Már otthon

Legalábbis egy napra, egyelőre. Holnap indulok tovább, egy hétre Koppenhágába.
Amúgy sima utam volt, majd mesélek kicsit később...

Útra készen?

Már a reptéren, a kapunál lógatom a lábamat, az ingyenes wifit kihasználva. Komolyan, nagyon jó találmány ez a wifi, bárhol bekapcsolod a laptopod, (vagy előveszed az okosmobilod, nekem még mindig nincs) és mindjárt fogod a hálózatot. Tudsz írni a hazaiaknak, fészbúkozni meg naplót írni. Legalábbis én most ezeket csinálom :). Ez a moszkvai reptéren is meglesz :). Szóval a tegnapi futás után aludtam 5 órát, kocogtam is reggel. Eléggé fülledt idő van, a térdnadrágot alig viselem el magamon, rondán beleizzadtam a cuccaimba. Még mázli, hogy a metrón van légkondi. Hely nem nagyon volt, a hátizsákom már húzta a vállamat.  Check in simán lezajlott, de a farmerblúzom rejtélyes módon eltűnt, az útlevél-ellenőrzés után vettem észre, ahonnan már nincs visszaút. Kicsit szomorúan folytattam az utam, és végül a Kultúrális központba kötöttem ki, ahol most egy sárkányt festettem. Volt népzenei koncert is, három hanbokos nő tradicionális hangszereken játszott, és valami népdalt énekeltek. Ezek után mentem a vasúthoz, ami a kapuhoz, és vettem magamnak egy szép ezüst fülbevalót, fehér kővel. Az elveszettnek hitt blúzomat is visszakaptam :). Most találkoztam egyik ismerősömmel, akivel Moszkváig együtt megyünk. Remélem, nem fog késni a gép. És amit még inkább remélek, hogy rendesen megérkezik a csomagom Bécsbe, hiszen holnapután reggel repülök tovább Koppenhágába. Viszlát, Szöul, 3 hét múlva jövök :) :)

Búcsúfutás

Még elmentem a futóklubommal egy esti futásra, a Namsan-toronyhoz. Felmentünk a hegyre, és leszaladtunk róla, a dimbes-dombos úton. Fülledt idő volt, ronggyá izzadtam magam. A lelket azt tartotta bennem, hogy az egyik pasas hozott nekünk sportitalt, amit a 8km-es szakasz végén megittunk. Eléggé dehidratált lettem a futás során, az emelkedőkön már csak kocogni bírtam.
 De azért jó volt, a végén felfutottunk egy meredek úton, kétszer-háromszor, eléggé kifulladtunk :).

Futás után elmentünk kajálni a közeli étterembe, ahol egész finom pizzát adtak :). Csak tudnám, a mazsola hogy kerül a sajtra... Nem volt rossz kombó, csak fura. Egyik csajjal egy irányba mentünk, és a megállóban elköszöntünk. Jó kis utolsó este volt,még így is, hogy tudtam: augusztusban már találkozhatunk

 Na, most alszom egyet, holnap indulok. El sem hiszem, hogy holnap már megyek, persze nem végleg, csak 3 hétre: Egy hét Koppenhága, 2 hét otthon. Persze jobb is, hogy nem végleg, egyelőre. Azt hiszem, szinte mindent elértem, amit idén elterveztem, bár még sok dolog van, amit el kell. Kevertek az érzéseim, egyszerre vagyok szomorú és boldog. Most jó nekem idekinn, szeretem a munkámat, Főnököm is nagyon rendes, és a laborban az emberekkel is jól kijövök. Aztán be szeretnék teljesíteni pár álmomat is a munkám mellett: Pl megmászni a Fuji-t (ez most nem vicc, van esély rá, hamarosan, hogy megejtem :) :) )

Holnap indulunk

Költői kérdés: Moszkvában vajon kiakadnak-e a fémdetektorok a futások után kapott érmek miatt? :) :)

Ismételt futás a tengerparton

Másnap reggel korán felébredtem (tipikus Vándormadár-stílus :) :) ), és járkáltam kicsit. Később egyik csajjal elmentünk kaját venni, de a tengerbe nem mentünk bele, mivel eléggé veszélyesnek találtuk. Később kiderült, történt egy baleset: Egy csónak felborult előző éjjel, amiben azt hiszem, négy utas ült. Három embert sikerrel kimentettek, de a negyedik sajnos életét veszítette :(.
 Reggeli képek. A felhők nagyon szépek voltak :).

 Készültünk a versenyre, az egyik csaj kölcsön adta egyik futópólóját, mivel látta, az enyém túl zárt. "lenyúltam" az egyik kendőjét is. Azaz felpróbáltam, és mondta, nyugodtan tegyem fel, mivel kevésbé fogok izzadni :)

 Készülődnek, készülődnek.

 Verseny előtti szelfi...

 Pózolunk a teraszon :)

 9kor, a csoportképek után rohantam bemelegíteni, az ugrálás jól esett. Az ürge, aki az esemény MC-je volt ("műsorvezető"), ott ökörködött a fitneszedző csajok mellett a színpadon :) (vicces volt). Aztán hamarosan kezdődött a félmaraton rajtja. Jobb tempóban futottam, mint tavaly, idő sem volt olyan tiszta. Fújt egy kis szél, ami enyhítette a meleget, bár párás idő volt. Azért megkínlódtam, de érdekes módon nem volt annyi holtpontom, mint tavaly. Kocognom som kellett. Az önkéntesek, a helyiek, sőt néha a rendőrök is szurkoltak nekünk. A vizes állomásoknál annyira nem kívántam a banánt vagy jégkrémet, de a vizet kettesével vedeltem...  Elég jól haladtam, és teljesítettem, amit kitűztem: jobb időt futni, mint tavaly. 2 órán belül voltam, de ez nem lett helyezés, mivel a női mezőny is erősebb volt, mint tavaly. 1 óra 58 percet futottam, ami nyári melegben misztikum. Azt hiszem, most már ráhajthatok az őszi, 1:45ös időkre :)
Itt már a célhoz közel :), kimerülten próbálok mosolyogni futótársamra. A célba érve az MC bemondta, a nevem és hogy "You must be Seoul Flyers" (Te tuti a Seoul Flyers-sel vagy, azaz a futóklubbal). Átvettem az érmet és a vizet, és elsétáltam a tengerhez...

 ...ahol ismerőseim vártak. Belementünk kicsit, pancsoltunk a vízben. Egyik csaj azonban túl hirtelen ment bele a vízbe, felhevülten, és begörcsöltek az izmai (azaz szerintem attól görcsölt be a vádlija). Szerencsére ott voltak a vízi rendőrök,  akik segítettek.
Pózolunk a tengerben az éremmel :).

 Rajtszám és érem, már a buszon.

  

Hazafelé a 3 órás utat 4 és fél óra vagy 5 alatt tettük meg, most Jinbu körül volt egy durva dugó (Pyeongchang mellett), ahol a 2km-t haladtunk két óta alatt. Azért most sem úsztuk meg :). De azért jó hétvégém volt, még ezzel együtt is. Nem bánom, hogy ezt a futást választottam a Korea Burn (elég nagy fesztivál a nyugati tengerparton) helyett. Így legalább megúsztam azokat a durva szúnyogcsípéseket, amiket ők kaptak (legalábbis amiket a közösségi oldalon posztoltak, elég durván csíptek a dögök :) ), és adtam a múlt hétről visszamaradt csípéseknek egy esélyt a gyógyulásra, mivel itt nem voltak moszkitók ("legszebb öröm a káröröm", ahogy otthon mondani szokás :) :) ).

Verseny előtti tengeri pancsolás

A hétvégén ismét futottunk :). Mivel tavaly olyan jó volt a tengerparti maraton, nagyon-nagyon vártam idén is. Tavaly azért is szerettem ezt a versenyt, mivel a futóklubban onnantól kezdve éreztem magam csapattagnak. Több ilyen tengerparti futóversenyre kéne szervezni csapatot, vagy legalább minden futóverseny után bele kéne menni a tengerbe :). Tudom, szép álom... Na mindegy.

Szombat reggel egyik futóklubos csajjal vonatoztunk Ichon-ra, elég gyorsan jöttek a szerelvények, időben ott voltunk. Egyik futóklubos srác hozott házi sütit, ami iszonyat finom volt. A szokásos teás müzlis-szeletet (?) is osztogatták. A buszon próbáltam kicsit aludni. A 3 órás utat 4 óra alatt tettük meg (elég jó teljesítmény), mivel Yonginnál elég durva dugók voltak. Két mosdószünet volt, a másodiknál már kijött rajtam a rendeskaja-hiány, emiatt vettem egy adag krumplit (főtt, pirított krumpli, az volt a leginkább rendeskaja-féleség).
 Mázlista...

 "Socitea"-őrület :).

 Volt, aki sikerrel elaludt.

  Pyeongchangban lesz a következő téli olimpia (2018)

 Szóval három előtt ott voltunk, kellően bonyolult check in után végre elfoglaltunk a szobákat. Elegáns helyen aludtunk, aminek medencéje is volt. Csak az volt a baj. hogy fizetni kellett volna érte plusszban (Magyarországon is vannak szálláshelyek, amikhez medence tartozik, vagy uszodával vannak összeköttetésben, és ott az uszoda használata benne van az árban, de mindegy). Kicsit húztam a számat, mikor láttam, hogy a tengerparthoz sokat kell menni, meg hogy másnap reggel 9kor gyülekező a szállás előtt (9:30kor kezdődik a verseny, és féltem, nem lesz idő bemelegíteni). De mikor láttam, hogy pont a cél (és a rajt) mellett lakunk, megnyugodtam. A tengernél több ismerős arccal találkoztunk, és hamarosan együtt pancsizott az egész banda. A tenger kicsit hullámzott, de nem volt vészes :). A vízi rendőrség rendesen ügyelt rá, ne menjünk messzire.
Először nem örültem, mivel a tenger távolinak látszott...

 ...de rájöttem, a starthoz/célhoz közel laktunk...

 Gyeongpo beach, egyik kedvenc tengerpart.

 Aztán kiderült, a szállásnak is van egy kapuja, ami a tengerhez vezet.

 Fiús csoportkép :)

Frizbizős :)

 Szkander :) :)

Ezek után irány vissza a szállásra, rendbe tenni magunkat, később pedig mentünk kajálni. Többen sorra rendelték a sört/sojut, de énnekem jelenleg a hátam közepére sem kellett a pia a másnapi verseny miatt, így egy nem ivós bandával lógtam.
A medence.

 "Kukucs!"

 "Hello, szomszéd" :) :)

 A delfin, még mindig :)

 Kutyusmutyus :)

 Kaja előtt :). Úgy pózolunk, mintha rendelni készülnénk (miután megtettük).

 Kilógtam lefotózni az alkonyban a tengert, mivel már zsibbadt a lábam a földön üléstől :)

 Aztán az ír barátnőmmel sétáltunk egyet, elmentünk ehhez a hídhoz. Ulleungdo előtt is láttam, de akkor reggel volt. Most viszont szépen kivilágították. Az egész tengerpartnak kellemes hangulata volt.

 

 Visszafelé belebotlottunk ismerős arcokba, akik szimplán a tengerpartra jöttek (nekik volt igazuk, de a verseny is jó volt :) :) ). Ezután irány a szállás felé. Ott láttuk ezt a szökőkutat is, nemrég készült.

 Kicsit még kinn lazultunk a tengernél, egyik pasas gitározott.

 De időben lefeküdtünk, mivel fáradt voltam kicsit. Elég ergyán aludtam...