Futócipős városnézés harmadjára is, amikor "megtört az átok"

És még reméljük, lesz ilyen is :) :). A Seoul International Marathon nekem kötelező dolog, mindig megyek :).  Ma reggel nagy bosszúságomra (azaz bosszúságunkra, mert egyik ismerősömmel összefutottam), nem jött a metró időben. Szerencsére a lila metrót elkaptuk, így nem késtünk többet, mint 5 perc :) :). Bemelegítettünk, fotózkodtunk. Gwanghamun-on nagy tömeg volt, majdnem 30ezer futó nevezett erre a versenyre. Tömegfóbiás vagyok, de a maraton az más :) :).

 Bemelegítés, ökörködés, ha lesz még kép, rakok fel :).

Rajthoz álltunk. Valamennyi embert, aki a futóklubon keresztül nevezett, E csoportba sorolták be, annak ellenére, hogy a többségnek már volt teljesített maratonja. Viszont futhattunk bármelyik csoportba (nagyobb maratonok esetén csoportokba osztják a futókat, idejüktől függően), így a nekem kényelmes C-be álltam be, több ismerőssel együtt. A koreai himnusz lejátszása után indultak az elit futók, de volt 15 perc, mire mi is startolhattunk. Elég hideg volt reggel, de érezni lehetett, ma meleg lesz, emiatt a nyári futócucc mellett döntöttem. Maratonra nem ajánlott 10fok felett sok ruha, én pl. se órát, se fejpántot, se más extra dolgot nem tűrök meg magamon. Volt pár jelmezes figura, az ír srác pl. a szokásos Szent Patrik napi cuccost vette fel skót szoknyával. De láttam a kosztümös filmeket idéző, tradicionális koreai katonának öltöző futót is, Superman stílusú srácot, meg Minnie egér jelmezes csajszit is,  Ha futóklubosokkal futottunk össze, akkor szurkoltunk egymásnak, vagy kitartást kívántunk. Talán most jobb formában voltam, mint hittem, mivel viszonylag jó tempóban bírtam végig, meg sem fordult a fejemben, hogy feladom, vagy valami :). A frissítőpontoknál mindig ittam, mivel nagyon hamar kiszáradtam, és ahol lehetett, banánt ettem (meg mazsolát :) :) ). 30km után kicsit fájt a hátsó felem, de kitartottam. Csupán olyan érzésem volt, hogy már nagyon sokat futottam, és még sok van hátra (még 12km 30km után már túl sok). Egy pasas: "Ponytail, fighting" ("sok sikert, lófarkas"-a hajamat lófarokba fogva a legkényelmesebb futni).
Voltak kisebb módosítások a kurzuson, vagy csak én emlékeztem rosszul. 35km-nél átfutottuk a Han -folyót. 38km-nél a futóklubos emberek is szurkoltak nekünk :). Egyik szurkoló sört akart adni nekem, de erre nemet mondtam, mivel alkohol ilyenkor szerintem szigorúan tilos. Kólát elfogadtam, pontosabban a maraton az egyetlen alkalom, amikor meg tudom inni a kólát. Eljött a 40km, az utolsó 2km volt a legrosszabb. Már éreztem a lábamat, rettegtem a rossz mozdulattól (csúnya sérüléseket tud okozni, eddig nekem hála az égnek nem volt :) ). Kényelmes tempóban bekocogtam a stadionokhoz, az utolsó pár 100 méteren további futóklubosok szurkoltak nekünk :). Az utolsó kör a stadionban még hátra volt, és örömmel szaladtam a célba :).

 4:10-en volt az időjelző, én reménykedtem a személyi rekordban (mivel legalább 15 perccel a start után tudtunk indulni). Később kiderült, "megtört az átok", azaz a 3:57-es rekordomat megdöntöttem. 3:53:48-at futottam. Nagyon örültem. Nem hittem, hogy ennyire formában vagyok, hiszen télen nem tudtam edzeni rendesen, bár evésre odafigyeltem, fogytam kicsit, tehát az sokat segíthetett :) :).