Dolgok

A múlt hét első fele rémálom volt, nem akarok beszélni a dolgokról. Cseszi a csőröm az a bizonyos incidens, főleg amiatt, hogy nem a mi hibánkból történt, hanem mások hülyesége miatt szívtunk egy ***** nagyot. Mindegy, próbáljuk menteni, ami menthető, és még remélem, helyrehozható a dolog.

Múlt héten megnéztük a Mielőtt megismertelek című filmet. Nekem tetszett, szép film volt, de párommal  egy dologban nem értettünk egyet: Neki nem tetszett, hogy a srác az eutanáziát választotta. Mivel nyaktól lefelé lebénult, de tudott kommunikálni, családja is szerette (apja jobban elfogadta a döntését, mint anyja), mindene megvolt. Részben igazat adtam neki. Viszont: én tudom magamról, hogy nem bírok sokáig megülni egy helyben. Szeretek sportolni, és mozogni, és nem tudom, hogy viselném, ha  nem tudnék járni, és mindenben mások segítségére szorulnék és ebben családomat terhelném. Szerintem nagyon rosszul, mint ahogyan az emberek többsége is. Remélem, nem fogjuk ezt az állapotot megtapasztalni.  

Most szakad az eső, utálom ezt a takony időt. Ilyenkor mindig álmos az ember, nehéz koncentrálni, és idegesítő az, ha valaki ezt az időt romantikusnak nevezi. Tudom, esőre szükség van, néha jó is monszunesőben sportolni, de nem mindig. Remélem, holnap már tudok futni.