Hát, most sem k-popt rakok be, tudom, sokan utálnak ezért :). Sosem sikerült ezt a zenei ágazatot megszeretnem igazán, pedig régóta élek kinn, és még 1-2 évig szeretnék is maradni. Ezt a dalt régóta szeretem. Kicsit életszerű, bár a jó dolgok, szép élmények bár nem megismételhetőek, de nem is baj. Voltak is, meg lesznek is. Én is rájöttem, vannak jobb napok, de rosszabbak is adódnak. A rossz elmúlik, annyi biztos, a többi meg nem érdekel :). Sok meló volt mostanában és rengeteg stressz, aludni nem aludtam rendesen gyakran. De jól vagyok jelenleg, ennek ellenére is. Próbálok pozitív maradni, most megint lesz lehetőségem kicsit utazni, most is, meg később is valószínűleg :). Gyerekkorom óta nagyon vágyódtam világot látni, Tudom, nehéz megállapítani "kire ütöttem", ahogy otthon mondani szokás :).
Hát, ezen kifeküdtem most :)
Tavaly már síeltem itt, de akkor épp betegen ejtettem meg azt a bizonyos csúszást, így nem akartam róla szubjektív véleményt alkotni. Ráadásul rengetegen csúsztak azon a bizonyos napon, így pláne nem. De most adtam neki egy esélyt. Muju ski resort az egyetlen olyan síterep Koreában, ami az ország délebbi részén van (tehát nem Gyeonggi-vagy Gangwon-do tartományokban), tehát nagyon zsúfolt általában. Sajnos a lécemmel volt egy kis bibi, mivel nehezen lehetett felcsatolni. Végül sikerült, és indultunk. A Nap sütött, némi szél fújt, de nem volt rossz idő, ráadásul találtunk kevésbé zsúfolt lifteket illetve lejtőket is :) .
Jó volt természetes havat is látni :),
Vicces hóember
A jégcsapok kicsit félelmetesek.
Síelés után volt egy kis bibi: A lécekért felelős emberek nem akarták elvinni a bakancsunkat, ragaszkodtak hozzá, hogy majd a busszal visszavisszük őket. Kis veszekedés után meggyőztük őket, és rendeződött a dolog. Egy 20 perces séta után elértük a kajáldát, ahol nagyszerű kajákat ettünk (koreai kaja, bibimpap, dzsengdzsagjjiggae, kimcsijjiggae, pajeon, és persze makgoli :) ).
A busz is hamarosan jött, és dugómentesen hazaértünk este 6 előtt :) :).
...nem nagyon szeretek, de néha rákényszerülök. Mióta Koreában vagyok, főleg társasággal mentem. Néha előfordulnak azonban egyéni utak, pl. konferenciák, de jobban szeretek normál esetben haverokkal, barátokkal utazni. Most hétvégén azonban úgy adódott, nem tudok péntek este elindulni a társasággal, mivel közbe jött valami fontos dolog. Szomorú voltam, mert már évek óta szeretném látni a Jirisant télen, hóban. Szóval a szombat reggeli dolog gyorsan lerendeződött, és ebéd után indultam a Nambu Bus Terminal-ra, hogy elérjem a 13:40-es buszt Muju felé (szerencsére volt időm bőven). Jegyvásárlás után ettem némi fagylaltot a Baskin Robbins-ban: a csoki-zöld tea kombó nagy kedvencem. Nem ízlett annyira, mint vártam, és majdnem sok is volt. Hatalmas gombócokat adtak, lehet, kisebb adagot kellett volna kérnem, de nem bántam a helyes táplálkozásról szóló fogalmam pillanatnyi megszegését :) .
Hamarosan jött a busz, és időben indultunk. Aludtam kicsit, meg néztem ki a fejemből, mint általában hosszabb utaknál szokás. Az utak dugómentesek voltak, egy dolog zavart: mellettem két ajumma néha olyan hangosan csámcsogva evett, hogy megcsaptam volna őket... Egy mosdószünet volt, alig egy órányira Muju-tól. A Muju-i buszterminálba gyorsan megvettem a jegyem Gucheondong felé, A busz alig 10 perc múlva indult, egy 40 perces buszozás következett. Jó volt természetes havat látni, kár, hogy a busz ablaka nem tette lehetővé, hogy fotózzak (koszos volt). Legszívesebben sétáltam volna pár kilométert :). Ráadásul a gyomrom is liftezett kicsit a szerpentineken. A szállás megtalálása kicsit macera volt, de túravezetőnk megadta a címet, így gyorsan odaértem. A buszunk pár perccel utánam érkezett be, és hamarosan szállásfoglalás.
Vicces hóember :) :)
Fáradt emberek :)
A szállás bejárata.
"Majdnem olyan, mint a törökök turbánja, ugye?" :) :)
Ismét a vicces hóember
Főzünk :) :)
"A koreaiaknak olyan könnyen megy a pálcikával való sörnyitás, valaki tudja, hogy csinálják?" Sajnos nekem nem sikerült, valakit meg kell kérdeznem erről a műveletről.
Kaja után kis séta a hóban :) Nem volt olyan hideg, de a végén átfázott a mancsunk (nem vittünk kesztyűt). Imádom a havat, nem kicsit, nagyon (tudom, ezer éves közhely :) )
Közben csodálkoztunk, hogy bizonyos emberek hogy képesek télen, hóban sátorozni,
Korán aludni tértünk, mert másnap síelés volt esedékes. Én jól aludtam, de voltak, akik szerint elég erősen ment a padlófűtés. Van benne valami, mivel reggel én is éreztem.
Hát, most fáradt vagyok, nem kicsit, nagyon. Karácsony óta rohammeló, és remélem, már a vége felé járunk ennek. Most lerendeződött úgy néz ki, 1-2 stresszes dolog, ami miatt most határozottan megkönnyebbültem. Úgy érzem, ezer felé szakadok néha, és nem tudom, mihez fogjak hozzá először. Szeretem a munkámat, és szeretném jól csinálni a dolgaimat, de próbálok lenyugodni, lehiggadni. Márciustól alakul, mit fogok tanítani. Olyan tárgyat szerettem volna, amit már oktattam, de sajnos nem ajánlották a diákok miatt. Viszont úgy néz ki, egy viszonylag "testhez álló"- kurzust fogok kapni. Egyelőre úgy néz ki, semmi akadálya. Szerintem fejlődtem a kezdetek óta, és még fogok is.
Azért próbálom jól érezni magam :). Vasárnap a Trick Eye Museum nagyon jó volt, emellett láttuk múlt héten A Visszatérőt, Leonardo DiCaprio új filmjét. Érdekes film volt, jól megcsinálták, bár a hangminőség hagyott maga után kívánni valót. Büszkén kijelenthetem (és még szerény is vagyok :) ), hogy egész jó, gyakran teljesen megértem angolul a filmeket. Viszont most olyan s**r volt a hangosítás, hogy még szerintem egy anyanyelvű angol is megkínlódott volna vele.... Tegnap elvoltunk egy indiai kajáldába. egész jó dolgokat ettünk.
Nem örökítettem meg.
És az elmúlt 2 napban végre sikerült korán kelnem, hogy fussak. Posztoltam a fb-n, ugyanis tudom, hogy nem érvényes, ha az ember nem tesz úgy (höhöhöhö).
Na, még egy :)
Vissza a régi énemhez, vagy van valaki, akivel kölcsönösen rugdossuk egymás hátsó felét, hogy igen is a sport fontos? Vagy mindkettő? Ki tudja, de februárban már félmaratonom lesz, és márciusban meg maraton. Április végén meg beneveztünk egy terepfutó versenyre is, arra is edzeni kell. Ilyent még nem próbáltam, dehát mindent el kell kezdeni :). Múlt héten hideg volt, most átmeneti enyhülés.
És lopjuk a poénokat Tibi Atyától is. Folyamatosan :) :)
Holdújévre is van terv: Végre eljuthatok Fülöp-szigetekre. 5-10ig megyünk, Cebu, Bohol, Manila. Remélem, jó lesz, épségben megússzuk. Viccet félretéve, sokan mentek már oda, és remélem, olyan szép lesz, mint a képeken :). Nagyon várom már azt az 5 (ok, 6, mivel az ünnepek előtti pénteket is "ellógom").
A mai, hideg vasárnapi napon úgy határoztunk, megnézünk valami múzeumot. A haveroktól sokat hallottam erről a Trick Eye múzeumról, és gondoltam, jó ötlet lesz :). Jól tettük, hogy elmentünk oda, mivel rengeteget nevettünk, élveztük a mai napot :) Ha az ember barátaival, vagy párjával Szöulban jár/él, nagyon ajánlom. Hongik University (Hongdae) mellett található :).
Ez olyasvalami, amikor a földre le kell feküdni, és a képeket megforgatjuk, amikor felraktuk a gépre. Érdekes hatást eredményez :) :)
...Pláne, ha megfelelő szögből készült :).
Volt ilyen 3D-s játék is, amikor meg kellett küzdeni a túlsúlyos Dávid-szoborral :) (höhöhöhö)
Hát, ez annyira vicces :)
Az ablakon szórja ki a pénzét :)
Hahaha :) :)
A trükkmúzeumból egy tükörlabirintuson keresztül lehetett kijutni. Érdekes élmény és jó megoldás volt :).
Volt egy jégmúzeum is az épületben :)
Bizonyos emberek néha eljátszák, hogy fáznak,,,
...máskor meg direkt levetkőznek :) :).
Emellett jártunk egy "Love Museum"-ba, ami egyfajta erotikus múzeum volt.
Ez a 3 múzeum egy épületben van, és mint mondom, érdekes élmény megnézni őket :).
Vagy ezen :) :).
