly ez elmaradt, de idén meg lesz tartva.:)))

Hajvágás

Ma levágattam öt centit a hajamból. Kiskorom óta hosszú a hajam, és néha törik, igazítani kell a végét. Egy jópofa srác volt, 8000KRW-t kért. Várnom kellett, addig adott néhány hajas magazint, "válasszad ki a megfelelőt". Jó frizuk voltak, de nem nekem való. Frufrutól és tépett hajtól el vagyok tiltva. De az én hajammal kb. 10 perc alatt készen lett, végre nincs törött vég! :)))). "Amerika?" meg "Angoltanár?" kérdések megvoltak most is. És a szokásos mosoly a Budapest hallatán.
Szóval nem mindig minden szép. Japánok miatt nagyon aggódom.
Honvágy nincs, de hiányzik a család. Mostanság a közös ebédeléseket is utálom, mivel a többiek együtt jól elvannak, fecsegnek, vigyorognak, én meg ülök köztük, mint aki kettőig sem tud számolni, rám senki sem figyel. Valahogy tehernek érzem magam ilyenkor. És ez, nem akarok szemét lenni, de az én szememben a bunkóság magasiskolája! Mi magyarok nem csinálunk ilyent.
Tanulom a nyelvet, pár szót már tudok, remélem, menni fog. Valahogy néha nehéz, hogy nincs senki, akivel meg tudok beszélni mindent. Azaz a túracsoportban vannak, de a sulin belül nem mindig. Meg szeretném, ha az ősszel -télen csinált dolgaim is letisztázódnának, és a nyári dolgok is. Egyelőre nem megyek bele részletesen, csak ha rendeződnek. Annyira utálom, hogy itt lógnak dolgok a levegőben. Ezen az "Azért vagy ott, hogy tanulj" beszólások sem segítenek! Így én nem tudok tanulni, hogy nem mondja senki, mi a jó, mi nem! Tudom, ígérték hogy segítenek, idő kérdése, de UTÁLOK VÁRNI! Ilyen vagyok.
Ami viszont jó, hogy holnap követségi találkozó, végre hallhatok némi magyar szöveget, nem csak Skype-n!
Két hét múlva megyek elvileg Yeonsu-ba, tavaszi virág ünnepre!
És négy hónap a legközelebbi európai utamig! Már csak azt kéne kikönyörögnöm főnökömtől, hogy engedjen el hosszabb időre, hisz nem voltam majdnem egy éve otthon!
Tegnap próbáltam egy szoknyát, ami egyenes fazonú, de egész klasszul nézett ki. Derekamtól szokás szerint eláll, mivel derekam elég (nagyon :)))) vékony. De valamire jó volt: Végre nagyjából azt láttam a tükörben, amiről kamaszként csak álmodoztam. Meg hogy olyan dolgok állnak jól, amiről sosem hittem, hogy valaha fel fogom venni :D!
Nem akarok hazamenni most, nem akarom feladni. Jelenleg azt érzem, az élet engem most ide szánt erre a három évre. És nem is lennék most máshol, a nehéz percek ellenére sem.
Csak valaki adjon légyszi egy receptet, hogy rázzam le a világvégével és god mother-rel jövő misszionáriusokat! Mindig engem szúrnak ki, ahogy kitavaszodott, megjelennek! Egyelőre azt mondom, nem vagyok hívő, vagy nincs időm.

"Talpra magyar, hí a haza!"

Ma van március 15. Nemzeti ünnepünk. Tudom, pénteken lesz csak a tényleges ünneplés. De akkor is. Régen szerettem ezt az ünnepet. Ugyanis nem kellett suliba menni. Ha szombatra esett, akkor nem, de egyébként igen, főleg, ha keddi vagy csütörtöki nap volt. Ugyanis hosszú hétvége. És ki az a diák, aki nem örül, hogy nem kell suliba menni? Nem is diák, hanem ufó, hahahahahahaha! Szóval ilyenkor mindig volt valami túra, mióta egyetemi légkörben mozgok.
Pákozd pl. kétszer is. Egyik évben bokáig érő hóban mentünk, felöltözve. Majd következő évben ragyogó napos, meleg idő, virágzó fák, és szinte bele mertük lógatni lábunkat a Velencei -tóba, ok, csak a kezünket:))). Megnéztük az emlékművet, megemlékeztünk. És mindkét évben pizzáztunk Pákozdon, ahol egy isteni pizzéria volt. Ezen két március 15 re szívesen emlékszem vissza, (2006 és 2007) bár az utóbbin kántálták a "táncolj Feri, Búcsúbuli" , mivel 2006 ősze és 2007 tavasza politikailag elég viharos volt. De akkor is, mindig politika-mentesen csináltuk, egyfajta baráti összejövetel.

Aztán rákövetkező években is túrázás volt. Pl. Naszályon barátommal, a kökörcsineket csodálva. Végzősként ettünk a túracsoporttal a Kő-hegyen isteni káposztalevest, amit bár nem szeretek, akkor jól esett.
Idén? Pénteken lesz a lényeg, a Követségre örömmel megyek, hacsak pár órára is, remélem, jó lesz kis magyar dumát hallani. Pont ezért. Ami a mai napot illeti, szoba ellenőrzés miatt volt pár szabad órám, ami feszült várakozás jegyében telt. De azért megkönnyebbülve, hogy rendben volt, némi koreai kaja belefért szobatársaimmal. Meséltem, hogy koleszom a kaja házhozszállítás egyik fő célpontja, meg hogy motoros futárok cikáznak naponta fel és alá a hegyoldalon, nem volt olyan esti futásom, hogy ne botlottam bele volna egy-egybe. Mi most tteokbokkit rendeltünk némi tojásos zöldséggel plusz koreai "álkolbásszal" (ami valójában édesburgonya-tészta, de olyan, mint a kolbász felszelve, kérdezték, tudom-e mi ez), meg valami húsfélét, beazonosíthatatlan csípős izével. Nem drága kaja egy főre leosztva, ráadásul nagyon jó is. Kő papír-ollóval döntöttük el, ki megy le, most nem én lettem a "győztes". :).
Szóval ennek a "kolbásznak" a neve sundae:

Vicces dolog: egyszer, mikor otthon kokárdát vettem, akkor az árus elmesélte, hogy olaszok kérdezték tőle: "miért az olaszokat ünneplejük?", azaz így vízszintesen tényleg olyan a szalag, mint egy olasz zászló.


Állítólag így lenne helyes a magyar kokárda:
Állítólag 1848-ban is így használták. Mindegy, messziről is üzenem: Éljen a haza! Mármint a magyar haza! Nyáron, ha hazajutok, juszt is beteszem azt a nemzeti színű szalagot!!!

Olvasom a híreket. Japánban komoly sugárzási problémák. Az szerintem szerencsénk hogy tavasz van. Ilyenkor Kína felől fúj a szél, igaz, néha hoz némi Asian dust-ot, de az óceán felé sodorja a sugárzást. De azért az utasítást, hogy a napokban, ha esik (egyelőre nincs esőveszély), nem hagyom el a labort/koleszt, mert veszélyes. De hazamenni most nem lehet. Szerintem, ha baj lenne, akkor úgyis intézkednének. Legalább arra, hogy biztonságban legyünk. Nem naivitás, de nem akarok hazamenni.

Stolen prayer

Please God tell me: Why are catastrophes, epidemics and wars? Why are people destitute? And the others why are stealing and cheating? Why it is good for you? Why we are the toys of the nature, of the government and of the life? Why you don't prevent the horrible things what happens now, for example the earthquake and tshumani in Japan... war-things in East Asia...Mouth and nail disease in Korea... Conflicts between North and South Korea... Families broken. God please do something against them, look at the earth and help them! Please prevent the other bad things the nuclear catastrophes, the forces, these bad things!

Please everybody pray for Japan, we don't need more trouble! No more misery, no more death, no more suffer.

Pray for the people who died, pray for the better life. Pray, that they can re-build their life. Pray for no more death, no more misery!!! Let's pray for Japan and for the people in Japan together!