...nem nagyon szeretek, de néha rákényszerülök. Mióta Koreában vagyok, főleg társasággal mentem. Néha előfordulnak azonban egyéni utak, pl. konferenciák, de jobban szeretek normál esetben haverokkal, barátokkal utazni. Most hétvégén azonban úgy adódott, nem tudok péntek este elindulni a társasággal, mivel közbe jött valami fontos dolog. Szomorú voltam, mert már évek óta szeretném látni a Jirisant télen, hóban. Szóval a szombat reggeli dolog gyorsan lerendeződött, és ebéd után indultam a Nambu Bus Terminal-ra, hogy elérjem a 13:40-es buszt Muju felé (szerencsére volt időm bőven). Jegyvásárlás után ettem némi fagylaltot a Baskin Robbins-ban: a csoki-zöld tea kombó nagy kedvencem. Nem ízlett annyira, mint vártam, és majdnem sok is volt. Hatalmas gombócokat adtak, lehet, kisebb adagot kellett volna kérnem, de nem bántam a helyes táplálkozásról szóló fogalmam pillanatnyi megszegését :) .
Hamarosan jött a busz, és időben indultunk. Aludtam kicsit, meg néztem ki a fejemből, mint általában hosszabb utaknál szokás. Az utak dugómentesek voltak, egy dolog zavart: mellettem két ajumma néha olyan hangosan csámcsogva evett, hogy megcsaptam volna őket... Egy mosdószünet volt, alig egy órányira Muju-tól. A Muju-i buszterminálba gyorsan megvettem a jegyem Gucheondong felé, A busz alig 10 perc múlva indult, egy 40 perces buszozás következett. Jó volt természetes havat látni, kár, hogy a busz ablaka nem tette lehetővé, hogy fotózzak (koszos volt). Legszívesebben sétáltam volna pár kilométert :). Ráadásul a gyomrom is liftezett kicsit a szerpentineken. A szállás megtalálása kicsit macera volt, de túravezetőnk megadta a címet, így gyorsan odaértem. A buszunk pár perccel utánam érkezett be, és hamarosan szállásfoglalás.
Vicces hóember :) :)
Fáradt emberek :)
A szállás bejárata.
"Majdnem olyan, mint a törökök turbánja, ugye?" :) :)
Ismét a vicces hóember
Főzünk :) :)
"A koreaiaknak olyan könnyen megy a pálcikával való sörnyitás, valaki tudja, hogy csinálják?" Sajnos nekem nem sikerült, valakit meg kell kérdeznem erről a műveletről.
Kaja után kis séta a hóban :) Nem volt olyan hideg, de a végén átfázott a mancsunk (nem vittünk kesztyűt). Imádom a havat, nem kicsit, nagyon (tudom, ezer éves közhely :) )
Közben csodálkoztunk, hogy bizonyos emberek hogy képesek télen, hóban sátorozni,
Korán aludni tértünk, mert másnap síelés volt esedékes. Én jól aludtam, de voltak, akik szerint elég erősen ment a padlófűtés. Van benne valami, mivel reggel én is éreztem.
Vicces hóember :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése