4. helyezés 30km-en

Szombaton egy kisebb futóversenyre mentem Yeouido-n. Mivel két hét múlva maraton, emiatt a 30km-es távra neveztem. Lehet, erős tempóval futottam, és maratonon ezt nem bírnám. Szerencsém volt, mivel a gyors futók szerintem egy másik, nagyobb futóversenyre mentek. 2:45-öt tűztem ki célul, és végül 2:36 körül sikerült, legalábbis ott volt az időjelző, amikor beértem. Az első 20km-t elég jó tempóba futottam, az utolsó 10-nél lelassultam. Mindjárt nyakamba akasztották a 4. helyezés táblát- majd gyorsan felöltöztem. Nem volt hideg, de fújt a szél. Az új térdnaciban futottam, amit a futásért kaptunk ajándékba, de hosszú ujjú felső mellett döntöttem. Ami nem volt rossz döntés, mert néhol fáztam...
 A díjkiosztás is gyorsan megvolt, ajándékcsomagokat kapott az első 5 helyezett. Tökéletesen boldog voltam a kapott csomaggal, amiben fogkrém, szappan és sampon volt.

Csakis mivel ezen a képen vékonynak látszom :) :)

 Már az öltözőben nagyjából elhittem :).

 Díjkiosztó :).

 Azt hiszem, egy hosszabb időre nem lesz gondom arra, hogy fogkrémet vegyek :) :).

A sportot nem a sikerekért csinálom, hanem mivel imádok futni, meg a legtöbb szabadtéri sportot nagyon szeretem (túrázás, bringázás, kajakozás, síelés, esetleg természetes vízben való úszás). A konditermeket, fitnesz-termeket sajnos annyira nem bírom. Egyszer valaki azt mondta, mikor ezt magyaráztam neki: "A fitnesztermek kvázi olyanok, mint a vitamintabletták". Azaz, ha épp nincs időd/nincs jó idő éppen a szabadtéri edzésre, akkor fitneszterembe kell menni.Van benne valami, az tény :) :).
 Bár sokat fejlődtem futásban, ahogy idősebb leszek, úgy futok gyorsabban :). Tény, Koreában egyes ajusshi-k, ajummák úgy mennek versenyeken, mint a rakéta :) :). Viccet félretéve, voltak kisebb sikereim, korcsoportos helyezés, augusztusban harmadik lettem egy másik kisebb futóversenyen (ott sérült meg a talpam, ami azóta szépen rendbe jött :) ), vagy éppen az első 10ben benn voltam több versenyen. Nekem nem is kell több, mivel nem vagyok profi futó.  Vicces, hogy a legtöbb maratont az afrikai sportolók nyerik :).

Félévkezdés

Sosem szerettem az első tanítási napot, ami holnap lesz.Sem általánosban, gimiben, sem most, egyetemen. Persze később "belejön" az ember, és akkor élvezi is. Egyetemen ráadásul kétszer volt ilyen egy évben, mivel a vizsgaidőszak révén volt egy hosszabb szünetünk. ELTE-n azt szerettem, hogy volt rendes őszi és tavaszi szünet, viszont a téli szünetet már "vizsgaidőszak" néven ismertük. Régi szép idők, de már nem mennék vissza :) :). Itt nincs őszi-téli szünet, csak "midterm" időszak, amikor a negyedéves vizsgák vannak.
Kezdődik az iskola... hahaha :) :)

 A tanár szemével :) :).

Hahaha

A héten preziket gyártottam, mivel pénteken előadást tartottunk egy külső intézetben. Ahhoz képest, hogy 3 órát aludtam előző éjjel, egész jól ment :) :). A télen főleg cikkeket írtam, amiket hamarosan elküldünk, és remélem, elfogadják őket mielőbb... :)

Diplomaosztó

Lediplomáztak a srácok a laborból :). Sajnos nem folytatják itt PhD-n, amit részben meg is értek, mivel koreai diákom vagy dolgozni akarnak, vagy külföldre menni. Viszont találkoztam egyik régi osztálytársammal (ő is eljött a diplomaosztóra), akit nagyon kedveltem. Eleinte nem ugrott be, hogy ő az, mivel sokat változott külsőre, de aztán leesett, és örültem neki :).

Az ünnepség után elmentünk együtt enni egyik elegánsabb büfés étterembe, ahol nagyon finomat ettünk.

Holdjújévi síelés

Szóval az ünnepek utolsó 3 napját a Phoenix Parkban és Yongpyeong-on töltöttük, és síeltünk. A Phoenix Park most kellemes csalódás volt: Lehet társakkal jobb a síelés, az ember könnyebben rámegy a nehéz lejtőkre is. Mivel egyszer lementünk egy olyan lejtőn is, ami már szerintem simán benn volt a feketepálya-kategóriába (1 fekete csillaggal volt jelölve, pedig szerintem volt az 2 fekete csillagos is...). Én is csak lassan-óvatosan mertem rajta menni, míg egyik kedves ismerősöm szinte úgy ment le rajta snowboard-dal, hogy szinte csak hátrafelé csúszott az egészen :) :). Amúgy szép, napos időnk volt, hó sem volt rossz, de sajnos akadtak kásás terepek. Hiába, közeleg a tavasz :). Egyszer taknyoltam egy nagyot, szerintem emiatt... És ami vicces, hogy nem a nehéz pályán, hanem a kezdő pályán... Kásás hóban könnyen szétcsúszik az ember léce, és én is emiatt estem el. Nem lett semmi bajon, szerencsére. Szinte zárásig síeltünk, utolsó pillanatban is fölmentünk még egyik liften. S**r bakancsot kaptam, égett benne a lábam, ha épp nem volt rajtam léc. Ennek ellenére elviselhető volt. 

A szokásos szállásra mentünk, a semmi közepén lévő faházakba. Énnekem sikerült kifognom a csendes helyiséget, és egy darabig részt vettem a játékokba, de hamar aludni tértem. Rémálmom volt, percekig sokkosan feküdtem, miután felébredtem, és leesett, ez csak álom (Aznap délután, egyik ismerősöm fb-s bejegyzése során esett le tényleg, hogy ez csak álom, és tényleg megkönnyebbültem). Ráadásul egyik lány nagyon hangosan horkolt a szobába :( :(. Másnap Yongpyeong-on síeltünk. Felhős idő volt, de nem akadályozott meg minket a csúszásban. Délben a szokásos gyros-os helyen ettünk. Mondtam csirkéset kérek a török árusnak (mivel volt múltkor bárányos is, most nem), erre ő félreérthette, és odanyújtott nekem némi pipihúst :). De most is finomat ettünk. Délután havazott, a kanadai kedves ismerősömmel csúsztunk a vizes hóban. Élveztük, de később olyanok lettünk, mint a hóemberek, miközben a liften mentünk fel, olyan sűrű pelyhekben hullott a hó. Sajnos a kesztyűnk is elázott, így mentünk az étteremnek használt helyiségbe, ahol volt egy "tűzhely". Mindenki ott szárította a nedves kesztyűt-sapkát. Bár nem száradt  ki teljesen, de 20 perc szárítkozás sokat segített :) :). Ráadásul a hóesés is csendesedett, mintha tisztult volna az idő. Mentünk vissza a közeli lejtőkre, csúsztunk még párat. Most is az "utolsó pillanatig" síeltünk, még egyszer felengedtek minket a felvonóval, de mire leértünk, már az összes lift leállt. Vettünk még egy gyrost ("mert megérdemeljük"), és megállapítottuk, jókor ért véget a síelés, mivel a havazás esőre váltott. A túrázók rosszabbul jártak: sajnos eltévedtek, és sokkal több "esőt kaptak", mint mi :). Mi legalább havazásban síelhettünk:) :). Itt gondoltam: utolsó napon már nincs kedvem síelni...:). Este Cards Against Humanity-t játszottunk, sokat röhögtünk :) :). Építettem hóembert is, mivel volt némi hó a szállás mellett, ami másnap reggelre elolvadt (egész éjjel esett az eső... :( ).

Szóval harmadik napon már nem volt kedvem síelni, mivel gondoltam, tuti kásás a hó. Reggel pakoltunk, ébredeztünk, majd mentünk a Seonjeongryeong mellett lévő bárányfarmra, amit már láttam, de azért jó volt látni a megszületett kisbárányokat :). Ettünk, hamarosan jött a busz. Szerencsénk volt, dugó nélkül megúsztuk a hazautat. A 3 órás hazaút csakis azért volt 3 óra, mivel megálltunk egy hosszabb mosdószünetre... :)

Citromos-gyömbéres víz

Imádom :) :).

Nem volt jó ötlet...

...úgy elindulni egy hosszabb futóversenyen, hogy még nem jöttem teljesen rendbe a gyomorrontásból :( :(. Eléggé legyengítette a szervezetemet a dolog, így csoda, hogy végigcsináltam. A 32km helyett a félmaraton is bőven elég lett volna, kb. 21km-ig bírtam rendesen a futást, utána sokat kellet besétálnom. Végül teljesítettem, de egy órával rosszabb időt futottam, mint amit egészségesen teljesíthettem volna...
Itt még minden renben volt :)

Na mindegy, most már jól vagyok :)

"Álmosvölgy" és jégbarlang

Péntek este a Deoguysan -ra mentünk, de most napfelkeltét is meg akartuk nézni. A pénteki gyomorrontásom után már jobban lettem estére. A busz későn jött, már fáztam a megállóban, de végül felszálltunk, gyorsan elaludtam, ahhoz képest, hogy buszon voltam, jól is aludtam. Hajnali négykor keltett túravezetőnk, hogy indulás túrázni. Vízhatlan gatya fel, és indultunk. Szép csillagos ég volt, Hold is világított, nem is fáztunk. A havas tájra egy órás gyaloglás után értünk, zseblámpa sem kellett, olyan szépen visszaverte a hó a fényt. Nem volt nehéz terep. Egyik srác makgolit vitt, és beleejtette egyik árokba, többen keresték a palackot. Állítólag meglett :). Reggel 6 után azonban bepárásodott az idő, amit sajnáltunk. Akkor értünk fel a kis jégbarlanghoz. Vaku és zseblámpák segítségével próbáltunk fotózni, valamennyire sikerült is :).

Mentünk tovább, a gerincen hideg volt, köd, és szél is fújt. A jégvirágok gyönyörűek voltak, az egész táj egyfajta sejtelmességet sugallt a ködben. Élveztük, az "Álmosvölgy Legandája" film jutott róla eszünkbe. Bár az adott film Tim Burton film, és Deoguysan Nemzeti Park-ot állítólag Tim Burton kertjének is hívják :).  A menedékháznál már enni is tudtam pár falatot. A természet a legjobb gyógyító-szokták bizonyos emberek mondani. Kisebb panaszok esetén tuti...

A menedékház hőmérője szerint állítólag -40 fok volt. Én ezt nem nagyon hittem, de amikor megálltunk, fáztunk.

Indultunk le, szánkóztunk néha a zacskókon, egyik srác majdnem életét áldozta a zacsiért (csak viccelek :) :) ), mikor azt elfújta  a szél... Az idő kezdett tisztulni, a Nap is kisütött. Elég gyorsan leértünk. A síelésről majdnem lemondtam, mivel nem kaptunk elég bérletet, de egyik srác rosszul lett, és "beugrottam" helyette.

Fáradtan szálltunk fel a buszra, és egyből elaludtam a kölcsönző felé menet. A kölcsönzőből a lejtők felé menet szintén, és a síelést sem élveztem annyira. Fáradt voltam, bakancsom sem volt tökéletes, és a síterep is zsúfolt volt. Ennek ellenére a Muju resort elég szimpatikus, egyszer szívesen visszatérek ide :) :).