Google hangullal

Most van a Hangul-day Koreában, ez alkalmából a Google logója is hangullal lett kiírva:). Reggel azt hittem, rosszul látok, de most már rájöttem, miért:).

Ma egy jópofa túrahátizsák tulajdonosa lettem! Már akartam venni egyet, mert a régi, otthonról hozott hátizsákom kopik, és a cipzárja sem a régi. Nem ismerem a koreai túracucc- márkákat. Rengeteg túrabolt üzemel, kismillió márkával (K2, Nepa többek közt), mivel hatalmas kultusza van a túrázásnak. A városban is gyakran beléjük botlik az ember, de a túraútvonalak mellett, hegyek lábánál 20 méterenként, egymás hegyén-hátán állnak. A táskák és ruhák közt vannak nagyon rikító darabok is, de szimpla feketéket is találunk. Hozzánk hasonlóan itt is drágák, de akcióval (és némi szerencsével) ki lehet fogni megfizethető darabokat.

Klassz, nem? Moran mellett vettem egy kis túraboltban, nagyon megtetszett. Volt teljesen feketében is, de azt nem akartam. Zöld-szürkében is, de a zöld eléggé tendál az általam nem preferált banánzöld irányába... A piros-szürke meg azért jött be, mivel passzol a színe az esődzsekimhez, kalapomhoz. :) Elég sokat "tud", több belső zsebe is van, egy fél literes vizet az oldalsó zsebébe is bethetek, és még esővédő is tartozik hozzá! Nem kell többé paráznom az esőtől, és Quasimodo-t játszva a táskámbat a dzsekim alá húzni :). Remélem, tartós lesz, és jó üzletet csináltam! A sikeres vásárlást egy jó kis rágós sült polippal ünnepeltem. Plusz egész kedvező áron vettem kiwi-t és almát is.

Amúgy az ősz hatása: pénteken beraktam a kosaramba némi khakiszilvát, amitől tavasszel megcsömörödtem, de most újra élvezettel ettem. :). Tegnap este (kora éjjel :) ) a sportpályán kosárlabdáztam a kelet-timori sráccal (akivel összehaverkodtunk azóta) és pár kínai diákkal. Nagyon jót játszottunk, néha hiányzik a csapatsport. Szerettem a labdajátékokat kamaszkoromban, és nem is voltam belőlük rossz. Néha hiányoznak, mivel már évek óta nem volt erre lehetőségem. Örültem, hogy bevettek, és élveztem is. Remélem, néha megismétlődik ez a dolog :).

Tahó világ 5 - Népbutítás felsőfokon

Elindult most nyáron. Tudom, cirkusz-kenyér kell a népnek, de szerintem nevetséges. Hogy az ember akartlanul is, de belebotlik a hírekbe, hogy ki kire mászott rá. Hogy villantott, hogy összebalhézott a másikkal. Hogy a külvilágban milyen dráma történt, pedig az egész dráma egyfajta csinált dolog. Népbutítás. A lakók többsége semmit mondó egyen-cicababa, és egyen-bájgúnár. Akiknek volt némi "előéletük", de sokszor love story-t, vagy drámát kerekítenek köréjük. Tudom, cirkusz-kenyér kell a népnek, tudom, sokak várják az estét, hogy nézzék, miket csinálnak. És rengeteg embert vonz, hogy bekerüljön ebbe a villába, ezáltal a TV-be. A mostani széria az előző bandánál is rosszabb. Ezerszer megfogadom, nem fogom megnézni az ezzel kapcsolatos híreket, de sosem sikerül betartanom. Tudom, nincs acélos jellemem, de akkor is... Mint vírus, olyasféle. Remélem, sikerülni fog, leszoknom erről, de ha nem állom meg, nagyon tudom utálni magamat...

Ok, ennyit a valóságshow-ról. Elég káros a hatása. A gyerekek sokszor ezt látják, és az a vágyuk, hogy bekerüljenek ilyesmibe. Durvább, ha a kisiskolás lánytól megkérdik, mi akar lenni: "pornósztár". Nevetséges. Nehezen esik le, mi ebben az érdekes, vicces, vagy akármi.

Nade egy tényleg vicces: VV B., aki frissen kiesett, nem akar szűzen az unokái szemébe nézni!Ezen röhögök percek óta, vagy az újságíróval, vagy a sráccal van valami macera, agytekervényt illetően XD. Ha szűz marad, eleve nem lehetnek unokái! Vagy még mindig azt hiszi, a gólya hozza a babát, nem világosították fel?? XD.

Na mindegy, tanulok, mert a bosszankodástól nem megy fejembe a cucc. 20án midterm, és nem akarok lebőgni a tanár előtt, főleg, hogy őt nagyon bírom (egyik előző fejezetben meséltem róla). Mindig jó fej velem, amiatt sem...

Sárgulnak a levelek

Ma este a Dobongsanról lejövet a banda koreai és nemzetközi tagjai viccelődtek a "nuna" (누나) kifejezéssel. Koreaiul ez nővért jelent, azaz idősebb lányt. Megmondtam, mit jelent magyarul, hangos nevetés. Szóval magyar csajoknak ne mondja az koreai srác, hogy 누나, ha nem akar monoklit a szemére! XD

Ennyit a hülyeségről, mesélek a tényekről is pár szót. Egész jó napom volt, csak kicsit nyögvenyelősen ment. A Dobongsanon túráztunk, az úgynevezett Y-Valley-n (malacfül alakú csúcs :D). Két csoport volt, az egyik sziklát mászott, a másik túrázott, én az utóbbit csináltam. Jó volt, csak sokat tököltünk, mikor a hegymászósokra vártunk. De végül lerohantunk, és belefutottunk két rég nem látott ismerősbe, akik tőlünk függetelnül ott túráztak!!! :). A turisztikai központ előtt van egy Buddha-templom. Kismilliószor voltam már a Dobongasanon (ok, annyiszor nem, de jó párszor), de még sosem tűnt fel senkinek, legalább annyira nem, hogy meglesse. Most viszont felmentünk oda, és megérte. Sajnos képem nincs, mivel olyan észlény voltam, hogy nem töltöttem fel a gépem aksiját időben, és rosszul emlékeztem a feltöltöttségi állapotára. Útközben lemerült...Viszont a fák kezdik felvenni az október-novemberi ruházatukat, hogy költői legyek :). Nem lehet a Dobongsan-Bukhansant megunni! :). Mókusokat is láttunk, de fürgébbek voltak annál, hogy le tudjam őket kapni. Szeretem az őszt, jövő héten megyek Seorkasanra. Igen, megint.

Csütörtöki órám

Bírom a csütörtöki órámat. A tanár bár szeret csipkelődni, de nagyon aranyos, jópofa ember. Az itteni profok között előkelő helyen szerepel a népszerűségi listámon. Óra előtt szeret humorizálni, példabeszédeket mondani. Pl. most arról beszélt, hogy hogyan legyünk boldogok: elfogadni egymást, legyen célunk, stb. Vicces vagy cuki képekkel illusztrálva. Komolyan mondom, örülök, ha jó fej prof tartja az órát. Eddig nagyjából elégedett voltam a kurzusaimmal. Volt kettő kivétel, de belefér. Egyik a naplóm kezdete előtt, az első félévben, nem volt alkalmam nyilatkozni róla. Jobb is. Másikat viszont tavasszal sokat szidtam XD.

Szóval ezen az órán szó volt a TATA -box (bioszosok udják, miről van szó)-ról, és a tanár: "Tudjátok, mit jelent a TATA?". Majd válaszolt is: "Japánul köszönést, gyerekeknek". Mire én: "Magyarul a tata-jelzőt idősebb bácsikra is mondják. Egy szleng az ajussi-ra". (Ajussi koreaiul: idősebb bácsi. Ajuma: idősebb néni) Röhögés.

Nem nagyon szoktam a srácok orrára kötni a magyar szlenget. Ennek oka, hogy egyelőre élvezni akarom annak előnyét, hogyha valami nem úgy sikerül, mint kéne, kimondhatom a megfelelő szavakat. És senki sem szól meg érte. XD. Ok, nem gonoszkodom. Pár hete egy török srácnak megtanítottam pár "olyan" szót, ő is mondott párat törökül. Mi európaiak legalább a saját nyelvünkön ki tudjuk mondani (angolt leszámítva). Csak ha egyszer visszasodor a sors a hazánkba, akkor rá ne szokjunk :D! Nem fenyeget olyan veszély, nyugi! XD.

Fokhagyma

Könyörgöm, ezt minden ismerősömtől kérem!!! Ha fokhagymát, vagy fokhagymás kaját esznek, akkor lehetőségükhöz képest, amint lehet mossanak fogat!!! Főleg, ha nem akarják, hogy a szájszagtól rosszul legyenek emberek!!! Tudom, is nagyon szeretem, de utána egyből fogmosás, hogy tompítsa, vagy épp elvegye a szájszagot.

Szobatársaim tegnap este, mikor bejöttek a szobába, bűzlöttek valami fokhagymás gyorskajától. Én már félálomban voltam. Persze egyből zuhanyoztak, fogat mostak, de az a pár perc kínszenvedés volt, azt hittem, ott leszek rosszul... Sürgősen be is dugtam az orromat a párnába, amennyire csak lehetett. Ok, tudom, jobbik eset, hogy egyből intézkedtek a kényes szagok eliminálásról.... De mikor valaki még fogat sem mos, és beszél hozzám, hát az gáz. Könyörgöm, fiúk, lányok mossatok fogat, miután fokhagymát ettetek!!!!

Már megint az álmok...

Nagyon szomorú vagyok. Bobiról álmodtam. Otthon, a teraszunkon ült, és örömmel csóválta a farkát, mikor megpillantott egy srácot, aki közeledett felé. A srác elővett egy sörösüveget- Láttam, víz volt benne, és a kutyus szájába öntötte, és az üveget is le akarta nyomni a torkán!! Én rohantam, hogy megvédjem Bobit de két másik srác lefogott, velük is meg kellett küzdenem, visítottam, állatkínzó barmok, meg egyebek... Ők meg röhögtek a kutya szenvedésén... Közben láttam, hogy Bobi meg fuldoklik. Nem mondom meg, kik voltak azok a srácok, de be tudtam azonosítani őket álmomban. Tény: Bobinak nem volt velük baja, bár félt tőlük, de Folti szerintem utálta őket (petárdák, meg állandó udvaron való motorozás miatt többek közt)... Felriadtam, de még most sem nyugodtam meg. Nem tudom, meg tudtam-e menteni a kutyusomat, vagy megfulladt-e. De mikor reggel fölkeltem, még a futás sem nyugtatott meg.

Nem tudom, ez az álom egyfajta utolsó csepp volt... Tudom, lesz jobb is, de jelenleg valahogy úgy érzem, mintha egy alagútba zártak volna...

Október eleji szigetelés

Visszatértem Muuidóról :). Jó volt, csak "minden kezdet nehéz". Reggel hat után gondoltam, kimegyek futni egy nagyot. Ami nem is lett volna nagy gond, hiszen csodálatos idő, napsütés volt.,De a lépcsőházba kitérve meg kellett állapítanom, valakinek túl jól sikerült a péntek esti buli... Annyira, hogy a rókacsalád jóval azelőtt meglátogatta, mielőtt elérte volta a szobát (és a WC-t). Nem tudom ki, de így névtelenben is a kívántam neki minden rosszat... Először azt hittem, rosszul látok, de futás után rájöttem, valóban valaki esti piálásának mellékterméke vigyorog rám. Gondoltam, nincs mese, ennek szaga lesz, és nem tudom, hétvégén takarítják-e az épületet (végülis igen), fogtam egy zacskót, lapátot, felmosóvödröt, és undoromat félretéve feltakarítottam. Igaz, most már visszagondolva röhögök az egészen, de akkor totál nem votl vicces :S.

Az iskolaundor méginkább kiütött, és indultam is. A metró gyorsan odaért Hongde-ra, sőt, be is igazolódott azon pletyka, hogy az A-rexet kibővítették Seoul Stationig. De a vonat amire ültem, nem ment végig, leszállítottak előbb, de jött pár perc múlva a másik, ami tényleg a reptérre vitt. Adammal futottam a vonaton össze, akit már nagyon rég nem láttam. Sokan jöttek el, fel is ültünk a 222-es buszra, szardínia -fíling volt kicsit, de azért kivitt a révhez. A komp 5 perc alatt átért a szigetre. Egy kutyus is velünk jött, aki a legnépszerűbb kiránduló lett (Jinyeongé a fenevad, a képen Sam-el. És persze sportos csíkos trikóban XD).

A szigetre átérve busszal mentünk elég sokáig, megint szardíniát játszottunk, de végül eloszlott a tömeg. A tengerpartra értünk nagy sokára. Elfoglaltuk a szállást, ami egy mimbaknak nevezett bunker. Nem katonai bunkerről van szó, de a mimbakra a bunker a legjobb magyar fordítás. Amúgy ezek a mimbakok a tengeri homokba lábakon álló cuki kis házikók, ondollal (padlófűtés), takarókkal. Persze a tulaj segítsége kellett, hogy bakapcsoljuk az áramot illetve a fűtést. Az utóbbi éjszaka nagyon elkelt, mivle az időjárás egy "varázsütésre", azaz az októberi hónap kezdetével, lehűlt.

Kukucs!!!!

Miután sikerrel elfoglaltuk a bunkereket, irány ebédelni. Muuido tengeri sziget, a srácok azt mondták, nagyon jó kagylós tésztalevest lehet kapni. De én most nagyon nem kívántam a tésztát. Hárman a bibimpap mellett döntöttünk. Tök lassan szállították ki a kaját, és a bibimpappal nem is volt a másik két csaj megelégedve. Jinsu tolmácsolásával panaszkodtak. Végülis jól jártunk, mivel némi engedményt is kaptunk a bibimpapra. Szerintem meg nem is volt olyan rémes, de azért örültem... Nem mondom, életem legjobb bibimpapját ettem, de azért nem találtam annyira katasztrofálisnak, ettem már ennél rosszabbat is. Azért mentség legyen, hogy a pajeon nagyon klassz volt.

Tengerpart, a csaj a képen Gina.

Ginával nagyon röhögtünk, mikor megpillantottuk, hogy valaki egy férfi nemiszervet rajzolt a homokban. Nem normális, de már sokat meséltem a koreai fallikus kultúráról... Erről nem teszek be képet. És ha már tökök:)

Száradó paprikák:) Ha már az ember szép színeket akar látni, még a levelek annyira nem sárgultak, de már kezdemények akadtak.

Majd túrázni mentünk, szerintem baromi sokat tököltek a többiek, utálom, ha órákig pakolgatnak egy túrára. Ráadásul a lemaradókra is mindig várni kellett. De azért szép volt:)

Egy csúcsra mentünk fel, ahol kiderült, hogy a későn érkezők mindig tudnak rövidebb utat, és már ott vártak minket. Szép kilátás nyílt onnan.

Sarah: "Guggoljatok le csajok, most én akaroka legmagasabb lenni"

Pont akkor érünk le, mikor a naplemente "elkezdődött", és hihetetlenül csodálatos volt, a tengerrel. Jobban élveztem, mint valaha Jeju-ról. Talán akkor a hazajutás miatt aggódtam, ez is oka volt... Most viszont felszabadultan tudtam élvezni.

Miután lement a nap, dumáltunk és hülyéskedtünk a kajáldában. Tengeri herkentyűket is sütögettünk, megkóstoltam, és nagyon bejött! Majd egyszer tényleg csatlakozom a bandához, ha olyant esznek, most nem voltam kajás... De a kagylót nagyon-nagyon szeretetem!

Ezt a képet értelmezze ki-ki ízlése szerint-csorgassa a nyálát, vagy undorodjon! XD

Majd tábortüzet raktunk-állítólag tilos, de mi vigyáztunk, énekeltünk. Sajnos túl hideg volt. Bevonultam kicsit pihenni, de olyan kellemes meleg volt az ondol, hogy elaludtam. De éjszaka néha túl melegnek éreztem a padlót. De még így is mázlisták voltunk, hiszen tudtunk szólni a tulajnak, hogy villanyt és fűtést be kéne kapcsolni: volt aki erről megfeledkezett. Jinyeong szerint Sam horkolt (én kevésbé hallottam). Velük laktam együtt, a kutyus is itt lakott, de szobatiszta volt, szóval nem lett ebből probléma :).

Másnap reggel nehezen kelt a társaság... Volt, aki bement a vízbe, nem találta hidegnek, de a kijövetel már más kategória volt (hideg szél). Én meg sem próbáltam, nekem nem ér annyit, hogy esetleg egy torokgyulladást összeszedjek.

Kagylókat kerestünk, nekem kezembe akadt egy óriás példány:). Ha a halászok ezt élve kifogták volna, akkor nagyon örültek volna a vendéglősök!!! De sok szép csigát-kagylót tettem el. Istenuccse, hogy jövő nyáron haza fogok vinni párat!

Elég sokat tököltünk megint. Egy idősebb, angolul alig tudó pasas mondogatta: "Maradjunk a parton és remenezzünk". Kilnec-tízre volt megbeszélve, hogy indulunk, de még tíz után sem mutatott senki kedvet az indulásra. Végülis csak-csak sikerült indulni. Azon az úton mentünk, amit egyszer már Warrennel végigjártunk, csak ellenkező irányban. A legnagyobb csúcsig.

A csúcsra gyorsan felértünk, de Adam, én és egy Kansas City-i srác és én végül inkább a korábbi hazautat választottuk: nem volt kedvünk a tengerparton tovább semmit tenni. Lemásztunk, ahol egy kérdőívet töltettek ki velünk valami Muuido-t népszerűsítő honlaphoz. Közös fotót is csináltattak, amint egy ház meszelését imitáljuk. Valami honlapra fölteszik... Kompot épphogy elértük, épphogy felértünk rá, már indult. Aztán a busz nem akart jönni, tehát átsétáltunk Jamjido-n. -ami elég veszélyes volt szerintem az autók miatt. Járda semmi, autók is ott mentek el mellettünk, aztán korlát sem volt épp kielégítő. Jamjido egy kis sziget, ami össze van kötve egy autóúttal a reptéri szigettel. Nem tudom, de Muuido lett jelenleg a kedvenc szigetem lett. Tudom, csak egy sziget, de akkor is, nagyob bírom! :)

Gyalogosok is mennek rajta rendesen. Egy Olivia nevű csajjal ismerkedtünk meg, aki koreai, és munkatársaival volt Muuidon. Aztán az A-REX. A Kansas City-i srác és én felszálltunka vonatra. Adam busszal akart menni, de az utolsó percben ő is beesett a szerelvényre, mondván, a busz nem ér meg annyi pénzt... Végülis: Az A-REX-el a reptérre való kijutás, mióta Hongde-n át lehet szállni rá olcsóbb lett. És kényelmesebb is, mivel nem háromszor, hanem csak kétszer kell átszállni! Majdnem harmada annyiba kerül, mint a reptéri busz... Mármint Bundang esetén, ami viszonylag messze van a reptértől. (Árak, viszonyítási alapként: Taxi Bundangtól reptérig: pontosan nem tudom, de 20-25 ezer forintnak megfelelő összeget is elkérhetnek érte. Busszal: 2ezer forint körül van, ami egész olcsó, és nagyon gyors és kényelmes, csak Moranig vagy Yatapig kell kimenni taxival vagy metróval. Metró és A- REX: kb. 700 forint egy út, bár hosszabb, és macerásabb is, főleg reggeli gép esetén nem ajánlom.)