Seoraksan 1. nap

Szóval most hétvégén a Seoraksan-on voltunk. Klassz hétvége volt, viszont kis stresszel kezdődött, de elrendeződött a gubanc. Sok barát jött, akiknek nagyon örültem :) :).

Van egy vízesés a Seoraksan nemzeti parkban, ami tiltott terep volt 40 évig, és nemrég megnyitották oda a túraterepet. Viszont csalódtunk, mivel nagyon zsúfolt volt, nehezen haladtunk. A vízesést is csak 1km távolságból lehetett megcsodálni.

Ezek után páran úgy döntöttünk, felmegyünk Ulsanbawi-ra, de előtte megiszunk egy ingyenes teát a közeli buddhista szentély szuvenírboltjába.
Megharapott... :) :)

Nem emlékeztem, hogy mennyire nehéz terep Ulsanbawi, de lehet, túlöltöztem aznap. Gyönyörű idő volt, a hegyekben már volt hó,
Sok kicsi Buddha.

A srácokkal gyorsabbak voltunk, a bandából mi értünk fel először, úgy, hogy közben fotózgattunk :).

Ugrunk :) :).

Hamarosan a többiek is felértek, kicsit pihentünk, és lemásztunk.

Ökörködünk rendesen :) :).

Ismét teáztunk :)

Ezután elmentünk a halpiacra és Abai Village-be a vicces komppal.

Ezek a fallikus polipszobrok nagyon viccesek :).

BABYMETAL :) :)

Japánok tudnak ilyen "beteg" zenéket csinálni :). Amúgy bírom :) :). 

High1, kicsit korai...

Szóval a maraton utáni hétvégén a High1 síterepre mentünk. A futóklub bankettje helyett inkább síelni vágytam most. Kevesen voltunk, de több barát-ismerős is jött, akiknek örültem. A síbusz időben indult, de a dugók miatt később érkezett meg. Volt némi kavarodás, például olyan balf**z emberek voltak felelősek a léceinkért... Nem tudták, hogy hogyan-miképpen, a hat dolgozóból 2, ha aktív volt... Aztán nekem majdnem törött lécet adtak, még mázli, hogy felpróbáltam előtte. Kivertem a balhét, felment bennem a pumpa, főleg akkor, mikor kiderült, csak négyig vannak nyitva a terepek. Szerencsére a lécet kicserélték, és a srácokkal mindjárt indultunk a golyós felvonóra.

Ott kiderült, egyik srác léce nincs jól beállítva, és egy darabig kínlódtunk vele, mire helyre hoztuk. Ráadásul még kicsit korán jöttünk, a lejtők nagy részét lezárták. Kicsit kiábrándító volt a kedvenc lejtőimet hó nélkül látni :( :( :(.

Azért örültünk a szép időnek, hónak :) :)

Mindenesetre egyik fiúbaráttal jót csúsztunk, és dumáltunk. Nem volt sem a lejtő zsúfolt, és a liftre sem kellett sokat várni, bár a nehezebb lejtőn csúsztunk. Ő ügyesebb volt kicsit, viccelődtünk is, hogy ne kövessem őt, mivel akkor könnyen összetöröm magam :). Nem is akartam...

Túravezetőnk lesérült (szerencsére viszonylag jól megúszta, egy hét múlva már túrázott), volt egy kis gubanc a szállással. Egy másik fiúhaverral megkajáltunk, majd lementünk a fülkés felvonóval a szálláshoz.

 Azt tudni kell, hogy a High1-on van szállás, fülkés felvonóval összekötve: Mountain Condo, Hill Condo és Valley Condo. A másodikban laktunk, és vicces volt a sötétben lemenni oda, úgy, hogy nem volt világítás a fülkében, és csak mi ültünk benne :). Van neki egyfajta hangulata :).

1 méter pizza, a srácok rendelték, mi csak fotózzuk :).

Másnap reggel a kölcsönzős srácok már sokkal normálisabbak voltak, rendes lécet kaptunk, és élvezhettem még kicsit a csúszást. Kevesebben neveztünk be második napi síelésre, egyedül unalmasabb volt, de azért élveztem. Sajnáltam, hogy még nincs elég hó, de majd remélem, lesz :).

Csak egy zene... :)

2015 harmadik maratonja

Ez is megvolt :) :). Most kisebb "téli szünet", lehet lustulni... ahogy Móricka elképzelte... Márciusban lesz a következő. Január vége felé már várható, hogy felesezni fogok, ha nem lesz hideg :).

Szóval éjszaka egykor ébredtem, abban a hitben, hogy már reggel 6 van. Épp megreggeliztem, mikor rájöttem, bakker, még csak 1 óra volt... Nem normális. Szerencsére maratonra készültem, emiatt nem volt gond a plusz kalória. Reggel elindultam, kicsit el volt dugulva az orrom, emiatt izgultam. Sports Complex-nél összefutottam több futóklubos emberrel, akik a csapatversenyre készültek. Tavaly én is azon indultam, de a többiekre való várást kicsit uncsinak találtam, emellett olyan antiszoc lettem, hogy  úgy gondoltam, most egyedül akarom leszaladni a teljes maratoni távot. Emellett szerettem volna tartani az évente 3 teljes maraton-challege-t. Ez volt a fő ok, hogy végül is a full maraton mellett döntöttem. A többiek már ott vártak a sátorban. Én bemelegítés közben megéreztem: hosszú futónaciban melegem lesz, és térdnadrágra cseréltem.

Voltak, akinél "dolgozott a csapatszellem", és "egyenruhát" vettek :).

Azért a mi tavalyi pink egyencuccunk sem volt semmi :). Egyedi, vicces, mégis könnyű volt benne mozogni. Láttam olyan csapatot is, akik korai harcosoknak-és hercegnőknek öltöztek (nem lehetett benne nagy élmény futni, de ha poénnak gondolák, annak jó lehetett :) ). Láttam kötött ruhás (karácsonyi hangulatú) versenyzőket is, na. a kötött pulcsi futás esetén tiltólistás viselet :).

Először a váltósok indultak, utána a teljes maratonosok. Szerintem én voltam legfiatalabb ebben a mezőnyben. és az ajusshik (és női versenyzők is) rendszeresen odaszóltak nekem egy-egy "fájting"-ot, és rám vigyorogtak. Bizonyos ajusshi-k fel is ismertek "láttalak ezen meg azon a  versenyen"...  (velem nem lenne szerencsés helyettesíteni a csapatfutásban az épp lebetegedett versenyzőt. Megesett már ilyen, hogy egy másik, népszerű futólány "ugrott be" valaki helyett, és felismerték őt, kizárták a csapatot) Az első felet laza tempóban szaladtam, de gyorsabban, mint szerettem volna. A második fele a Tancheon-folyó mellett haladt. Vicces volt, ott szinte alig láttam futókat, 1-1 ajusshi-val kerülgettük egymást (hol én hagytam le őket, hol ők engem). Lassan fogytak a kilométerek, én is lassabban futottam. Néha láttam ismerősöket, akik szurkoltak nekem, 29 km körül pacsiztunk egy lánnyal. 31 előtt volt a forduló, ott megpillantottam egy cuki labradorkölyköt, megálltam megsimogatni (imádom a labrador retriver kutyusokat, olyan aranyosak). 35 előtt átfutottuk a Tancheon folyót, ott alig volt jelzése a kilométereknek, ráadásul "frissíteni is kellett", ezzel is veszítettem pár percet. Aztán végre 38 km, onnantól kezdve néha meg kellett állni, mivel szúrt az oldalam (szerencsére már nagyon a vége felé jött elő, volt olyan maratonom is, amikor már 32 km körül megtörtént). Aztán jött hamarosan a 40 km, és közeledett a stadion is. Ott kicsit majdnem eltévedtem, de az emberek útba igazítottak.

 A stadionba beérvén egyik futóklubos szurkolt nekem az utolsó hajrában, és páran meg is vártak egy közös fotó ürügyén, aranyosak voltak, hatalmas köszönet érte :).Tudom, nyomi fejem van a képen, de 42 km után nem hiszem, hogy ez olyan nagy probléma. A váltósok is nagyon jól szerepeltek, ügyes volt mind a 4 csapat, amiben ismerősök versenyeztek, többek közt egyik banda nyert, de a többiek is benne voltak az első felében.

4 óra 5 perc körüli időt szaladtam, amibe ha beleszámoljuk a mosdószünetet meg majdnem-eltévedést, nem is rossz. Eléggé leamortizálódtam, de örültem, hogy sikerült megint :). 

PSY - Ahjussi Swag

Csak mert tetszik :) :). Ez a dal nagyon ott van :) :). Ezt komolyan mondom, PSY-t rettenetesen bírom :). 

Santa Claus Day

Boldog Mikulást (avagy dagadt piros ruhás fószert ), remélem, mindenkinek sok szép dolgot hozott a Sánta Klausz :) (csak viccelek, valaha olvastam valahol, azóta ezen röhögök :) :) )

Klausztrofóbia :) :)

Hahaha