Jeju bringázás

Holnap chuseok, mi meg megyünk Jeju-ra bringázni. Szerencsére nem kötelező ünnepekkor a bemenni, legtöbb hétvége is szabad. Dolgozunk eleget hétköznap úgyis. Szóval Jeju-n fogunk tekerni, két éve már voltam, és most is megyünk. Remélem, a bringázással nem fog súlyosan károsodni a hátsó felem :). Igyekszem majd jól érezni magam :) :). Még annyira meleg van idekinn... Állítólag otthon is elég meleg van, még mindig. Már sokkal jobban érzem magam, bár orrom még sokat fújom, és közérzetem sem a legjobb. Nem értem, hogy kaphattuk el a náthát 30 fokban :(.

Amúgy múlt héten volt egy szeminárium, amit a konferencia anyagával kapcsolatban rendeztek meg. Úgy döntöttünk, jobb, ha én tartom abból a bizonyos témából, mivel a legtöbb előadáson én voltam benn, talán jobban megértem a dolgokat. Itt sem sokat törődtek legtöbben az időkorláttal, ami idegesítő. Kb. mintha egy fél literes üvegbe akarná beleönteni az ember két liter vizet. Vagy tudok durvább példát is, de nem megyek bele.
Már kicsit fáradt voltam a végére.

Kaja jó volt, tengeri herkentyű, gomba, zöldség, a Seoul Station környékén. Tipikus kínai stílus: sokféle kaja volt, mindenből kaptunk kis adagot.

Sajnos másnap eléggé "lerobbantam", bedugult az orrom, fájt a fejem-torkom, de már majdnem minden rendben.
Szombaton végignéztük a Korea History Museum-ot, amit hazalátogatásom előtt "kezdtünk el", de nem volt elég időnk végig nézni. Tetszett nagyon. Van még pár múzeum, amit alkalomadtán meg fogunk nézni :) :).
Son Kee Chung, híres koreai sportoló nyerte valahol ezt a sisakot.

Vasárnap bringáztunk a környéken, este meg kipróbáltuk ezt a tengeri herkentyűs-szójababos dolgot. Nagyon finom, de eléggé csípős, Párom megkínlódott vele, jobban, mint én.

Földrengés Koreában

Szerencsére Korea környékén nincs jelentős törésvonal, de azért kisebb (nagy ritkán nagyobb) földrengések néha előfordulnak. Ha Japánban lennék, akkor biztos természetes lenne nekem, hogy egyszer-egyszer megrázkódik a föld, de itt még sosem tapasztaltam.

Viszont tegnap este volt egy 5.1 (vagy 5.8? ) erősségű földrengés Gyoengju mellett (déli országrész, dugó nélköl 3-4 óra buszút Szöultól). Állítólag egy nagyobb utórezgés is történt.

Sokan Szöulban is érzékelték, még a suliban is, én nem vettem észre semmit. Bár azt olvastam, a kisebb rezgéseket inkább beltérben lehet könnyebben észrevenni, kültérben . Én éppen bringáztam, mikor az egész incidens történt, csak mikor benéztem a facebook-ra, onnan tudtam meg, mikor egy csomó ismerős-haver arról posztol, hogy megrázkódott a szobája, mozgott a csillár/hűtő/ágy stb. Főleg lakáson belül tartózkodó emberek számoltak be erről. Gyeongju-ban és környékén viszont történtek károk, pl. üzeltekben leestek az áruk a polcokról, repedések az utakon-épülteken, betörtek az ablakok, vagy hullott a vakolat.

Koreában én még sosem tapasztaltam hasonlót (igaz, otthon sem gyakori jelenség), de történt pár földmozgás a térkép szerint, pl idén július elején Ulsan-nál, 2014 elején Tean körnékén, meg 2013-ban is kettő (egyik ráadásul Incheonban).

DMZ félmaraton, mint mindig

Most azt hiszem, visszaállították a DMZ maratonnál majdnem az egész régi kurzust, ami szerintem sokkal jobb. Tavaly nem tetszett annyira. A Drangon Hill-ben aludtunk, mivel az közel volt a kiinduló ponthoz. A külső medencék most javítás alatt voltak. Úszni szívesen úsztam volna, de fürdőruhát otthon felejtettük (én majdnem a futónacimat is...). Én személy szerint nem bírom a forró vizet sokáig :(. Viszont találtunk egy viszonylag csendes nyugodt és nem dögmeleg helyiséget, ahol pihenni is tudtunk.  A hóemberekre viszont nem szabadott többé ráülni.

 Reggel korán volt a találkozó, indultunk is időben. A rajtszámok miatt izgultam, de szerencsére megkaptuk útközben. Aludni képtelen voltam útközben, sajnos. Időben megérkeztünk Cheorwon-ba.

 A versenyen sem voltam igazán formában, de sajnos fülledt volt az idő, én sem pihentem ki magam teljesen. Futni tudtam rendesen, és próbáltam nyugodt tempóban menni, de ha az ember félmaratont fut, akkor rajta van a nyomás. Meg igazán nem is edzettem szigorúan (nem keresek bűnbakokat), de nem lustultam el. Ami problémát okozott, a hogy sok folyadékot veszítette. Vedeltem a vizet, mint a kacsa, mégis hamar dehidrálódtam. Meg állítólag túlhevültem, mivel futás után folyamatosan fáradtnak éreztem magam. Vedeltem a vizet, hogy valahogy kibírjam.  Alig vártam, hogy induljunk haza. 1:55-öt futottam, a korábban érkezők közé tartoztam a félmaratonos csajok között, de nem voltam elégedett, mivel régebben sokkal jobbakat teljesítettem. Tudom, nem szabad ezen görcsölni, főleg nem most. (Már nem vagyunk általános iskolások/gimisek, mikor a suliban azt nézi mindenki, hol szúrjuk el a dolgokat) Azért jó volt szaladni egyet :) :). Mások is panaszkodtak arra, hogy a vége felé "meghaltak". Azért még korai lett volna a teljes maraton most :).

Amúgy kaptunk kupont a verseny szervezőitől, amit be lehetett váltani kajára, piára (és nőkre, tudom, szakállas poén). Mi vettünk áfonyát többek közt, elég nagy dobozzal.
A futóklub emberei sütöttek hotdogot és hamburgert a bandának :)

 A folyópartra le lehetett menni. Itt raftingoltunk kb. két éve.

Örültem, mikor beérkezett az utolsó futó, és aludtam is valamennyit a buszon. Hosszas buszozás-metrózás után már beütött a rendeskaja-hiány (minőségi éhezés?), és indiai kajával jutalmaztuk meg magunkat :).  

Seoul Grand park, múzeumok

Már hiányzott kicsit az itteni bringázás, emiatt péntek este felpattantam a zöld (kék?) csőszamárra, és mentem páromhoz, még ha péntek este nem is méltányolják az emberek, ha pár megállót letekerek. Szombat reggel kis fejfájással ébredtem, de azért elmentünk tekerni egyet..
Utazásra készen. Most már legálisan megyünk.

 Giheung-tól mentünk  a Seoul Grand Park-ba, ami az Everline vonalán megy. Az Everline vonat egy sofőr nélküli vonat, ami az Everland nevű vidámparkba megy. Van arrafelé egy élményfürdő is (Caribbean Bay), ebben a melegben jó buli lehetne. Az út nagyrészt bicikliút mellett megy, van néhány necces emelkedő. Én konkrétan kiakadtam, mikor az országúton sosem akart véget érni az a bizonyos hegymenet. Nem voltam ma formában, legalábbis reggel. Mi a Hoam Art Museum-ba mentünk. Elég kis múzeum, ahol Buddha szobrokat meg koreai tradicionális festményeket állítottak ki. Nekem a kertje nagyon tetszett.  

 Ezek után feltoltuk a bringát az emelkedőn, és begurultunk a helyi közlekedési múzeumba. Itt főleg retró autómobilokat állítottak ki. Azért volt vonat is :).

 Nekem tetszettek ezek a járgányok :) :)

 Azaz nemcsak nekem :).

 Sokat gondolkodtunk azon, hogyan lehet bizonyos kocsikkal parkolni, mivel annyi helyet foglaltak, hogy azt még egy kisebb busz is megirigyelhette volna.
Ezek után a jól megérdemelt kaja következett: halas leves. Nem volt annyira csípős, de ezek a kisebb halak nagyon szálkásak voltak. Nekem ízlett :) :).

"De nehéz az iskolatáska"

Nem vesztem el, nem volt a repülővel semmi gond szerencsére. Csak tudjátok, minden kezdet nehéz, így az új félév is. Elkezdődött a szorgalmi időszak, ismét tanítani kell. Állítólag gyorsan beszélek. Kicsit fájt a torkom (sejtem, kitől kaphattam el), de nem vészes, 1-2 napon belül rendbe fogok jönni.



Szóval múlt hétfőn visszajöttem. A páraelszívó tabletták jól működtek, nem lett semmi sem büdös :). Nyugis utam volt, csak néha rázkódott kicsit a gép. Kaja ehető volt. de aludni alig tudtam, pedig indulás napján futottam, hogy kellően "fáradt legyek". Csomagom is megjött, pedig izgultam, hogy elveszik. Amúgy fizikailag kicsit megviselt, okozott egy álmatlan éjszakát nekem és a páromnak is :(. Emellett enni nem bírtam rendesen egy hétig, de most már kezd visszaállni ez is. Remélem.