Yeongwol és környéke-Donggang river

Steve egy jó kis kirándulást szervezett a Gangwon-do tartományhoz tartozó Yeongwol-ba. Nem volt túra jellegű ez az utazás, de szép helyeken jártunk. Először egy folyókanyart néztünk meg, aminek a "benyúlása" kicsit a Koreai-félszigetre emlékeztetett. Egy tutaj-szerű komp közlekedett arrefelé. Itt rám mosolygott a szerencse: találtam egy 10 ezer KRW-s bankjegyet. A srácok mondták, tegyem el.
Végülis, kicsit hasonlít :). Donggang folyó, aminek, a Tiszához hasonlóan rengeteg kanyarulata van...

 A tutaj: De utaznék rajta! Egyébként erre a vidékre jellemző volt, hogy régen tutajjal szállították a folyón a rakományt-  Júliusban vagy egy fesztivál errefelé, amikor ki lehet próbálni ezen szállítási eszközt. Elvileg rafting-túrákat is indítanak ezen a folyón. Egyszer már szívesen kipróbálnám azt is.

Ezek után egy másik sziklához mentünk, ahol a koreai pasasok főtt selyemhernyót, beondegi-t ( 번데기) vettek. Persze megszekálták vele a legtöbb csajt, köztük engem is. Le kellett nyelnem. Annyira nem is rossz, de nem lesz a kedvenc kajám.

 Ezek a sziklák is nagyon szépek voltak. :)

Ezek után ettünk egy finom ebédet. Gagwon-do-ról tudni kell, hogy elég hegyes tartomány, és kevés helyen terem meg a rizs. Ezért főleg árpát és krumplit termelnek. Rizs helyett árpát ettünk most is, amibe krumplit is kevertek. Az utóbbit inkább nem ettem meg, mivel az efféle hasznosításhoz én nem szoktam. Rengeteg side-dish-t és szójás levest is kaptunk. Még egy érdekesség: A tteok-ot itt krumpliból csinálják, nem rizsből. Állíólag nagyon egészséges, de állaga kicsit fura. Egyébként nem rossz.

Evés után megnéztük az egyik uralkodó sírhelyét. Láttam már Szöulban és Gyeongjuban hasonlót, emiatt annyira nem élveztem. Azaz tetszett, csak őrült meleg volt... :(.

Ezek után átmentünk egy cuki komppal a folyón, és megcsodáltuk az uralkodó fiatalkori szállását. Nem volt nagy. Egy kellemes kis házikó volt a fenyőerdőben. Én személy szerint inkább nyári táborhelynek tudnám elképzelni. Ezt élveztem, mivel a fenyőerdők kellemes árnyékot biztosítottak.
 A komp. Elég korlátolt volt a férőhelye, de kellemes volt a pár perces út. Ekkor érezte az ember, bár hosszabb lenne...

Köves vízpart :) 

 A kellemes kis erdei kunyhó... Népviseletes babákkal is demonstrálták az akkori emberek tevékenységét.

A fenyőerdő :)

A kunyhó, egy nagyobb turistacsoporttal... 

Ezek után mentünk a Gossi Cave-hez, amit már nagyon vártam. A barlangról a következő fejezetben fogok írni.

Szöulban: Changdeokgung honfitársakkal

Régen jártam már Szöulban, hétvégente, ha tudtam, inkább menekültem a városból. Mostanában nem tudom, mi van velem, de  nehezebben bírom a zsúfoltságot, zajt, tömeget. Pedig első félévben szabadidőmben gyakran nézelődtem a városban... Most azonban két honfitársam turistáskodni jött Szöulba kis időre. Fölvették velem a kapcsolatot, érdeklődtek az itteni világról. Örülök, ha olyan magyarokról hallok, akiket érdekel Ázsia, az itteni élet. Szerencsére állítólag egyre többen vannak.

A Gyenobokgung palota mellett a másik híres palota Szöulban a Changdeokgung. Oda mentünk. Nem annyira látványos, mint a Gyenobokgung, bár szerintem nagyon szép az is. Egyszer jártam ott, még "boldog, naiv újoncként". Tulajdonképpen akkor esett le, hogy egy más világ, és hogy egy nem is rossz világ. A palotának van egy "titkos kertje", de azt nem néztük meg, mivel irreálisan drága volt a belépő.  Magát a palotát még most is nagyon élveztem :). Meleg volt ma, nagyon is.  Úgy néz ki, visszavonhatatlanul itt a nyár.

 Nem tudom, milyen bogyó, de nagyon szép a színe...

 Lepke! Épp próbálkozunk, minél jobb fotót csináljunk róla :)

 Ezek után elsétáltunk Insadongra, közben vettünk "ice cup"-ot. Azaz azt a bizonyos lötyit, amihez adnak egy műanyag pohárban jeget. A csajoknak nagyon tetszett ez, de én is szívesen iszom néha ilyent :)
 Magyaros ice cup, hahahahaha :)

 Megtudtam, hogy a kenyérfélék amiatt édesek itt, Koreában, mert Amerikát akarták lekoppintani. Ezt nem tudtam. Hasonlóan a szemeteskukák hiánya is Amerikának köszönhető, de erről korábban már meséltem. Ezt nehezményeztük mind a hárman...

 Insadongon kicsit nézelődtünk. Nem tudom, mi van velem, de ugyanúgy tetszettek a különféle szuvenírek, mint első alkalommal. Élveztem én is a sokszor látott dolgokat, terveztem, mit fogok hazavinni (fiúknak legyezőt, lányoknak meg... még nem tudom :)). Megvitattuk, mi, micsoda, menyire szép, cuki, ronda, stb :). Lehet, hogy a szuvenírek megcsodálása egy közös csajos tünet?? Nem tudom :). Viszont most tanultam valamit. Szuvenyírvásárláskor érdemes megpróbálni alkudni. Eddig nem mertem, de legközelebb megpróbálom. Hátha egy kedves mosoly meggyőzi őket, hogy kicsit engedjenek :). A lányok is ezt csinálták, meggyőzték a bácsit, aki egész sokat engedett egy táska eredeti árából :). Insadong egyébként nem drága annyira (mármint az átlag-szuveníreket értem). Azt hallottam, Kínában nagy kultusza van ennek az alkudásnak...
 Koreában egyébként nagy divatja van annak, hogy a párok "egyenfelsőt" vesznek föl, egyforma pulcsit, inget, stb. Láttunk pár esetet erre. Állítólag direkt üzletet csinálnak ebből. Meg abból is, hogy a pároknak egyen-mobilt terveznek, párok számára kitalált díjcsomagokkal (elvileg otthon is jelen van ez).

Szerencsebékák. Annyira cukik!!!

Fallikus figurák itt is voltak, pl. majom, vagy elefánt, aminek nagyobb fütyköse volt, mint maga az állat....
Kaki alakú gofri!!!! Atayég!!! Ugyanaz, mint a 붕어빵, a vörös babbal töltött palacsintatészta, viszont ilyen extrém alakú... Úristen, hahaha :)

Kukoricapufi, vicces alakú. Jól néz ki, kb. mint egy pásztorbot :) :). Próbáltuk megfigyelni, hogy hogy készítik, de továbbálltunk, mivel a helyiek megint megbámultak mineket... 

Később elbúcsúztunk. Suseo-nál gusztusom támadt némi tteokbokkli-ra (Néha megkívánom, pedig annyira nem kedvencem). Vettem is egy adaggal, de kicsit megbosszulta magát... (nagyon csípett, pár perccel utána, hogy kivégeztem)

 Jól éreztem magam, örülök, hogy összejött a találka. Valójában kicsit hiányzott a városban való járkálás, emellett a magyar társaságnak is nagyon örültem :).

Koncert a campuson

Napok óta nem lehet rendesen használni a sportpályát. Persze a futás így sem marad ki, mivel van egy bicikliút a campus és a templom között, azon szoktam futni. Tudtam erről a koncertről, de abban a hitben éltem jó sokáig-mármint a prospektusokat látván-hogy komolyzenei koncert lesz. A KBS TV csatorna stábja is nagyon hirdette magát, ez erősítette bennem, hogy komolyzenei esemény lesz. Főnököm viszont kiröhögött, mikor ezt megkérdeztem tőle, és felvilágosított, ismert koreai popzenészek lépnek föl.

 Egy nagy laboros pizzázás és dinnyézés után indultam haza. Terveztem, megnézem az eseményt, de nem maradok sokáig.
Koreai pizza-teljesen más fíling, mint az európai. Európában biztos tudjátok, gyakran sajtot töltenek a pizza szélébe. Itt, Koreában édesburgonyát raknak bele. Bár annyira nem szeretem a gyorskaját, de néha jól esik. A dinnye nagyon jó volt-pedig még nincs szezonja... :)

Szóval sétáltam a kolesz felé. Rengeteg ember ment arrafelé, kajás standok és árusok tömkelege kínálta a portékáit. A zene már hallatszott a sportpálya felől. Ott ragadtam. Az első fél óráról lemaradtam, de nem bántam. Fényeffektusok kiválóak voltak.
Mindenféle zenei stílus képviselte magát.
Volt egy fószer, aki kicsit Korda Gyuri és Lagzi Lajcsi keveréke volt, kissé a táncdalfesztiválos-mulatós zene keverékét képviselte :) :) Ennek ellenére nem is rosszul...

 Hallottam musical slágereket. A "Chicago" musical 'All that jazz" című dala volt az egyetlen angol szám. Az énekesnő nagyon jól előadta.

Operaénekesek is képviselték magukat. Egy nagyon szép dal is elhangzott.

A vége felé egy lánybanda lépett fel, akik jók voltak, és a közösnég is eufóriával fogadta őket. Erre rákerestem, a Girls Generation (소녀시대) volt, akik elég menő banda itt, Koreában. A belinkelt dalt éneklik épp, nekem is tetszik...

Végezetül egy koreai rockzenész lépett színpadra. A közönség jelentősen megritkult, de nekem ő tetszett legjobban. Még sosem hallottam koreai rockot...

Olvasóimtól ezúttal elnézést szeretnék kérni, hogy előadókat nem tudok mondani. Már többször is említettem, de nagyon is hiányos a koreai popzenében az ismeretem, kevés bandát, zenészt, énekest tudnék név szerint felsorolni. Sajnos nem volt energiám beleásni magamat ebbe a dologba... Ennek ellenére a koreai zene esetén is szívesen meghallgatom a jó dalokat. Bármilyen műfajban.
 A rockénekesre rákerestem: Kim Kyung-ho. Jó hangja van :)

 Vége felé már le lehetett volna ülni, de inkább álltam, mivel fotókat akartam csinálni... Nem lettek túl jók, de legalább tükrözik az esemény hangulatát kicsit.

 Örültem, hogy itt lehettem, és láthattam az eseményt, jól éreztem magamat. Ahhoz képest, hogy egy egyetemi campus, meglepett, milyen színvonalas koncertet le tudnak bonyolítani. Tavaly ősszel egy operát is rendeztek, ami szintén nagyon szép volt.
Mikor véget ért, hatalmas tömeg sétált lefelé, koleszt is a szokásosnál nehezebben lehetett megközelíteni. De nagyon szervezett volt minden, a koncert végén biztonsági személyzet vigyázott, ne legyen gubanc, rendbontás, hogy a buszok, gépkocsik és a gyalogosok is el tudjanak menni. De azért még a futást megejtettem!!! :)
Egy szomorú hír :(.
http://ecoline.hu/ceg/2012/5/29/Elment_az_utolso_repulo_Ferihegy_1rol_BP7ZVG#rss

Hahaha

Nicsak, mit találtam!!!! :).

 

Kis magyarázat: A kijelentés: "Több ásvány kell".  Észak-és Dél-koreai verzió. A többi meg gondolom, érthető :).

Kkotji Beach: sziklák, homok és polipszem

Buddha születésnapja alkalmából SeRok kitalálta, menjünk le valamelyik tengerpartra. Anmyeondo szigten lévő Kkotji Beach-re (jó neve van) esett a választásunk, ami nincs annyira messze Szöultól. Nambu Bus Terminal-ról indultunk, az út 2 és fél órás volt. Heten indultunk útnak, sikerült elaludnom kicsit.
 Majd szerencsésen megérkeztünk, taxiba pattantunk, irány a tengerpart -arrafelé már nem jár busz :( :(. Nem volt messze a várostól, öt percnyi autóút után már megérkeztünk. Megtudtuk, az utolsó busz este hatkor indul vissza Szöulba. A sofőr viccelődött velünk, hogy taxival kéne Szöulba visszamenni- háát, ha gazdagok lennénk :S. Kkotji Beach nagyon szép volt. Homokos tengerpart, jó sokáig be lehet sétálni a vízbe. Mellesleg két nagyon szép szikla is van itt.
Száradó halak, még a városban.

Ez a híd tetszett! Közel a tengerparthoz :)

 Híres sziklák. Ezek miatt (is) népszerű a Kkoji Beach

.

 Egy kicsit pihentünk, ettünk, dumáltunk, egyik srác, Owen magával hozta  a gitárját, játszott is rajta. Nem volt meleg, inkább kellemes kirándulóidő, jó kis széllel. Apropó, kaja: vettem főtt tengeri csigát a kajás standoknál. Volt, akinél nagy sikert aratott. de volt, aki kicsit szkeptikusan fogadta.
 A két filippinói csaj úszott egy kicsit, én csak a lábamat áztattam egy kicsit. Hideg volt a víz... Később három incheoni srác is csatlakozott hozzánk, velük frizbiztünk, fociztunk egy jót. Annyit nevettünk, nem emberi.
Ugrááás!!! :)

 Pihi a homokban.

 Owen gitározik:)

 A filippinói csajok bementek a vízbe úszni egy jót :)

 De azért én is megáztattam a lábamat. Hiideg volt...

Focizunk! :) Fiúk-lányok közösen, mezítláb.

 Játék előtt :) A menőző incheoni srácokkal.

 Vigyázat, most jön a horror-jelenet (18 éven aluli olvasóim tovább nem olvassanak)!!!! Az utolsó félórában nyers tengeri herkentyűt ettünk, amit már nagyon meg akartam kóstolni. Az ajuma szemünk láttára vágta le polipot, nyitotta fel a tengeri csigát. Ezt kellett csípős szószba mártani. Nos, ez a polip még mozgott!!! Ráadásul a szemét sem szedték ki... Döbbenten vizsgáltam az egyik darabot -a polip fejét, mi ez a szürkés izé... Sokkot kaptam, ez a szeme... Owen vállalkozott, és megette azt is (fúj).  Nem volt rossz a kaja, de azt hiszem, nálam nem lesz gyakori vendég. Maradok a sült vagy épp főtt tengeri herkentyűknél.
Az ajuma épp polipot vág :)

 ÚÚÚristen!!! Figyel minket a Nagy Testvér (mármint a döglött polip)!!!! :S. Vigyázat, ezt a képet csak saját felelősségre nézzétek! A rémálmok, vagy épp hallucinációk miatt utólagos reklamációt nem fogadok el! 

 A hazaút képtelenül hosszú volt, kis dugóval. A hosszas utazás ellenére azt mondom, megérte. Szép volt a tengerpart, jól szórakoztunk, és rengeteget nevettünk. Imádom a tengert :).
 Csak hazafelé volt egy rossz "élmény". SeRok és én sétáltunk a metrómegállóhoz, le a vonathoz. Egy fószer feküdt az aluljáróban. Én, európai lány nagyon megijedtem, hogy biztos részeg, stb. SeRok elment segítséget hívni... Nem tudom, mi volt a baja, mi történt, SeRok utólag írta, amire én is gyanakodtam, hogy biztos túl sokat ivott... 

Röhej, komolyan mondom, röhej... Ezeknek nincs fülük :( A politikára mennek rá, nem a zenére... (sok nyálas dal jó helyezést ért el...) Asszem, jövőre valami tömegoszlató fegyvernek beillő dalt kéne küldeni, hogy értékeljék végre a jó zenét...

Nirvana-kapu és egyebek

Buddha születésnapja alkalmából 3 napos hétvége van. Érdekes egybeesés, otthon is háromnapos hétvége, csak Pünkösd alkalmából. Soyosanra mentünk, ami Szöul mellett egy kisebb hegy. Szép nap volt. Korán indultam. Öt átszállás, hosszas, macerás vonatozás. Nagyjából ezzel tudnám jellemezni a kiutat. Mikor végre az 1-es metrón voltam, aminek Soyosan a végállomása, örültem, hogy nem fogok késni. Egyik megállóban azonban megszólalt a hangosbemondó. Fülsértő visítozással közölt egy női hang valamit. Basszus, ez a vonat nem megy végig... Újabb várakozás. Király. Elég sokára jött a másik szerelvény. Így "összeszedtem" egy 10 perc késést. Szerencsére így is pontosnak számítottam, mivel többen is jöttek ezzel a vonattal.
 Indultunk. Először műúton, majd végre rátértünk a turistaútra. Eleje nehezen ment, de belejöttem. Szép kilátás nyílt a gerincről. Állítólag a közelben valami katonai támaszpont is van. Legalábbis a pletykák szerint. A csúcson ebédeltünk. 
 Szép időnk volt, de néhol csöpögött az eső. De ez csak pár pillanatra. A patakok szinte teljesen kiszáradtak, ami nem is csoda, hiszen idén tavasszal nagyon kevés eső esett. (előre félek a monszuntól...). Lefelé menet az erdőben furcsa hangot hallottunk,  találgattuk, mi lehet. Kiderült, valami hegyi galamb. Rengeteg hernyót láttunk...
  Egy buddhista szentély is útba esett. Gyönyörűek voltak a színes lampionfüzérek, a szerzetesek már készültek a hétfői ünnepre. szeretem a buddhista kulturát, a lámpásokat, a lótuszvirágokat, a nyugalmat. Egy kellemes sziklát is láttunk, ami állítólag kiváló hely meditálásra. Ehhez közel volt egy kapu. A kapun kis harang, amit szinte minden turista megkongatott. Mikor én is követtem a példájukat, akkor "Eva, ez a Nirvana-kapu"-szólt utánam valaki.
 Amikor leértünk a hegyről, megcsodáltuk a kis vízesést (ami épphogy csörgedezett), és egy kisebb barlangot. Élveztem a nyugalmat, a csendet, a madárcsicsergést, vízcsobogást.
  Végezetül beültünk némi pajeonra és makgolira egy közeli kajáldába. Az ajumának kicsit idegesítő volt a stílusa, de mentségére legyen mondva, a kaja jó volt... A side dish-ben volt gomba is :). A metrózás hazafelé már sokkal simábban ment :). Ráadásul nem voltam egyedül. Horzsolásaimról a nap folyamán többen is kérdezték, hol "szereztem" őket. Egyik nevezetesen a múlt heti Saryangdo túra eredménye, de a hétközbeni futás során történt elesés nyomai is látszanak rajtam... Még ismeretlen ajumák is mondogatták, vegyek hosszúnadrágot legközelebb, ha túrázom. Na azt kéne, nem akarok megfőni a nyári melegben :S.

Pár fotó a napunkról:
Hegyen hülyülünk :)

Egy padlizsán???

Vadcseresznye.

Egy buddhista szentély az út vége felé.

 

Ritka fotó...Meditálni így kell???

 Nirvana-kapu. A kis harangot minden turista meggongatta.  Nem tudom, mi okból.

 Az út vége felé egy kis sziklabarlang, szintén Buddhával.