Hahaha

Elkezdődött a suli... Elég sok diákom lesz most.

Gwangyeong, függőágyas lazulás

   Az első, pörgős nap után jött egy kis lazítás. Én éjfél előtt aludni mentem (tudom, csíra vagyok...), és végre rendesen pihentem. A sátorban, a mesterséges vízesés hangját hallgatván jó volt elaludni. A nap folyamán nem csináltunk semmi nagy dolgot, viszont felsétáltunk a kis dombra, ott meditáltunk.

A fenyőerdőkben a függőágyat is kipróbálhattuk, és imádtam :)

Nem voltam vele egyedül :).

Ami nem tetszett, hogy volt egy hosszú szőrű macsek a kempingnél, szinte úri módban volt tartva. Aztán séta közben láttunk három tündéri kutyát (Egy Lassie-kutya, egy retriver és egy malamut. Az utóbbi féltékenykedett, ha a másik kettőt akarta simogatni az ember), kis helyen bezárva. Mindhárom fenevad nagyon élvezte a simogatást és a figyelmet. Szegények nem kapták meg azt a törődést, amit egy kutyának meg kellett volna kapni. Szinte a saját ürülékükben fetrengtek, és szőrüket sem ápolta senki. Ez a bosszantó, hogy a nagy kutyákat embertelen körülmények közt tartják néha, az ölebeket, meg a macskákat meg úri módban... Ez nekem nagyon nem tetszik... :( :( 
Ki kér törlőkendőt ? :) :)

A fiúk erősítenek. Én ezt nem tudom megcsinálni...

Hazaút most időben történt, bibimpapot ettünk, és lehetett házi sört kóstolni. Közben pár Iron Man-es pasas tartott előadást a tapasztalatairól. Hazaút hosszú volt, és nehezményeztem, hogy nem álltak meg Jukjeon-nál (pedig úgy volt). Bakker, ennyire számított nekik az a fél perc???

Ennek ellenére jól éreztem magam, és végre tudtam aludni is :).

Gwangyeong: Rafting, bringa és kemping

Nagyon jó volt a hétvége :). Kockulni (mármint naplózni) sajnos nem volt időm, de előbb a kép, majd a szöveg :) :). Szóval péntek este éjfélig dolgoztam, és aludni sem aludtam rendesen. Az út elég hosszú volt, mondták, lesz ebédelésre lehetőség rafting előtt, így a benzinkútnál sem kajáltunk rendesen. Aztán kiderült, k***ra nincs kajálda se közel se távol, sőt, sietni kellett a raftinghoz. Ezt a banda nehezményezte, a gumicsónakokban rengeteget viccelődtünk a kimaradt ebéddel pl. kifogtuk a  vízből a fürdőző embereket, hogy milyen nagy hal... :). A gumicsónakozás jó volt, ugráltunk a vízbe, rengeteget pancsiztunk, ökörködtünk. Jó volt kicsit a múlt heti időzóna-betegség és stressz után feloldódni :). Telement a tüdőm egyszer vízzel, de nem baj, megérte.

Ezt egy bringatúra követte. Előtte kaptunk némi főtt kukoricát, sőt a cipőmért és kamerámért is be tudtam menni a buszba. A bringatúra hoszabb volt, mint számoltuk. 50km-re volt tervezve, de a kimaradt ebéd miatt (bringázás közben is sokat ökörködtünk a "lemerült aksi" meg "kifogyott üzemanyag"-dologgal) kiegyeztünk 30km-ben. Bírtam volna az 50-et is, de azért most nem bántam, hogy most rövidebb ideig megyünk. 2 lány elesett tekerés közben, de nem lett semmi bajuk. 

Már örülünk, hogy célba értünk.

Ebben a cuki sátortáborban volt a szállás. Megérkezés után azonnal kaja, finom bibimpap meg pajeon volt a menü, mindenki annyit ehetett, amennyit akart. Nem is kérettük magunkat :).

Telihold :).

Este tábortüzet is gyújtottak nekünk, emellett kaptunk csirkét, makgolit is. Énekeltünk, bolondoztunk, zenét hallgattunk, jó hangulatú este volt.

Este még elmentünk egy sétára a kempinghez közeli fenyőerdőben, a holdfényben (kis romantika, höhö). Jó kis séta volt, kellemes, friss levegővel, sok nevetéssel. 

Minden kezdet nehéz

Van ez a mondás, és  nagyon is igaz.
Höhöhö 

 Fostalicska hetem volt, elnézést a kifejezésért, de az volt. Egyrészt, nagyon megkínlódtam az időzónákkal (ez sosem lesz jobb, és visszautam előtt mindig félek ettől.). Mióta visszajöttem, nem alszom rendesen. Második éjjel ki kellett mennem futni, mivel annyira de annyira járt az agyam, hogy nem tudtam pihenni, és leszaladtam egy 14km-t. Amúgy is edzeni kell a maratonra. Laborban is sok volt a stressz most, de remélem, minden rendben lesz. Tegnap este 10ig dolgom volt, és utána mentem futni, mivel tudtam, nem fog menni az alvás. Nem állt be a rendszer, de remélem, a hétvégi kirándulás segíteni fog ebben, és már tudni fogok pihenni. Napközben használható voltam, érdekes módon (szükség is volt rá), de remélem, jövő héttől már a régi leszek :) :)..

Az éghajlat most elviselhetőbb, főleg este, már nincs az az őrülten fülledt idő, ami miatt a hazautam előtt szenvedtem. Lakásomban is sokkal kellemesebb a levegő. Kellett némi átmosás-szellőztetés, de úgy néz ki, túléltük ezt a nyarat. Jövő nyáron, amint megérzem a monszunos-fülledt idő legkisebb jelét is, megveszem a páraelszívó dobozokat, annyi szent (és mi lenne velem, ha egy trópusi monszunos országban élnék.... Nem tudom, azt bírnám-e, ha ezt a pár hét fülledt időt megérzem.).

Keddtől suli, nekem péntekenként van órám, már elkezdtem rá készülni. Most sem leszek szigorú majd, de igyekszem követelni. Az előző félév miatt bűntudatom van, mivel ügyesek voltak a diákok, de limit van az A-kon. Két diák között kellett választanom, az egyik srácnak nagy szüksége volt rá, és később kiderült, a másiknak is kellett volna. Úgy néz ki, megértette a problémát, mikor elmagyaráztam a dilemmát, de akkor is, sajnálom, hogy nem tudtam segíteni neki.

Amúgy a koreai viszályhelyzet megoldódott, nem lesz koreai háború. Bár ezt tudtam, és így félmaratont fogok csak futni jövő vasárnap, de majd tervezek a Chuncheon mellé meg egy teljeset később :). Még nem tudom, melyiket válasszam, de meglesz :) :). 

Megérkeztem :)

...mármint tegnap. Csak nem jutott időm írni, mivel be voltam havazva.

Repülő jobban telítve volt, mint hazafelé, de most nem volt teljesen teli, mellettem volt egy szabad hely. Néha rázkódott a gép, de már a kisebb légáramlat esetén nem engedték az embert mosdóba menni... Kaja nem volt most olyan jó, vagy épp nem esett jól... Vacsira bibimpap járt, nem ízlett most annyira (csirke elfogyott addigra). Filmeztem kicsit. A Korean Air-nek nincs túl nagy film-és zeneválasztéka, mint az Aeroflot-nak, de kikerestem a mesefilmeket, rajzfilmeket, mert repülőn csak azt szoktam nézni. Aludni elég szaggatottan tudtam, talán, mivel átszállás nem volt, és nem fáradtam el eléggé (csak viccelek). Reggelire tojást választottam, és már nagyon vártam a leszállást.

Épségben, és időben megérkeztünk a kicsit párás Szöulba, de az útlevél-ellenőrzés dolog most egy szívás volt, hatalmas sorral, egy rakat kínaival. Legalább egy órát kellett várnom, mire sorra kerültem. Szokás szerint csont nélkül átengedtek. A csomagkiadásnál nem volt kiírva a szalagunk... Kiderült, már véget ért, és a cuccom is a masina mellett volt a padlón, tehát épségben megérkezett. Az indiai srác, akivel a csomagot kerestük, azt hitte, turistáskodni jöttem (na persze...), a hátizsákom miatt. Szerintem meg a túrahátizsák sokkal jobb, mint a húzós bőrönd, több cucc fér bele. Az időveszteség miatt busz mellett döntöttem, és elsőként a lakásomra mentem.

Megnyugodva tapasztaltam, hogy cuccaim nem lettek büdösek, a pára-elszívó dobozok viszont tekintélyes mennyiségű vizet szedtek össze a két hét alatt (ez a hátránya a régi típusú lakásnak, a koleszban meg a diákszállóban erre nem volt gondom). Aznap kicseréltem őket. A kisebb szobában ki kellett cserélnem az égőt, ami pont hazautam előtti pillanatokban mondta fel a szolgálatot. Egy alapos szellőztetés után úgy néz ki, minden rendben a lakásban. Hamarosan meg ősz lesz... :)

Amúgy jól vagyok, de enni még nem tudok rendesen. Tegnap éjfél körül értem haza. A laborban volt némi dolgom, meg elmentem futni is, mivel nem éreztem magam álmosnak. Éjjel egyre elaludtam, viszonylag nyugodt álmom volt, de reggel 8 után tudtam csak felkelni. Most épp esik az eső, de elviselhetőbb a klíma, mint elindulásom előtt. Remélem, gyorsan rendbe jövök, és átállok a jelenlegi időzónára.

Emellett azt is remélem, beigazolódik, amit remélek, és Észak-Korea nem fog támadni. A DMZ maratont valószínűleg elhalasztják. Szeptember 6-án lenne, de még nincs konkrétum. Ha novemberben lenne megtartva, én átrakatnám teljes maratonra a félmaraton helyet...

Már a reptéren

Becsekkoltam, és elbúcsúztam az otthoniaktól. Még van egy kis időm, addig még kockulok, azaz szokom az új laptopomat kicsit (hosszas gondolkozás után kicseréltem). Elég gyors, de a Skype szórakozik még vele. Utálom a bécsi reptérben, hogy nem lehet rendesen leülni, hanem a kapuknál van az kézipoggyász-ellenőrzás, és ott azt hiszem, már wifi sem megy rendesen...

 Tegnap elég nehéz volt az elválás tudata, de ma már minden rendben :). Voltam futni reggel, és még utoljára "megdézsmáltam" a szőlőt, és a szilvát is. Ez (is) nagyon fog hiányozni majd Magyarországról. Ha minden jól megy, jövő nyáron jövök megint, kb. hasonló időpontban lesz.

Csomagolás segítséggel könnyebb volt,  gyorsan kiértünk a reptérre, nem lett túlsúlyos a hátizsákom, és még ablak mellett is kaptam helyet :). A check-in-nél volt előttem pár nehéz eset, rengeteg csomaggal. Velem nem volt gond, a kedves csaj mosolyogva mondta nekem magyarul, jellegzetes akcentussal: "köszönöm szépen". Holnap délben érkezem majd ICN-re, és remélem, minél gyorsabban helyre fogok rázódni (időzónák, idén nyáron volt benne részem, és ha szerencsém lesz, jövő nyáron is ugyanez lesz majd...). Viszont egész jól kialudtam magam végre :). De nem baj, hamarosan vége lesz ennek a fülledt időnek is, és az sokat fog segíteni :). Na, megyek lassan.

Utálok búcsúzni, még most is :( :(

Ma megyek

Este 7 előtt indul a gépem. Hát, szomorú vagyok, de örülök is. Viszont mostantól, ha hazalátogatok, ezt a járatot fogom választani, mivel tetszett, meg kevesebb volt a stressz. Hallottam pletykákat a közvetlen Szöul-Budapest járat terveiről is, hát, az ellen sem tiltakoznék :).

Hétfőn jövök

Még nem vagyok Koreában. Hétfőn érkezem. A szomszédban megint ugrálnak. Tulajdonképpen nem aggódom, mivel már volt hasonló incidens. Remélem, le fognak nyugodni, és a DMZ maraton is meg lesz tartva.



Jó lenne még itthon lenni kicsit, de azért már örülök, hogy visszamehetek Ázsiába.

Extrém pénzkeresési lehetőség??

Most olvastam ezt  cikket... Ez a koreai srác azzal keres sok pénz, hogy webkamerák előtt eszik. A srác állítólag annyira nem szeret egyedül enni, hogy ezt az Afreeca.TV-n (olyan, mint a youtube), és a reklámbevételekből részesedést kap.
Tavaly is olvastam hasonló dolgot, de ott egy lány csinált hasonlót. Még a munkahelyét is otthagyta, és ezen extrém dologból él, nem is rosszul. Állítólag többen is űzik ezen dolgot, és sokan imádják ezeket az "evős csatornákat". Koreában ugyanis nagyon működik a hiúság vására, mindenki diétázik, meg éhezik, mivel a k-pop sztárokhoz akarnak hasonlítani. Lehet, hogy az fogyizó emberek ezzel próbálják mérsékelni a kaja utáni vágyukat? Nem tudom...

Komopszt

A vihar miatt sok gyümölcs lehullott... Ma összeszedtem, és komposztra raktam őket. A fákon szerencsére még sok van, és várják az őszt és az érést. Durva, hogy az utolsó napokban enyhült a nagy meleg, amikor már jobban érzem magam, és lehetne valamit csinálni...

Magyar vírus

Még egy dal, nagyon ajánlom ezt a zenekart. Imádom a ska-t is a rock mellett, mivel vidám, pozitív... Leírja a véleményemet, amit kifogásolok hazámban. Igenis szeretem Magyarországot, még 8- 9000 km-ről is, de vannak dolgok, amiket utálok: a gazdaság, az oktatás, egészségügy, és kutatás szétcincálása. A foci erőltetése. A gyűlöletkampányok, idegenellenesség. Az emberek negatív hozzáállása, a pesszimizmus. A bizonytalanság. Amikor olvasom a híreket, akkor teli vannak a cikkek rosszindulatú kommentekkel. A mások kudarca feletti öröm, az "úgyis kudarcot vallasz"-beszólások, ha meg sikerrel jársz, akkor meg másfajta pletykákat hallunk, de ebbe nem megyek bele :( .  Nem akarok politizálni, de ezen dolgok kicsit elszomorítóak..."Nem kicsit, nagyon"...

Itthon vagyok...

Megjöttem Pestről. Jó itthon. Még maradnék, de sajnos nem lehet :(. Nem vagyok szomorú ennek ellenére, és már vágyódom vissza Ázsiába. Főleg, ha véget ér a monszun. Jövő nyárra kell egy páraelszívó masina is.

Hát, nem úgy sült el az itthonlét, mint szerettem volna, az időjárás is közbeszólt, de nem bánom. Kialudtam magam rendesen, volt mit pótolni, mivel Amerika és az az követő két hét megterhelő volt (monszun miatt nem pihentem rendesen). Voltak pillanatok, mikor nagyon "s**rember"-nek éreztem magam, bár tudom, nem szabad  (két rokon elvesztése miatt)... Az új unokaöcsiknek, meg unokahúgomnak viszont nagyon örültem. Most volt először, hogy meg mertem fogni egy fél éves gyereket, aki élvezte is a figyelmet. Ez a legjobb dolog, hogy itt van a Családom, emellett a rokonok, meg több ember, akikkel jó ott folytatni a dolgokat, ahol abbahagytuk 1-2 éve.Jó látnia régi haverokat, és tudni, jól vannak, és jól megy az életük. És tudod, mi a fura? Nem irigykedem senkire, inkább örülök az ő örömeiknek. Talán a buddhista kultúra, a sok sport és bizonyos ismerőseim hatására sokkal pozitívabb vagyok...  Bár most sem tudtam összefutni mindenkivel, de mégis több emberrel találkoztam, mint amire számoltam, és mindenkinek nagyon örültem. A szuvenírek is elkeltek, én is örültem, hogy örömet okoztam az embereknek.

Sajnos az első időszakban olyan meleg volt, hogy már napundora lett az embernek (nemcsak nekem, hanem környezetemnek is :) :) ), meg a hőség is szörnyű volt. Most az utolsó napokban végre enyhült az idő, jobban érzem magam. Sajnáltam, hogy a csajokkal a közös túrázás nem jött össze, de remélem, jövőre sikerül. Ennek ellenére jó volt dumálni mindenkivel. Futottam a Margitszigeten is (alap), ott a legjobb sportolni. Fagyiztunk meg limonádéztunk párszor a haverokkal, Túró Rudi-val is "feltankoltam". Voltam a Vajdahunyad Várában, láttam a kedvencemet, a Nagymedvét is (pont zártak, mikor a macihoz értünk). A Citadellán is jártam, és most már van képem a magyar Szabadságszoborral is :) :). Egy ismerősömtől megtudtam, hogy a bizonyos szekta, amit Koreában úgy utálok, Pesten is jelen van. A Nyugati aluljáróban láttunk egy másik szekta képviselőit, és olyan megszállottakat én még Koreában sem láttam Nyomták azt a bizonyos demagógiát, de olyan szinten, hogy azt híres diktátorok is megirigyelték volna. Volt "romantikus közös baglyos táska-vásárlás" is, mivel volt, hogy az ember lányának, és egyik régi barátjának egyszerre tetszik meg ugyanaz a táska. Viszont az amerikai filmekkel ellentétben mi nem verekedtünk össze, nem volt sem cicaharc, se nem hajtépés, hanem megegyeztünk, hogy két hasonlót veszünk meg :). Voltam a hajdani egyetemem campusán is, hát, nem változott a TTK semmit az évek folyamán...

Emellett megfogadtam, most pozitívabb leszek, és optimistább. A naplómban továbbra is realista maradok, bármit is tapasztalok, akármennyire is szeretem is Ázsiát, leírom, ha valami nem tetszik.Tudom, nincs  nagy olvasótáborom, de nem érdekel, nem azért írom. A koreai popzene,  meg szappanoperák továbbra sem az én szakterületeim, emiatt előre is elnézést :) :).

"Bolond a város ma éjjel..."

..."A csapból is jó zene szól"-na persze . Ha ez így lenne, nem szólnék egy szót sem.

Szóval a hőség elmúlt, de lett helyette más: a zivatarok, zuhék. Reggel emiatt nem mertem futni menni. Délután a környéken kocogtam, de elkapott a zuhé félúton. El is tévedtem kicsit, de nem volt vészes. Mire elértem Néném lakását, arra meg elállt... Murphy törvénye most bejött. Időjárás trollkodott egy nagyon nagyot, és este folytatta a "viccelődését"...

Ma délután egy régi, egyetemi baráttal találkoztam, jó volt látni őt is. Pluszban útközben a szobatársammal is összefutottam megint, kicsi a világ :) :).
 Mikor mentünk a metróra, láttuk a csúnya felhőket, de reménykedtünk, hogy még késik fél órát az eső. A Blahára érvén láttam már szakadt az eső. Mentem a Keletibe, hogy veszek pótjegyet a holnapi vonatra (Railjet...) haza, és  reménykedtem, hogy csendesedni fog. Hát, nem. Leültem a BKV jegyirodába, hogy ott van wifi. Gondoltam, várok kicsit. A lépcsőről folyt a víz, ami totál Korea fíling volt. Megkerestem a 24-es villamost. Rengeteg ember volt ott, de a szerelvény nem jött. Vissza a jegyirodába, és később azt is elárasztotta a víz. A Keletiben a jegypénztárak nem üzemeltek, vonatok sem jártak. Az emberek bokáig álltak a vízben. Sokan poénosra vették a figurát, és pózoltak az ideiglenes patakba. Énnekem már elegem lett a vízből... Mentem a metróval a Blahára, hátha a négyeshatos jár. Hát, nem. A Blahán a villany sem égett már. Állítólag pótlóbuszok mentek, de pont akkor nem, mikor én ott voltam. Aztán terveztem, elmegyek a Deákra, onnan talán van busz, de végül kiderült, a hármas metrón is van megálló, ami útba esne nekem, és így szerencsésen hazajutottam. Sok állomás le volt zárva, mivel teljesen elázott, a villamosok, buszok szüneteltek. A metróval hazaértem, de a megálló teljesen sötét volt. Arra már csak csendesedett az eső, de még nem állt el.

 Most sajnáltam nagyon szegény menekülteket, akiknek csak a Keletiben lett volna helye...

A mobillal készült kép felkerült az Indóház Online honlapjára, egyik kedves évfolyamtársam révén.

Még mindig a meleg

..de már unjuk, annak ellenére, hogy a magyar hőség sokkal jobb, mint a koreai párás meleg idő. Nem izzadok meg annyira futás közben, mint ott, nem lesznek olyan büdösek a cuccaim. De már örülök, hogy hamarosan vége lesz... Ez a hőség kicsit elrontotta az itthonlétemet, de úgy néz ki, nem teljesen.
Szobatársammal (ELTE-s kolesz) épp az ajándék zacskós víznek örülünk :)

Most találkoztam egyik ELTE-s évfolyamtársammal is, és ő megtalálta a blogomat. Annak ellenére, hogy tudom, nincs sok olyan sok olvasóm, de az ázsiai kultúrák iránt érdeklődő emberek miatt megéri írni, még ha sok másról is írok. Továbbra is folytatni fogom ezt a dolgot :)

Fagyizunk...

...mivel meleg van, a joghurtos fagylalt jól esik :). Kicsit feljöttem Pestre.

...a kutyus is fagyizott  a szomszéd asztalnál. (ezt ellenzem, főleg, hogy kutyának nem jó a cukor)