Holnapután megyek vissza Koreába. Tipikus utazás előtti hangulatom van: mennék is, meg nem is. Egyik percben azt mondom, még jó volna 1-2 hetet maradni, máskor meg rám tör az ázsiai honvágynak nevezett dolog. Mostanában ez minden utazásom előtt előjön ez a "kettős érzés". Fura. Végül is, eddig sosem bántam még meg, hogy a "menni" opciót választottam :).
Most szerencsére nem szorongok annyira, mint tavaly, visszaút előtt.Jó volt itthon, mivel nagyon lefárasztott az előző év, amikor kicsit többet idegeskedtem a kelleténél. Ami nem csoda, mivel fontos időszak volt. Sorsdöntő, mondhatni. De végül egész jól alakultak a dolgok :).

Viszont egy valami igaz: Utálok pakolni...

Otthonról

Jó itthon. Sokkal jobb lett volna augusztusban hazajönni, de nem panaszkodhatom így sem :).
Pesten jártam pár napot. Bár nem tudtam mindenkivel találkozni, akivel szerettem volna, de akik ráértek, azoknak örültem. Hiányoznak a régi haverjaim, és jó érzés, hogy vannak emberek, akikkel ott tudjuk folytatni a dolgokat, ahol egy-két-három (stb) éve abbahagytuk.  Jól esett az is, mikor meghallottam, hiányozni fogok az idei hátizsákos-sátorozós túráról. Remélem, jövőre tudok csapódni hozzájuk.
Megvettem az új fényképezőgépemet, nagyon jó képeket csinál. Imádtam a régit, de már elég rossz állapotban van, megérett már a csere. 
Jártam a Várban is, ahová minden évben szívesen eljövök. Zászlógyűjtő haveromnak megvettem a magyar zászlót is :). Tényleg szépen felújították Pestet, ami alól a Vár sem volt kivétel.  Ettem először halászlevet (nem szerettem régen, de Koreában többször ettem finom hallevest, és gondoltam, most talán meg lehet enni. Ez jó ötlet volt, mivel ízlett :) ). Fagyiztam is párszor, meg ettem Túró Rudit is. Egyik régi baráttal jó volt meginni egy sört a Fröccsteraszon, a Deák-téren. Futottam a Margit-szigeten minden nap, és első nap futás közben szurkoltam a magyar vízilabdás fiúknak, akik ezüstérmesek lettek az EB-n. A vízilabdás csajok is ügyesek voltak, a bronzéremmel. Nem értettem soha: minek erőlteti a magyar kormány a focit, mikor klassz kézilabda, vízilabda, evezős, úszó stb. csapatunk van... Komolyan, a magyarok annyiféle sportban tehetségesek, ezeket kéne erősíteni...
Utaztam a négyes metrón is, jól meg lett csinálva. Pestet szépen felújították, vannak kijelölt bicikliutak, bérelhető bringák ("Bubi-bringák..."). Jó volt Pesten járni.
Hamarosan megyek vissza Koreába, amit várok is, meg nem is. Ott van a munkám, sok haverom, és már várom a közelgő túrákat, sporteseményeket :). De azért jó lett volna kicsit még maradni itthon :).
A várban :)

Fagyizni jó :).

Halászbástya :)

Látkép a Várból :)

Bubi-bringák

Esti Pest

A Várban :)

Hungarista?

Most épp Pesten vagyok. Egyik haverom gyűjti a zászlókat, tehát megígértem, veszek neki magyar zászlót (Dániában is vettem neki zászlót). Bementem egy szuvenírboltba, és megkérdeztem a pasast, tartanak-e. Mondta, tartottak régen, de a külföldiek nem nagyon vették, inkább a hungarista emberek. Röhögve mentem ki. A pasas tuti engem is hungaristának nézett, ugyanis egy laza, népies blúz. volt rajtam, emellett olyan karkötőt viseltem, amin honfogalás kori mintázat van (és olyan csat is volt a hajamban...). Mellesleg a olyan nyakláncot is viseltem. Rendben, nem volt rajtam "vesszen Trianon"-feliratos póló, meg egyebek :) :). De ezzel a kissé népies stílussal elképzelhető lehet, hogy annak tartott... :) :)
Ma volt a magyar-olasz mérkőzés, én futva szurkoltam a magyaroknak. Ugyanis pont akkor volt a meccs a Margit-szigeti uszodában, amikor én ott futottam. Rendőrség vigyázott, és minden le volt zárva. Mi nyertünk, és mehetünk az aranyéremért :). Ha a fociban nem, vízilabdában legyünk jók :)
Budapest este, az új fényképezőgépemmel :).

Vándormadár Vikingföldön, 4. rész: A kis hableány, a hippi-negyed és a hazaút

Az utolsó napon egy városnézést terveztem (utolsó éjjel minden hülye álmom volt, hogy még mindig a konferencián vagyunk, és mindenféle csínyt próbálok sutyiban elkövetni, amit nem szabad.... höhö). A bringám újra jó volt, tehát eltekertem a kis hableány szobrához, ami turistalátványosság. Egy kínai turistacsoport szemében én is az lettem :). Meleg volt, egész nap a városban flangálva nehéz volt odakoncentrálni a dolgokra. Mivel rendes kaját nem ettem előző nap, vettem bulgursalátát. Nagyon jól esett ebben a melegben, amit éreztem, az egyfajta "minőségi éhezés" lehetett, vágytam valami zöldségesre.
 Elmentem még a Christiana-ba is, ami Koppenhága hippi-negyede. A Christiana egy elhagyott katonai bázis volt, amit 1971-ben megszálltak a hippik. Fotózni egyik részen nem szabadott, és tudom, mi miatt nem engedték. Futni sem lehetett, mivel az pánikor kelthet:gondolom, félnek a rendőröktől. Amúgy érdekes hely volt, rengeteg graffitival, és szép kézműves ékszereket árultak, persze drágán. Ezek után próbáltam sétálni a városban, de a meleg miatt nem élveztem igazán a dolgokat. Öt körül már a szálláson voltam, lerendeztem a dolgokat és mentem ki a reptérre. A bőröndömet sokkal nehezebbnek éreztem, mint elfelé: Konferenciás jegyzetek és az aznap vett csokik megnehezítették a cuccom. Utólag kiderült: elfelé 12 kilós volt, hazafelé 16 kilós lett... Szerencsére így sem lett gond, mivel nem volt túlsúlyos. Vonatoztam ki a reptérre, és már örültem, hogy másnap nem kell utazni, kicsit pihenhetek :).

 Vikingbus...szerintem vicces :) :)

A repülőút is simán ment, gyorsan becsekkoltam, és wifit is tudtam "lopni" :) egy kínai kajálda asztalán. Majd sétáltam egyet, a csokiüzletben lehetett kóstolni valami mojito-s fehércsokit (érdekes kombó). Mentem a kapukhoz, még utoljára felhívtam a családot, majd bambultam. Egy csaj mellettem tök idegesítően, hosszan dumált valakivel mobilon (vagy már én voltam a tűréshatárom szélén). Már nagyon fáradt voltam, mikor gépre szálltam. A röpcsin ezúttal szenyót adtak, és az utolsó zsömléket lelkesen osztogatták a légi kísérő fiúk az utasoknak :). Gondolom, aznap már utolsó járat volt, és meg akartak szabadulni a kajától.  Szerencsére a mellettem lévő hely szabad volt, így ki tudtam nyújtani a lábam, szóval kényelmes utam volt. Azért jó hét volt, örülök, hogy eljutottam ide is, bár remélem, még lesz erre alkalom :) :).

A csomagom megint épségben megjött, vicces volt, hogy megint későn jöttem ki.  Családom azt hitte, hogy a vámosok engem is behívtak megnézni a cuccaimat, és el akarják vámolni a konferenciás jegyzeteimet :) :)

Vándormadár Vikingföldön, 3. rész: Látogatás Malmöbe

Na, most folytatom a beszámolót: Egy rokoni találkozó és a fáradság miatt megcsúsztam az írással, de most már folytathatom. A koreai haverjaim iszapfesztiválos képei ázsiai honvágyat okoztak, szívesen lettem volna ott én is... De majd jövőre, reméljük :). Szóval a konferencia véget ért, az utolsó két napon nagyon szép idő volt: "szívesebben sétálnék a városban, csak most szakmailag fontos nap van"-főnököm szavai... Utolsó konferenciás napon már csak délig voltak előadások, így hát terveztük a srácokkal, megyünk Malmöbe. Viszont a srácok későn terveztek indulni, én pedig még világosban (kb. 11ig volt világos) vissza akartam érni, emiatt korábban kimentem a vasúthoz. Eredetileg Göteborgba is el akartam menni, de nem kaptam elég időt... :(. Na mindegy, mentem a vasúthoz, ahol nem találtam a jegypénztárakat. Kiderült, csak automaták vannak, ami nem is lenne baj, csak aprópénzt fogadtak el, ami nálam nem volt. Szerencsére egyik mögöttem álló nő felváltott nekem egy százast, így már nyomtatták is a jegyem. Az infónál meg mondták, mikor és hol indul a vonat. Szerencsére tiszta, rendezett volt a szerelvény, és fél óráig tartott az út. Átment a vonat a tengeri hídon. Két falut érintettünk, majd végre megérkeztünk a városba. Szereztem térképet, és először a tengerhez mentem ki. Érdekes tengerpartja volt, a füvön vagy egy fastégen feküdtek az emberek, és lépcsőkön mentek be a tengerbe. Kicsit melegem volt, én is vágyódtam a tengerbe, de azért megálltam: nem volt nálam fürdőcucc. Itt is sok bringát láttam, ugyanúgy, mint Koppenhégéban :).

 Sétáltam a belvárosban is, ami nagyon szép volt, ha több időm lett volna is megálltam volna itt egy pár órára. Rengeteg utcai zenészt láttam a városban, és nagyon tetszett a sétálóutca is.

 A vonat Koppenhágába visszafelé 10 percet késett, és gyorsan otthon voltam. Eléggé elfáradtam, de megérte ide ellátogatni. Remélem, az élet során még lesz rá alkalmam :).

Az egyik legjobb dolog itthon...

...gyümölcsöt szedni a fáról/bokrokról :) :)

Vándormadár vikingföldön, 2. rész: Bringával Koppenhágában

Mikor Koppenhágába megérkeztem, és kiértem a metróból, első, ami feltűnt: Mennyi bringa... Kiépített bicikliutak voltak, és jól volt szabályozva az egész bringázás, mint kiderült később, ez a skandináv országokban (Norvégia, Svédország, Dánia) közös tulajdonság. 
Hogy én milyen mázlista vagyok :). A konferencia második napján igénybe vettem a csőszamarat: Eltekertem a Bella Center-be. Fújt a szél, felhős volt az idő, de nem esett. Első előadások után szakadt, és egész nap esett, kisebb megszakításokkal. Estére pedig mire kijöttünk előadásról, kitisztult az idő, így simán haza tudtam tekerni. Ha nem lett volna így sem lett volna nagy baj: A metróra föl lehet vinni a bringát.
Már követező nap: első tekerés szoknyában :)

Kb. ez a látvány fogadott, mikor először kiértem a metróból :)

Rózsaszín bringa :). Van olyan ismerősöm szerintem tuti kiderítené, kié, és megvenné :)

A nap folyamán volt egy téves tűzriadó is, ami kicsit megzavarta az eseményt, de szerencsére csak téves, nem tudni, mi válthatta ki, mitől durrantak be a füstjelzők.
Az utolsó előtti napon konferencia után "elkalandoztam kicsit", egy másfél órát tekertem a várossal ellenkező irányban. Már visszafelé voltam, mikor megijedtem: azt vettem észre, a hátsó kerék kicsit ugrál, aztán kiderült, lapos a gumi. Szerencsére metrómegállóban történt, így simán felszálltam a vonatra a csőszamárral együtt. A host-om szerencsére nem haragudott, azt mondta, bárkivel előfordulhat, és harmadnapra meg is csinálta a bringát :).

Vándormadár vikingföldön, 1.rész: Odaút és a Tivoli vidámpark

Szóval megérkeztem haza, egy napot próbáltam pihenni. Valamennyire sikerült is, szerencsére időzóna-ugrálást is jól bírtam. De másnap hajnalban már indultunk ismét a bécsi reptérre, ezúttal a koppenhágai gépre. Sima utam volt, gépen adtak lötyit meg sütit is. Nem volt hosszú út, másfél órás útról volt szó. Mivel a hátizsák helyett a húzós bőrönddel mentem, emiatt alig ismertem meg a saját cuccomat a csomagkiadásnál :) :).
Irány a metró, szerencsére jól mondta a host-om, gyorsan megérkeztem a belvárosba. Nyomtattam előző napokban térképeket, és könnyen odataláltam a szállásra is. A "host"-szót magyarázva: Dániában mivel drága a szállás (Sőt, Európa egyik legdrágább országa, magyar szemmel nézve), sok ember szállásol el a lakásába turistákat. Én is egy ilyen honlapon akadtam rá arra a belvároshoz közeli szállásra. Alapjában véve egy tiszta, rendezett helyről volt szó, a tulaj egyből adott térképet, így könnyen ki tudtam igazodni a városon. Wifit viszont nem tudtam beállítani, sem a szobámban, se nem kávézóban. Ráadásul mobilom sem működött, így Családomat sem tudtam értesíteni. (utólag kiderült, ők is idegesek volták). A tavak mellett kicsit sétáltam, megcsodáltam a "rút kiskacsákat", és metróztam a konferencia színhelyére, ahol végre tudtam emailt nézni, hazaírni, és Főnökömmel fölvettem a kapcsolatot, aki segített a regisztrációban. A srácok (két diák jött még a laborunkból) később jöttek, velük csak másnap dumáltam. Főnököm amúgy egyből beküldött egy előadás-sorozatra, ami jó volt. Aztán elmentem sétálni a városba, fényképezgettem. Ettem ezen kívül egy ázsiai gyorskajáldában, ahol dobozokba adták ki a kaját. Nem volt túl jó, de kaja volt, ami már kellett. Egy jazz- fesztivál volt a városban, az sétálóutcán voltak táncbemutatók és koncertek. Nagyon jó volt, legszívesebben sokáig maradtam volna, csak megeredt az eső, és irány haza. A bejutás macera volt, mivel a kulcs nehezen nyitotta az ajtót, és nem mozdult a zárban. Még mázli, hogy volt egy hátsó udvar-és bejárat. A továbbiakban az használtam, annak ellenére, hogy a tulaj megmutatta nekem, hogy kell kezelni a kulcsot. De sajnos elég fáradt voltam mindig estére, emiatt a könnyebb megoldást választottam :).
Egész éjjel szakadt, ráadásul elég ergyán aludtam, mivel idegen hely, és kicsit féltem, de hála az égnek alaptalanul. Tudjátok, tipikus csajos félelmek :) :).
Másnap reggel esett az eső, emiatt úgy döntöttem, nem veszem igénybe a bringát egyelőre (felajánlották, kibérelhetem, amire igent mondtam). Még mindig szitált az eső, de szerencsére elállt később. Aznap már előadások voltak, a legtöbbet élveztem. Az egyik dán hercegnő is megjelent. Láttam megérkezni, az emberek lelkesen fotózták őt, virágot adtak át neki.Aztán mentem a nagyterembe, épp jókor: Először díszőrség -felvonulás volt a nagyterembe, majd beszédet mondott a  hercegnő.A poszteres szekciónál aznap volt a poszterem, volt több érdeklődő is.

Valaki írta nekem, a Tivoli-t, a híres vidámparkot ki ne hagyjam, ha már Koppenhágában vagyok. Nem szeretem annyira a vidámparkokat, de nagy meglepetés ért: A Tivoliban volt a konferencia fogadása.
 A srácokkal a Tivoliba való megérkezés után :)

Először kaja volt, többek közt lazac, tengeri herkentyű, saláta meg sütifélék közül lehetett választani. Aztán bármilyen játékot kipróbálhattunk. Ültünk az óriáskerékben, a hullámvasúton, meg valami bánya-csónakban is. Sajnos én nem bírom annyira  a körhintákat (erre mondta valaki: "mi lesz veled űrhajóban? :) ) . A srácok majd egy órát vártak egy számomra kissé félelmetes körhintára, potyára. Addig én fotózgattam a környéken. Később mégiscsak sikerült a srácoknak feljutniuk a körhintára, én meg fotóztam őket. Aztán még céllövöldét is kipróbáltuk, de már késő volt, irány haza. Otthon aludtam, mint akit fejbe vertek egy hatalmas téglával :) :).
Rút kiskacsák

 Pár kép a Tivoli-ról :)

"Puskázunk a srácokkal"

Hát, nekem a körhintáktól fel szokott fordulni a gyomrom... De azért jó este volt :)

Hazaút Koreából

Szóval kezdem az elején: Július  10-én fogtam a nagy hátizsákot, és még el sem tudtam hinni, hogy aznap megyek Magyarországra. Elég fülledt idő volt, a térdnacim rám tapadt, a hátizsák húzta  a hátam. Vonatok gyorsan jöttek, a reptéri vonaton helyem is lett hamarosan. Útközben SMS-eztem pár emberrel. Korán kiértem a reptérre, megittam egy citromos lötyit (melegben kiváló), és megettem az ilyenkor szokásos csirkét. Becsekkolás után gyorsan mentem az útlevél-ellenőrzésre, de későn vettem észre: elveszett a farmerblúzom, amit magammal vittem, hogy majd a repülőn felveszem. Kicsit szomorú lettem, de mentem a tradicionális központba, ahol most egy sárkányt festettem. Emellett volt egy népzenei koncert, ami nagyon tetszett. A kapuk felé menet vettem magamnak egy fülbevalót a vámmentes áruk boltjába, emellett az elektronikai üzletben kinéztem, milyen fényképezőgépet szeretnék hamarosan venni (azaz egy opciót találtam, még nem döntöttem el -utólagos módosítás: nem olyant vettem, másik mellett döntöttem).
A kapuknál visszakaptam az elveszett farmeringet, amit a check-in után hagyhattam el. Egyik ismerősömmel utaztam együtt, aki sajnos elakadt a bevándorlási hivatal-részen, de a kapuknál találkoztunk. Nem ültünk egymás mellett a gépen.

 Szerencsére időben indultunk, aminek nagyon örültem, hiszen szombaton indultam tovább, és így kevesebb esélye volt, hogy a csomagom elkavarodjon. A repülőn egy tündéri, majdnem két éves koreai kishölgy és az anyukája ült mellettem. Nagyon aranyosak voltak, az anyuka adott nekem cukrot, amikor fel-és leszálltunk (enyhíti a füldugulást). A kislány végigaludta a felszállást. A tenger felett rázkódott a gép, emiatt később volt kajaosztás. Egész finom halat adtak mindkét alkalommal. Próbáltam pihenni, zenét hallgatni, és filmezni valami  romantikus vígjátékot.
Moszkvába simán megérkeztünk, ott ismerősömmel megittunk egy gyümölcsös lötyit (legalábbis én azt ittam), majd mentem a kapumhoz. Moszkvai reptéren jól lehet fogni a wifit. Nehezen telt az idő, már nagyon örültem, mikor beszállás volt. Próbáltam aludni a gépen, valamennyit sikerült is pihennem. Aztán leszállás. Csomagom kicsúszott a kezemből, és úgy szájon vágott, hogy elharaptam belül a számat, vérzett is. Fogam nem sérült, de utána napokig fájt belül a szám. Csomagom viszont már a szalagon volt, aminek örültem :). Jó volt hazaérni, és kicsit pihenni. Időzónákat most könnyen vettem..

Vikingföldről hazafelé

Most Koppenhágában várok a bécsi gépre. Mozgalmas és hosszú hetem volt, de jól éreztem magam. Konferencia kicsit fárasztó volt, de azért élveztem. Koppenhágában sokat bringáztam, és Malmöbe is elmentem. Tulajdonképpen a skandináv országokba eljutni nagy álmom volt, és remélem, később lesz rá lehetőségem. Majd később részletesen beszámolok a dolgokról :) :).