2013. október 17., csütörtök

Csak úgy, megint PSY!

Most találtam ezt... Tudom, nem mai videó, de annyira bírom ezt az ürgét. Remélem, még hallunk majd róla!

Már sokkal jobban vagyok, de kicsit még be van dugulva az orrom. Fújom még, elég rendesen. Más is megfázott, allergiás, tehát hülyét kapok a szörcsögéstől, ami egész nap megy... Komolyan mondom, undorító. Mikor gyerek voltam, mindenki azt mondta, ha nem fújom ki rendesen az orrom, fülemre megy a genny, és középfülgyulladást fogok kapni... Volt középfülgyulladásom valaha (iskoláskorom és mandulaműtétem előtt minden s**rt elkaptam. Viszont 10 éves korom óta nem volt normális influenzám sem), és az egyik legrosszabb betegség, amin átestem! -legalábbis gyerekkori emlékeim szerint.

Közérzetem és koncentrációm még elég s**r/gány/ergya, de majd hétvégén megbütyköljük. Mindenki vizsgára készül körülöttem... (záróvizsga, ami én már rég túl vagyok, illetve midterm). Én pedig írom a disszertációmat, készülök az október végi prezire. Mivel okóber 29én és 30án Incheonba megyünk, ahol egy konferencia keretén belül én is előadást tartok. Szeretek beszélni, bár még mindig izgulok.
  Emellett totál be vagyok rezelve, mivel még mindig nem írtak ki infót a pontos időpontokról (szakdoga leadás, védés stb)... Utálom, hogy itt, Ázsiában az emberek a külsőségekre kínosan ügyelnek, de hogy mi van mögötte, az már más tészta. Állítólag a záróvizsgázók is egy héttel ezelőtt tudták meg, hogy most vizsgázniuk kell... (azért én valaha három héttel előtte már tudtam). Tudom, ELTE esetén sem volt minden tökéletes, de azért tudtunk már időben megtudtuk lényeget a szakdogáról, védésről, stb...

Szóval ez a szitu. Mellesleg bőrdzsekit hordok ismét... De ezt már mondtam... Tegnap este, Főnököm négyszemközt mondta, tanítsam be az egyik új diákot. Mivel nem találták a közös hangot a másik csajjal... Erre azt válaszoltam, meglepett a dolog, de ez egy vaskos hazugság volt... Részleteket nem említek. Az tuti, hogy februárig még itt vagyok, aztán lehet, tovább is, attól függ, mikor találok postdoc helyet. Mivel a "menni vagy maradni" dilemma esetén számos pro és kontra érvet hoztam fel, de ideiglenesen a "maradni" opció mellett teszem le a voksot.

Gingkofa

Már sárgulnak a levelek...

2013. október 16., szerda

:) :)

Na, ezt a dalt imádom!!! Szerencsére már gyógyulok, de koncentrációs képességem még nem az igazi. 29én vagy 30án prezi. Még fújom az orrom, de most már minden rendben lesz! Megyek futni hamarosan! :) :)
Másnap: A fejem eléggé hasít most. Idegesítenek az emberek... Ne csámcsogj a fülembe, vagy bokán rúglak, bakker!!!

2013. október 15., kedd

Vicces...

...ha az egyetemi bolhapiacon a sálakat áruló srác kiszúrja a cuki hangulos sáladat, amit nyáron vettél :). Aminek a klónjait ott is meg lehet venni... Most azért van rajtad, mivel lehűlt az idő, és még beteg vagy...
Emellett szomorú, ha tudomásul veszed: Féláron adja, mint amit te fizettél érte Insadongon, még nyáron! :(  Tudom, annyi baj legyen, akkor tényleg nem számoltam erre. Emlékszem a tavalyi, júliusi esős napra. Amikor nem volt kedvem semmire (bár az előző napi rafting jó volt...), és nagyon akartam ezt a sálat :).
Emellett meg durva, hogy múlt hét szerdán még a vékony túranadrágban melegem volt, aztán a tengerbe is belementem! Most pedig farmer, bőrdzseki, rendes zokni van rajtam, zárt cipővel...
A sálam... Szerintem ez akkor sem ronda!!!!

2013. október 14., hétfő

Beteg...

Kiütöttek, dögrováson vagyok, vagy ahogy tetszik. Már pénteken is éreztem, van valami, a szombati túrát, bár nem volt kemény, bírtam. Vasárnap el volt dugulva az orrom-fülem. Tegnap pedig nagyon nem voltam jól... A "használhatatlan" szintet súrolta az állapotom. Hasított a fejem, csak aludni akartam, gyenge, fáradékony voltam.... Orrom-fülem bedugult, de legalább ki tudtam fújni. Emellett ingerlékeny, de nagyon... Este nyolckor le is feküdtem aludni. Most már jobban vagyok kicsit. Talán most már túl vagyok a holtponton... Remélem, őszintén remélem...Már elegem van abból, hogy el van dugulva az orrom :(.

Tegnap, Skype a családdal...
Én: Most, hogy beteg vagyok, vedelem a teát.
Ők: Gyógyteát?
Én: Dehogy, otthonról vitt gyülölcsteát.
Ők:  Dehát az nem segít...
Én: De finomabb...
Ők:  Akkor sem múlik el tőle a náthád...
Én: Placebo!!!

Valamennyire igaz...
Mai szitu: Jobban érzem magam kicsit... Persze tömöm magamba a C-vitamint (narancs formájában), és teázom. De már könnyebben veszek levegőt, és kevésbé vagyok kimerült. Remélem, hétvégére már a "régi" leszek...
Ez kicsit rám is igaz... Néha náthával túrázom, futok...

2013. október 12., szombat

A legnagyobb baj az, hogy soha nincs csönd... :(. Mellesleg utálom, hogy egy csomó olyan ember elment, akiket tényleg kedveltem, össze tudtam barátkozni, akikkel lehetett dumálni rendesen. Hiányoznak, de komolyan (bezzeg akiket hátam közepére sem kívánok, maradtak). Bár alapjába véve nem vagyok  zárkózott, de vannak percek, amikor nehezebben oldódom fel. De szükségem van a társaságra, a haverjaimra. Fújom az orrom, ebédre csípős levest ettem, remélem segít. Egy kisebb náthára nem kell gyógyszer... Pár nap alatt javulni fog. Tegnap kicsit megbicsaklott a bokám, mikor lefelé mentünk a meredek, csúszós lejtőn. Szerencsére nem lett baj, sem futásnál, sem járásnál nem fáj. Futottam vele egy órát, és simán lement. Csak bizonyos mozdulatok (pl. ha épp ülök, folyamatosan tornáztatom a talpam) esetén kicsit merev. Még mázli, hogy bakancsot hordok a hegyen. Fogja rendesen a bokát, sok, nem kívánt sérülést megakadályoz. Tehát ennek most örülök :).
Alig két hét a maratonig. Úgy vagyok vele, hogy a felet stabilan le tudom futni, és kíváncsiságból megpróbálom. Ha sikerül. akkor jó, ha nem, akkor sem lesz baj. Bár nem tudom, kinek akarok bizonyítani. Kiskorom óta bennem van ez az őrült megfelelési kényszer. Lehet, egyrészt jó, mivel az embernek ezáltal vannak céljai (épp beszéltünk erről). Munkahelyen teljesíteni, tanulmányokat rendesen végezni, megtanulni angolul/németül vagy egyéb nyelven. Minél jobban rajzolni/alkotni/fotózni. Sport. Egészség, nem ellustulni, elhanyagolni magunkat. Másrészről pedig, nem túl jó ez a dolog. Önbizalomhiányra gondolok. Nem szabad visszatekinteni, régen sokat csúfoltak, innen is gyökerezhet a probléma. Az ember felépít egy világot, lát egy nála "különb" (szerinte) illetőt, és mindjárt úgy érzi, ő semmit nem ér... Szóval elég kétélű a dolog.
Hát, néha... 

  Próbálom úgy alakítani a dolgokat, hogy közben jól érezzem magam, ami legtöbbször sikerül is. Jövő szombaton akkor is kimozdulok (vasárnap reggel meg Seoul Race, de azt délelőtt letudom. Csak gyógyuljak meg addig)! Most viszont ki kell gondolnom, hogyan legyen a disszertációm utolsó fejezete, illetve a referenciákat kell befejeznem... Totál be vagyok rezelve... Tudom, jobb a helyzetem, mint pár barátomnak. Pl. egyik srác szombaton teszi le a záróvizsgát, nekem pedig az már már rég megvan. Négy év alatt végzek. Ami nem is rossz. Legalábbis barátaim szerint.

Ismét Chuncehonban...

Elég sokat utaztunk, de azért jó volt :). Légútjaimban egy kisebb rock-koncert van, már megint. A hirtelen lehűlés megviselt kicsit. Már jobban érzem magam, legalábbis orrom ki tudom fújni. Szóval vonattal mentünk Namchuncheon állomásra, onnan pedig az étterem tulajdonosai kisbusszal felvittek minket a Yonghwasan hegyre vezető turistaúthoz. Elég kaptatós, köteles terepen mentünk fel a csúcsra.
"Mint a mókus fenn a fán"...
Happy Tree Friends... Ok, nem leszek gonosz! (Aki ismeri a Tündibündi barátokat című "mesét", tuti érti!)
Szép virág!!
Szép terep volt...

Ezekből a fáknól sosem elég..
Mr. Kim örül...
Őszi színek... ezeket sem lehet megunni!
Szóval mentünk le, eltévedtünk, ekkor elszakadt a cérna kicsit, de lenyugodtam hamar. A busz vitt minket vissza a Namchunchonba. Megcsodáltuk a szép naplementét, útközben gesztenyét is ettünk.  Visszatérvén pedig már előre elkészítve várt minket a jól megérdemelt vacsi! Szerintem sokan emiatt jönnek Chuncheonba. Beismerem, emiatt IS jöttem!
Két hét múlva is jövök Chuncheonba, de nem túrázni, hanem maratont futni!!!