Megjöttem Pestről. Jó itthon. Még maradnék, de sajnos nem lehet :(. Nem vagyok szomorú ennek ellenére, és már vágyódom vissza Ázsiába. Főleg, ha véget ér a monszun. Jövő nyárra kell egy páraelszívó masina is.
Hát, nem úgy sült el az itthonlét, mint szerettem volna, az időjárás is közbeszólt, de nem bánom. Kialudtam magam rendesen, volt mit pótolni, mivel Amerika és az az követő két hét megterhelő volt (monszun miatt nem pihentem rendesen). Voltak pillanatok, mikor nagyon "s**rember"-nek éreztem magam, bár tudom, nem szabad (két rokon elvesztése miatt)... Az új unokaöcsiknek, meg unokahúgomnak viszont nagyon örültem. Most volt először, hogy meg mertem fogni egy fél éves gyereket, aki élvezte is a figyelmet. Ez a legjobb dolog, hogy itt van a Családom, emellett a rokonok, meg több ember, akikkel jó ott folytatni a dolgokat, ahol abbahagytuk 1-2 éve.Jó látnia régi haverokat, és tudni, jól vannak, és jól megy az életük. És tudod, mi a fura? Nem irigykedem senkire, inkább örülök az ő örömeiknek. Talán a buddhista kultúra, a sok sport és bizonyos ismerőseim hatására sokkal pozitívabb vagyok... Bár most sem tudtam összefutni mindenkivel, de mégis több emberrel találkoztam, mint amire számoltam, és mindenkinek nagyon örültem. A szuvenírek is elkeltek, én is örültem, hogy örömet okoztam az embereknek.
Sajnos az első időszakban olyan meleg volt, hogy már napundora lett az embernek (nemcsak nekem, hanem környezetemnek is :) :) ), meg a hőség is szörnyű volt. Most az utolsó napokban végre enyhült az idő, jobban érzem magam. Sajnáltam, hogy a csajokkal a közös túrázás nem jött össze, de remélem, jövőre sikerül. Ennek ellenére jó volt dumálni mindenkivel. Futottam a Margitszigeten is (alap), ott a legjobb sportolni. Fagyiztunk meg limonádéztunk párszor a haverokkal, Túró Rudi-val is "feltankoltam". Voltam a Vajdahunyad Várában, láttam a kedvencemet, a Nagymedvét is (pont zártak, mikor a macihoz értünk). A Citadellán is jártam, és most már van képem a magyar Szabadságszoborral is :) :). Egy ismerősömtől megtudtam, hogy a bizonyos szekta, amit Koreában úgy utálok, Pesten is jelen van. A Nyugati aluljáróban láttunk egy másik szekta képviselőit, és olyan megszállottakat én még Koreában sem láttam Nyomták azt a bizonyos demagógiát, de olyan szinten, hogy azt híres diktátorok is megirigyelték volna. Volt "romantikus közös baglyos táska-vásárlás" is, mivel volt, hogy az ember lányának, és egyik régi barátjának egyszerre tetszik meg ugyanaz a táska. Viszont az amerikai filmekkel ellentétben mi nem verekedtünk össze, nem volt sem cicaharc, se nem hajtépés, hanem megegyeztünk, hogy két hasonlót veszünk meg :). Voltam a hajdani egyetemem campusán is, hát, nem változott a TTK semmit az évek folyamán...
Emellett megfogadtam, most pozitívabb leszek, és optimistább. A naplómban továbbra is realista maradok, bármit is tapasztalok, akármennyire is szeretem is Ázsiát, leírom, ha valami nem tetszik.Tudom, nincs nagy olvasótáborom, de nem érdekel, nem azért írom. A koreai popzene, meg szappanoperák továbbra sem az én szakterületeim, emiatt előre is elnézést :) :).
Hát, nem úgy sült el az itthonlét, mint szerettem volna, az időjárás is közbeszólt, de nem bánom. Kialudtam magam rendesen, volt mit pótolni, mivel Amerika és az az követő két hét megterhelő volt (monszun miatt nem pihentem rendesen). Voltak pillanatok, mikor nagyon "s**rember"-nek éreztem magam, bár tudom, nem szabad (két rokon elvesztése miatt)... Az új unokaöcsiknek, meg unokahúgomnak viszont nagyon örültem. Most volt először, hogy meg mertem fogni egy fél éves gyereket, aki élvezte is a figyelmet. Ez a legjobb dolog, hogy itt van a Családom, emellett a rokonok, meg több ember, akikkel jó ott folytatni a dolgokat, ahol abbahagytuk 1-2 éve.Jó látnia régi haverokat, és tudni, jól vannak, és jól megy az életük. És tudod, mi a fura? Nem irigykedem senkire, inkább örülök az ő örömeiknek. Talán a buddhista kultúra, a sok sport és bizonyos ismerőseim hatására sokkal pozitívabb vagyok... Bár most sem tudtam összefutni mindenkivel, de mégis több emberrel találkoztam, mint amire számoltam, és mindenkinek nagyon örültem. A szuvenírek is elkeltek, én is örültem, hogy örömet okoztam az embereknek.
Sajnos az első időszakban olyan meleg volt, hogy már napundora lett az embernek (nemcsak nekem, hanem környezetemnek is :) :) ), meg a hőség is szörnyű volt. Most az utolsó napokban végre enyhült az idő, jobban érzem magam. Sajnáltam, hogy a csajokkal a közös túrázás nem jött össze, de remélem, jövőre sikerül. Ennek ellenére jó volt dumálni mindenkivel. Futottam a Margitszigeten is (alap), ott a legjobb sportolni. Fagyiztunk meg limonádéztunk párszor a haverokkal, Túró Rudi-val is "feltankoltam". Voltam a Vajdahunyad Várában, láttam a kedvencemet, a Nagymedvét is (pont zártak, mikor a macihoz értünk). A Citadellán is jártam, és most már van képem a magyar Szabadságszoborral is :) :). Egy ismerősömtől megtudtam, hogy a bizonyos szekta, amit Koreában úgy utálok, Pesten is jelen van. A Nyugati aluljáróban láttunk egy másik szekta képviselőit, és olyan megszállottakat én még Koreában sem láttam Nyomták azt a bizonyos demagógiát, de olyan szinten, hogy azt híres diktátorok is megirigyelték volna. Volt "romantikus közös baglyos táska-vásárlás" is, mivel volt, hogy az ember lányának, és egyik régi barátjának egyszerre tetszik meg ugyanaz a táska. Viszont az amerikai filmekkel ellentétben mi nem verekedtünk össze, nem volt sem cicaharc, se nem hajtépés, hanem megegyeztünk, hogy két hasonlót veszünk meg :). Voltam a hajdani egyetemem campusán is, hát, nem változott a TTK semmit az évek folyamán...
Emellett megfogadtam, most pozitívabb leszek, és optimistább. A naplómban továbbra is realista maradok, bármit is tapasztalok, akármennyire is szeretem is Ázsiát, leírom, ha valami nem tetszik.Tudom, nincs nagy olvasótáborom, de nem érdekel, nem azért írom. A koreai popzene, meg szappanoperák továbbra sem az én szakterületeim, emiatt előre is elnézést :) :).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése