Havas Deoguysan

Deoguysan hegység a délebbi részen van, Dajeon-tól kb. egy órányira. Szerencsénk volt aznap, mivel nemrég esett hó, így "télvirágokat" is láthattunk :) :). A híres száraz fák télen sokkal inkább jól mutatnak, mint nyáron.

Sajnos a szakasz másik része, a gerinc elég latyakos volt. Ráadásul a a golyós felvonóhoz (a Deoguysan Nemzeti Parkhoz tartozik a Muju síterep, annak a fülkés felvonójával mentünk le) is sokan vártak, volt vagy 1km a sor. Átkoztam a koreai fegyelmet, de rendesen... Túravezetőnk nyomására előre mentünk, mintha fotózni akarnánk, de így is sokat kellett várni. Rázott a hideg, elég rendesen. Szerintem az a dumpling (gőzölt, hússal töltött gombóc) "mentette meg az életemet", amit egyik barátnőm vett a kisboltban, és osztott meg velünk :). Megháláltam lenn instant ramennel :) :). Bakker, az utóbbihoz is elég sokat kellett sorba állni. Bosszúság volt az is, hogy nem találtuk a buszt, összevissza beszélt mindenki arról, melyik parkolóban lehet. Aztán, mikor meglett és felszálltunk rá, és egyik ember elkeveredett, nem tudtuk mobilon sem elérni... De végül minden jó, ha a vége jó...

Búcsúest

Utolsó napon volt egy nagy búcsúvacsora, amit a másik szálló éttermében ettünk. Sok kagyló, lazac és tengeri herkentyű volt... Vándormadár örült, de azt tudjátok :).

Kaja után volt lehetőség megnézni a szállóban az előadást, ami jelenleg táncbemutató volt. Jó táncokat mutattak be, mindenféle nemzetközi stílusú táncot.
Ez pl. egyfajta szláv stílusú, de mondhatjuk, hasonlít a magyar tánchoz :)

Show-tánc :)

Az egyik jó fej kínai sráccal viszonylag közel ültünk, és élveztük a darabot. Egy órás előadás volt, nagyon tetszett. Éveket adnék az életemből, ha tudnék táncolni, mint ezek a fiatalok. Persze, tudom, ők hivatásos táncosok, ha azt mondanák, nekik sem könnyű, én minden fenntartás nélkül elhinném....

Bridget Jones nyomába, avagy a High1

Elnézést, hogy sokáig nem írtam, csak sajnos kicsit lusta vagyok írni néha... A múlt héten a teljes hetet a High1 síterepen töltöttük. Vicces volt, alig érkeztem meg Yongpyeong-ról, ahol kiélveztem a friss havat, pakoltam a High1-ra. Egy szeminárium miatt utaztunk oda a hét közben. Sok jó, érdekes előadás volt, de a többség sajnos nem a témakörömmel volt kapcsolatos (fizika, matematikai modellek).

 Mivel volt lehetőség síelésre is, befizettem, és ki is használtam rendesen. Délelőtt voltak előadások, délután csúszhattunk. Normák ide vagy oda, nagyon élveztem. A hó nagyon jó volt itt is. Egyik kutató elmondta, mikor tanult síelni, a másik kutató, aki tanította, elcsalogatta  a legmeredekebb pályára, ahol a következő 100 métert nem a lécen tette meg, hanem "leszánkózott" :). Nos, a High1-on van egy nehezebb fekete pálya-szintű lejtő  (azaz kettő, de a másik le volt zárva), ami elvileg szintem felett van. A liftből nézve nem látszott annyira meredeknek, így Vándormadár gondolta, próba-szerencse.A hó is nagyon jó volt aznap.
Nos, én sem voltam ügyesebb Bridget Jones-nál. Ha valaki emlékezne arra a bizonyos síelős jelenetre (2. film), akkor tudja, miről beszélek. Ugyanis egy óvatlan pillanatban lecsatolódott a lécem, és én is inkább a hátsó felemen tettem meg az elkövetkező meredekebb szakaszt. Tudom, én B.J.-vel ellentétben valamennyire tudom kezelni a léceket, de ilyen még a profival is előfordulhat... Mindenesetre utólag csak röhögtem az egészen, de a továbbiakban elkerültem az ominózus szakaszt.

Egyik nap havazott.Szél is fújt, amit nem élveztem, de öröm volt a friss hóban síelni.

Ez a fehér kutya Hihou, a High1 síterep jelképe. Sok helyen van "szobra", és a liftekre is ő van festve. Azt hittem róla, bárány, aztán rákerestem, állítólag afgán agár akar lenni... Legvadabb álmaimban sem hittem... Nem szeretem a cukiságokat, amik itt, Koreában vannak, de ő tényleg aranyos. A bérletken is ő volt :) :).

A búcsúbulin személyesen is "üdvözöltem" Hihou-t

 Kipróbáltam az esti síelést is. Néhány pálya nyitva volt, kivilágítva, látni lehetett azt is, ahogy a lezárt pályákon dolgoznak a ratarakok. Csak a könnyebb szakaszon csúsztam párat, de jól esett.

Egyik kedvenc kaja

Nyílt a suli mellett egy kis indiai kajálda múlt nyáron. Voltam már ott, a laborral is, meg a másik oktató csajjal is (jóban vagyunk). Egyik kedvencem az indiai kaja, amit barátaim csináltak, az mindig is finom volt. Nagy  álmom eljutni Indiába...

Szóval megfogatam: ha nem is mindig, de havonta egyszer-készer ott fogok enni. Nem olcsó (de megfizethető), de nagyon finom a kaja. Ráadásul több extra dolgot is adtak, salátát kaja előtt, extra naan lepényt illetve lassi-t (indiai joghurtos ital). Most a kedvencemet, spenótos csirkét ettem, de szerintem meg fogok kóstolni később pár dolgot :) :).

:) :)

 " Egy mágus sosem késik. És korán se jön soha. Pontosan akkor érkezik, amikor akar."

Komolyra fordítva: konzultáció ma reggel, többen késtek. Főnökom erre ezt mondta:
"Legközelebbb, a diákok, ha késnek, és nem jelentik be,  fizetni kell (egy adott pénzösszeget). Nekem 5* annyit kell. Ami Eva-t illeti... vele eddig nem fordult ilyen elő".

Na, ki a jó gyerek? :) :). Lehet, sosem voltam stréber, de azért igyekeztem pontos lenni, időre megjelenni, vagy megcsinálni a dolgokat...

Grrr...

Yongpyeong

Most tényleg jól éreztem magam. Hó is klassz volt, megérte vasárnap is síelni :) :). A gyrost sem hagytam ki, most sem, örültem, hogy itt lehet kapni. Volt, hogy a srácok le akartak menni a fekete pályán (Eva, gondolj erre, pizza, sűlt krumpli, tudjátok, South Park :) :) ). Mikor láttam, ketten taknyoltak, és csúsztak vagy 20 métert... Erre  én mondtam, ez nekem nem kell, és lementem a könnyebb szakaszon :)