Kirándulásunk Montenegróba, második rész: Budva és a Kotori-öböl

Szóval buszra ültünk, és indultunk. Az ülésre száradt kiköpött rágókon kívül (fúj!!!!)- ugyanis leszerelték az ülés háttámláján a szemeteseket-nem volt rossz út, klassz zene (főleg szláv slágerek, de a 2005ös görög eurovíziós dalt is felismertem, ami akkor a győztes dal volt) szólt a buszon. És a kilátás sem volt semmi!!! Ez a benyúló rész egy hangulatos városka volt valaha, de sajnos szállodává lett átalakítva.

Budvára megérkezve dörgött az ég, pont jókor ültünk be ebédelni, mivel elkezdett szakadni az eső. Mediterrán éghajlat ilyen: nyáron száraz, néha egy jó kis zápor enyhíti ezt. Mindegy, már éhesek voltunk, kora délután révén. Gábor megszekált, mivel tengeri herkentyűs spagettit kértem -imáádom!! :). Rendelésre várni kellet, mivel négy szerb pasi flörtölt keményen a pincérnővel... (szerbek nagyon tudják játszani a Casanovát)

A budvai tengerpart -fagylalt errefelé nagyon nyerő -hihetetlenül szép. Rengeteg yacht és luxushajó állt a kikötőbe. Gáborral sokat filóztunk, mennyire költséges ezek fenntartása (kikötői díj, üzemanyag stb). Sok hajó volt beregisztrálva pl. a Kajmán-szigetekre, Kubába, mivel akkor nem kell adózniuk.

Montenegróról tudni kell, bár nem EU tag, de euró a fizetőeszköz. Háború nem érintette, és mikor különvált Szerbiától, akkor vízummentességet adott az oroszoknak. És sok orosz milliomos fektet be itt. Sokat röhögtünk azon, hogy az apartman eladó hirdetések főleg oroszul vannak kiírva XD.

Budva történelmi belvárosa csodálatos! :))).

Sikátorok:

Ortodox templom, harangtornya nagyon ott van:

Régi jugoszláv szuvenyíreket is lehetett kapni...

Majd elbuszoztunk Kotor-ba. Egy órás buszút volt Budvától, a kotori vár egyből feltűnt. A történelmi városban fel lehetett jutni a hegyen lévő erődhöz, csak én vállaltam ezt be. Szépen kiépítették, izgultam, hogy szandálban nem fog menni. Viszont sokan tangapapucsban feszítettek (nem röhögni!) , és simán másztak, annyira nehéz nem volt. És a kilátás az öbölre! Leírhatatlan! Egy kis kápolna romja is díszelgett a várfalon. Kiépített úton, lépcsőkön mentem felfelé, egyértelmű volt, hová, merre.

Már sötétedett, mikor másztam le, és már ragyogtak a város fényei. Klassz kis mozgás, bár izomlázam nem lett. De élveztem, kár, hogy Gábor nem jött fel velem a hegyre. Neki is tetszett volna. Csak sajnos megfájdult a feje, nem kockáztatta.

Sétáltunk a belvárosba, majd a kikötőbe is lementünk, meglestük a luxusyachtokat-és hajókat. A hegyekben a legenda szerint van egy kolostor, ami összegyűjti az esőfelhőket, meredek sziklafalakon áll. Ott évente 2000mm csapadék is leeshet (bakker, mint nyáron Szöulban...). Próbálták már megközelíteni, de olyan vizes volt a hegyoldal, hogy nem tudták. Persze ez csak egy legenda, közel sem biztos, hogy igaz. Mindenesetre érdekes. Elég későn volt buszunk, és hosszú volt az út haza. Egyszer rendőrök szálltak fel a buszra, mivel valakit kerestek. Aztán meg túlmentünk, pedig a szállás mellett is megállt a busz. Mindegy, követtük a tengerpartot, és ahol hangos zene ment, egy szupermarket mellett: na ott laktunk!!

Kirándulásunk Montenegróba - az odaút és Bar

A vonatunk július31én este 10 után indult- volna, ha nem késett volna 20 percet. Késő vonat, késő este: ezzel engem ki lehet kergetni a világból. De a Beograd gyorsvonatra tettek pár kocsit, a késéssel érkező Dacia expressről, és emiatt volt a macera. Mikor bemondták: 11es vágány, megindult a tömeg, és húzás! Hála az égnek, volt helyünk, de mivel nem tudtunk hálókocsira venni, ülve aludtunk, ami roppant kényelmetlen. 10 perc késéssel végül is kigördült a szerelvény a Keletiből. 2 óra múlva meg a határnál ébresztettek-kissé félkómás állapotomból, hogy útlevél-ellenőrzés. Tudtam, hogy macera ez, hogyne tudtam volna, mégis bosszantó volt hallani, ahogy a szerb rendőrök flörtölnek az amcsi csajszikkal... Persze a tökölés mind Kelebiánál, mind Szabadkánál (Subotica) megvolt. Belgrádba érve már világos volt, de várost nézni nagyon nem volt időnk. Mindegy, reggeliztünk, és rájöttem: a csevap egész jó kaja :). Eddig csak hallomásból tudtam, de most meg mertem kóstolni.

A következő vonatunk nemsokára indult, relatíve tiszta, kulturált szerelvény. Csak megint késéssel indult, hogy a ménkű ütne belé XD! Ráadásul egy idegesítő nő került a fülkénkbe, aki eldohányozta már a hangját, és mindig mindenkivel dumcsizni akart. Gábor szerint is, a másik három szerb sráccal fecsegett, minden ostobaságról. Rajtunk látta: magyarok vagyunk, pedig velünk is kommunikált volna. A szerbek nagyon hangosak, koreaiaknál nem különbek!! :S.

A vonat amúgy két óra késéssel érkezett Bar állomásra. Rengeteg alagút van arrafelé, Szerbiában és Montenegróban, és irtó hosszúak-mondjuk hegyes vidék, érthető, de viszonylag lapos részre is tettek párat.
Emellett annyi félig befejezett, vagy félbehagyott lakóházat nem láttam, mint ott. Háború nyomait nem nagyon láttuk. Gábor szerint Bosznia -Hercegovinán is keresztülmentünk, azaz fogott a telónk boszniai hálózatot. De csak rövid távon. Bosznia Hercegovinában van állítólag a legtöbb taposóakna-csak tapasztalt kísérővel lehet túrázni, kiépített útvonalon, nem lehet azt mint nálunk. Azaz, ha hív a természet, szigorúan tilos letérni az útról, hogy keresünk egy bokrot.

Végre átléptünk a montenegrói határon, valami kolostor mellett. Csodálatos hegyeken mentünk keresztül, de meguntam az életemet, mire megérkeztünk...

A szállásunk tulajdonosa kijött elénk, egy apartmanban laktunk 3 napig, ami közel volt a strandokhoz. De ennek árnyoldala: A bulihelyekről behallatszott a zene, de azért elaludtunk. Elég normális helyen aludtunk, csak Gábor szerint volt pár csótány... A szoba elég levegőtlen, fülledt tudott lenni délelőttre.

Másnap kelés és reggeli után elsétáltunk a buszmegállóhoz, ami a város másik felében van. Persze a kiviligetek most is nagy élményt nyújtottak-mediterrán népek szőlő-vagy kivi-lugast csinálnak, ami árnyékot tart a kocsijuknak, vagy napközben nagyon hasznos, ha kiülnek beszélgetni az udvarra.

Gránátalma-és fügefa is akadt elég rendesen.

Bar nem annyira nevezetes kulturálisan, inkább csak a tengerpartja miatt látogatják, ami nagyon szép. Eredetileg az egyik hegyre épült- Stari Bar - de leköltözött inkább a hegy lábához a tenger miatt. Nem volt időnk a régi városhoz felmenni.

Tűzött a nap, és több, mint egy óránkba tellett, mire kiértünk a busz-állomásra, ahol legalább kellemes forrócsokit adtak (meggyel, és nagyon sűrű volt). Kotorba akartunk először utazni, de a kotori busz pont elment. Jellemző. De Budvába hamarosan indult, tehát vettünk oda buszjegyet, és vártunk.

Vándormadár röpködött kicsit

Hétfőtől máig csavarogtunk kicsit -elvonatoztunk Montenegróig :). 20 órás vonatút(Évi már hozzászokott a hosszú és viszontagságos utakhoz, de ez nagyon ütött!!!), miegymás, de azért szép volt. Volt pár bosszúság-pl. idegesítő útitársak, 2 órás késéssel érkeztünk meg, apartmanunk a zenés szórakozóhelyekhez közel volt, tehát nem túl csendes, a hazafelé útra épphogy kaptunk helyjegyet, hálókocsi-jegyről álmodni sem lehetett. Neten nem tudtuk intézni, a Keletiben sem, az ottani vasútállomáson azt mondták, a kalauznál kell megvenni a vonaton-de az összes hálókocsi jegy el volt adva :S. Tömeg volt, zsúfoltság, az ablakok le voltak húzva, de a körülményekhez képest kielégítően aludtam, hála az égnek nem loptak tőlünk semmit Csak kétótánként fel kellett ébredni. Monenegrói határ, én húztam a lóbőrt. Gábor felrázott, hogy útlevél ellenőrzés. Ok, elővettem, és visszaaludtam. Gábor felrázott, hogy "el ne aludj, jegyellenőrzés, és még a szerb határőrök hátra vannak". Éjfél volt. Gyorsan megvolt, éjjel háromkor utasváltás, aztán nyolcig kb. nyugodtan aludtam. Csak már túl hosszú volt az út.

Az elmondott kellemetlen tényezők tömkelege ellenére jól éreztem magam. Budva és a Kotori-öböl nagyon csodálatos volt, felejthetetlen élmény. Láttuk egyik hegyen-Lovceni Nemzeti Park -egy híres király mauzóleumát, ahonnan szép kilátás nyílt, és a cab-driver is korrekt áron vitt fel minket a hegyre, és le is hozott (más dolog, agyam-gyomrom liftezett a szerpentinek miatt). A tenger szép volt, bár köves, de tökéletesen medúza -és egyéb szörny-mentes. Úszni lehetett benne. Kaják isteniek, bár Gábor szekált a tengeri herkentyűk miatt. Árak korrektek, megfizethetőek. Szóval megérte elmenni!!! Fotók hamarosan!!!

Láttam már Koreában is szép szurdokvölgyet...

...de a mi Rám -szakadékunk hihetetlenül csodálatos! Magyarországon ezen szurdokvölgyeket szeretem leginkább. Három barátom egy túrát szervezett a hazatérésem ürügyén: Elvonatoztunk Nagymaros Dömösi átkelőig, majd ott átkompoztunk a Dunán. Eléggé fel volt duzzadva, féltem, hogy a komphajó nem tud átmenni, de mégis elég gyorsan átért.

Majd megindultunk. A Vadálló Kövekhez másztunk fel elsőnek, ahol volt némi energia-utánpótlás.

Attila-fej- tényleg olyan mint egy süveges-szakállas pasas feje. Egy honfoglaló magyar, esetleg hun vagy épp akármilyen nomád... Vagy mongólok... -ezt direkt írtam hosszú ó-val, mivel a South Park-ban (mikor a kínai pasas Nagy Falat épít SP köré, és "büdös mongólok" :D)

Egy kis házisüti, jó lett. Tudom, ettől a Schobert Norbi és Rubint Réka hátast dobott volna, vagy benyomta volna: "ez nemcsak a hátsót, hanem a rákot is hizlalja" XD. De túra alatt, ha az ember folyamatosan mozog, megbocsájtható.

Tiszteletemre csináltak egy S-es pólót (M es a méretem, csak kicsit a Miss Piggy szindróma) egy két évvel ezelőtti túránk emlékére. Ugyanis 2009-ben velük: Endzsivel, Bandival (Tata, Klotild, Ubul stb. kinek mi XD) és Kovarekkel sátoroztunk 4 csodás napot a Cserehátban (Kovareket ott ismertem meg). Nagyon örültem neki. Még két ember jött: Kovarek barátja, Ágoston, és egy közös barát, Margit. Őket aznap ismertem meg. Tökjó társaság, és szép idő. Állítólag én hoztam el az utóbbit-legalábbis ők azt mondták. Fújt a szél, néha beborult az ég, de tökéletesen esőmentes nappal ajándékozott meg minket a sors.

Ezek utá a Prédikálószék (Paptrónus -pletykák szerint egy ismerősük nem jegyezte meg rendesen a nevét) következett, ahonnan szép kilátás nyílt a Duna-kanyarra:). Itt pihentünk kicsit.

Aztán egy hosszabb, monoton lefelé menet következett, majd a Szőke-forrás völgyén keresztül eljutottunk a Rám -szakadék bejáratáig:). Csodálatos szurdokvölgy ez is, de fotózni nem nagyon tudtam, mivel nem adták a képek vissza a szépségét.

Állítólag tavaly sok gomba nőtt errefelé, idén sajnos csak a Clamidiák. Bandi teleszedett egy nagy szatyrot, és az élete árán is felvitte a gombát a szakadó esőben a Rám-szakadékon!! XD. Magyarul: életét áldozta (volna) a gumbákért. :))) Hála az Égnek nem lett baja.

A szakadék csodálatos volt!!!! :)))

Hol korláton, néhol létrán kellett mászni, ami csúszott. A patak folyt, néha csodás vízeséseket formált a sziklákon. Ide még majd jövök!!! A Bulamsanhoz, Suraksanhoz hasonló állítólag is abban, hogy télen kész öngyilkosság itt menni :S.

Végül a Lukács -árok vagy a Vörös-árok mellett vacilláltunk. Délután 4 volt, ha délután 2 lett volna, akkor én igent mondtam volna a hosszabbra (Árpád-vár, Vörös -árok), de végül nem, a Lukács -árkon át mentünk. Itt szerencsére kevés sárral megúsztuk. Aztán kiderült, így is az utolsó kompot értük el, de előtte még megkóstoltuk a capucchinot a helyi kávézóban- hát az bejött! :)

Csodás nap volt, kár hogy hamar vége lett. Rég röhögtem ennyit, mint most. És totál el is fáradtam! Köszi, srácok-csajok, köszönöm, hogy megszerveztétek, és eljöttetek!!! Kár, hogy nem tudok Veletek annyit túrázni, de annyira örültem neki! Már nagyon hiányoztak a dumák, amiket le tudtok nyomni XD.

Bevallom, Koreában többek közt az ilyenek is hiányoznak. A szép magyar tájak, vagy épp európai városok. Ezeknek hangulatát nem lehet pótolni.

Elveszett pálcikák "új hazájukban"

Tavaly, hazautam előtt találtam egy fél pár pálcikát (fémet, nem az egyszer használatos fát, amit a legtöbb kajáldában vagy a Seven Elevenben adnak) a campuson, és eltettem. Haza is vittem, gondoltam, jó lesz karónak Anyu aloe-i, vagy egyéb szobában tartott virágai mellett. Bele is szúrtam egyik Aloe-s cserepébe, gondoltam, jó helyen van. Majd visszamentem Koreába. Ősszel, egy kirándulás alkalmával szintén találtam egy elejtett pálcikát, ragyogott a sárban- "még egy karó"-gondoltam mosolyogva, és eltettem. Október óta ott pihent a hátizsákomban. Majd mikor most hazaútra került sor, nem felejtettem el betenni, bele is szúrtam egy cserepes virágba. De mint kiderült, Szüleim inkább eltették a két fél pálcikát emlékbe. Csak a vicces az, hogy felemás párról van szó, mivel a két pálcika mintázata más! XD

Mindegy, az idei ajándék egy része pálcika lesz :))).

Volt egy rossz álmom itthon. Azt álmodtam, hogy még Párizsban vagyok, és bementem a konferencia-terembe, ahonnan egy zombi jött ki. Valóság: Közben félálomban kinyitottam a szobám ajtaját, és azt hiszem, sikítottam. Mikot Anyu és Apu bejött, azt hittem vagy fél percig, hogy még ezt is álmodom. Majd leesett, itthon vagyok a saját ágyamban :S. Fura volt.

A konferencia

A párizsi konferenciáról eddig nem tudtam írni, de azért mégis érdemel egy fejezetet. Elég húzós volt, sok érdekes előadás volt, de fárasztó mindig koncentrálni, figyelni. Az utolsó két nap már vártam nagyon a hazautam, hullafáradt voltam,. A poszterem hála az égnek első napon volt, így a többi alkalommal csak tanulás volt a lényeg.

Hálisten volt érdeklődő, ez a kép a kedvencem, a fiúk csinálták. Tilos volt fotózni, de Gilyoung és Kyu-hwan menő gépével megpróbálta. Az én kütyüm nem alkalmas erre, mivel nagy, lebuknék vele elsőre...

Egy japán pasas kérdezte: "Why Korea?"- mondtam, ott doktorizom, ösztöndíjjal vagyok kinn. Mikor elmeséltem neki a kutatásomat, akkor "Szereted a kimcsit?"-volta kérdése, ami köztudott, hogy igen XD.

A délutáni előadásokon megismertem egy helyes olasz lányt, akivel össze is barátkoztunk, sok előadáson voltunk együtt. Berlinben dolgozik, USA-ban doktorizott. Együtt mentünk a fogadásra is, ami állati jó volt!!! Majd rakok fel képeket!

Egy körhinta-múzeumban volt, ahol ki lehetett próbálni alovas körhintát, sőt, egy olyant is, amin biciklik voltak, nekünk kellett hajtani! :). Hajóhintán kicst felfordult a gyomrom... De azért vissza a gyerekkorba!

Az a biciklis körhinta XD.

Kaja is isteni: Volt ott sajtkóstoló, vattacukor, crépe (francia palacsinta), rizottó, sütik. Egyedi dolog volt az egész.

Vattacukor és pattogatott kukorica, mint a gyerekkorban. Egyszer Szöulban kóstoltam a vattacukrot, de nem volt olyan jó, mint itt. Ez viszont visszaadta kislánykorom búcsúinak élményét :))). Amikor nagyon is szerettem, mint minden gyerek. Akárcsak a körhintákat!

Csakhogy csorgassátok a nyálatokat XD!

Rengeteg játék, például le kellett dobni a gonoszok fejét, vagy labdákat kellett lyukba görgetni. Nagyon élveztem ezt a délutánt. Főnököm nem volt, mivel talált egy koreai templomot-meséltem, hogy hívő keresztény- és oda ment. De szerintem azt akarta, hogy engedjük el magunkat, hiszen ha nincs otthon a macska, cincoghatnak az egerek! XD

De a további napok főleg az előadásokról szóltak, bár az esti szemináriumokon szép állófogadások-vacsorák voltak. Többek közt először ettem articsókát. De volt padlizsánkrém, spagetti-félék, jó sok gyümölcs. Mondjuk a francia péksütitől kicsit csömöröm lett. Vicces, annyira vártam, hogy végre európai kaját ehessek, de most inkább a könnyű kajáknak örülök jobban.

Vicces eset: Főnököm mondta a srácoknak, milyen jó a kéksajt- a penészes. A srácok ki is próbálták(rizzsel, mi mást enne egy ázsiai, ha nem rizst???), és nem jött be! Másnap reggeli: Főnököm mondta: "kóstoljátok meg a gyümölcsöt joghurtba mártva"-a két fiatalúr egyből húzta a száját, mire mi ketten röhögtünk! Főnököm végig nagyon rendes volt, velünk röhögött, poénkodott, bírom, hogy ilyenkor :))). Van, mikor nem, de most igen. Kaját csomagolt nekünk, néha olyan volt a hangulat, mintha nem is munkatársak, hanem egy család lennénk :).

Egyik esti előadáson, amire nekem és Kyu-Hwan-nak kellett menni, nem járt kaja. Én nem voltam annyira kajás, de Kyu-hwan igen, és reklamált a főnöknek (megjegyzem, volt azon az estén egy olyan előadó pasas, akinek olyan hangja volt, mintha ivartalanították volna XD, kicsit irritált), és jellemző módon ázsiai (thai, de szemet szúrt a bandának első nap egy koreai étterem is) kajáldában ettünk. De három koreai pasastól mit várunk... Gil-young útlevelét első nap ellopták (főnököm szerint az dél-koreai útlevél keresett), kapott a Követségen egy ideigleneset. (megtámadták fényes nappal a metrómegállóban).

Nicolas Sárközi, a francia elnök is részt vett egyik napon. Vicces volt, hogy ellenőrző-kapukon kellett átmenni, csomagjainkat is átkutatták, ha a két szekció közt át akartunk menni a másik épületbe folyadékért, akkor újra ellenőriztek. Sárközi miatt átszervezték a negyedik napot. Franciául beszélt Sárközi, de a kivetítőkön fordították le angolra-főnököm szerint rosszul... Akkor történt: vettem ebédre csirkés szendvicset, (nagyon jót adtak, sok zöldséggel és mákkal a tetején) főnökömékkel a poszteres-kiállító teremben találkoztam, ők is vettek egyet nekem, de azért nem veszett kárba a plusz szenyó.

Utolsó napon főnököm előbb lelépett, még együtt reggeliztünk, de előbb elment. A már a nem használt termekben bontották a díszletet. Megkóstoltam ebéd gyanánt azt a csokis cupcake-t, amivel már szemeztem első nap óta, hát csalódtam benne. Kevés magyar volt, ami szintén nagy bánatom. Azok nagy része külföldön dolgozik. DE a repülőn ülve leszólított egy egy magyar kutató- orvos, hogy szintén ott járt. És a nevemet megjegyezte, hogy egyik poszteren volt "egy magyar első szerző, több koreai névvel együtt" -mondtam, én vagyok. :). Ő csak tapasztalatot szerezni volt kinn. De azért örültem, hogy legalább így, a repülőn hazafelé találkozhattunk:).

Bár az utolsó napon már vártam a hazautat, elég rossz idő volt, és súlyos elvonási tüneteim voltak futásból (idő és futócipő hiánya), de nagyon boldoggá tett, hogy főnököm elvitt! Rengeteget tanultam, sok érdekes, hasznos dolgot hallottam. Köszönöm neki, még itt is, ha nem is olvassa, akkor is! Örülök, hogy elvitt, a nehézségek ellenére is.

Nem tagadom...

...jó itthon lenni :). Egy év után különösen. Tudom, az ember idővel beleszokik, de akkor is. Olyan rég láttam már a családomat, furcsa érzés volt újra bemenni a rég nem látott szobámba. Viszont öröm volt újra futni, a faluhoz közeli földúton. Kicsit pihenni. Unom a tömeget, a zajt, annyira le tudja szívni az ember energiáját. Ősszel még nagyon teli voltam energiával, de tavasz végére valahogy elfogyott a lendület. Remélem, most helyre jön minden. Kell ez az "Ázsia-elvonókúra", hahahahaaha!

Szóval volt pár hivatalos ügyem, már magyar viszonylatban is diáknak számítok (külföldön tanuló diákok kérhetnek magyar diákigazolványt útlevél/személyi és hallgatói jogviszonyi igazolás esetén), tavaly is érdeklődtem, de akkor nem volt meg hozzá egy papírom. Most viszont véégre!!! Egy dunai hajókirándulás is megtörtént :))). Most jó itthon, csak az idő ne lenne ilyen ocsmány... Pénteken utazom fel Pestre :).