Szóval a futós képek... A cél felé, mikor már tényleg látszik, fogytán az energiám...

 Az ajusshi, aki bátorított végig!

Kaktuszfüge

Eddig csak olvastam róla, és mindig meg akartam kóstolni. Jeju-n tavaly vettem kaktuszfügés csokit, az is finom volt. Viszont most megpillantottam magát a gyümölcsöt is a Tapyeong melletti piacon, és napok óta szemezem vele. Nem olcsó, négy dollár egy kis csomaggal. Gondoltam, egy próbát megér.

Szerintem megérte, mivel elég kellemes gyümölcs. Kicsit céklára emlékeztet az állaga-íze (bár inkább gyümölcs, mint zöldség-fíling), úgy, hogy belsejében magvak is vannak. Állítólag nagyon egészséges is. Ha nem is minden nap, de néha venni fogok ilyent.

Hétvégén futás, illetve Gosu Cave (már régóta meg akarom nézni ezt a cseppkőbarlangot. Gossi-ban voltam már...). Ha jól haladok a dolgaimmal, szombat este ki fogok menni a buddhista fesztiválra is kicsit. Emellett most már elmondhatom, hogy alig három hónap, és indulok haza. Jujj, bele sem merek még gondolni!!! Bár már a Tapyeong market-en lett pár ötletem, miket vigyek haza! Most is megint megfogadom, nem fogom felvásárolni Insadongot!!!

"Modellek"

Már az itt-tartózkodásom elején feltűnt, hogy Koreában sok kajáldában előfordul, hogy kiteszik a kaják viasz, vagy épp műanyag modelljét a kirakatba. Ennek szerepe, hogy meghozza  a látvány a járókelők "gusztusát" a kajákra, illetve hogy könnyebben lehessen választani. Érdekes megoldás, emellett eredményes is.

Háát...

"K-pop: ahol a srácok dögösebb n**ik,  mint a csajok". Nagyjából ezt jelenti. Höhö... Mondjuk, amilyen uniszexek meg nőiesek a k-pop sztár pasik, nem csodálom. Volt, már, hogy én is nőnek néztem volna egyiket-másikat, ha nem mondták volna, hogy ez pasi...

Néha elegem van az emberekből.. Komolyan, ma kicsit felment a pumpa... Korn-t és System of the Down-t hallgatok, hogy elnyomjam a dühöm. Nincs baj, kicsi dologról van szó... Annyi, hogy dühös vagyok, ha engem meggyanúsítanak, és nem én voltam a tettes, és nem hisznek nekem...  :(. Ha hibázok, bakker, én megmondom, hogy én voltam, és próbálom jóvá tenni!!! DE most nem én voltam!!! Amúgy is, mi a túróért tartod a labor közös hűtőjében azon cuccaidat, amit féltesz, nem akarod, hogy más hozzányúljon??? Otthon is van hűtőd, bakker!!! Ok, tisztáztuk, de az ilyen dolgokat nem szeretem...

Amúgy most kevésbé van izomlázam. Előző félmaratonom után egy napig pihennem kellett, mivel úgy éreztem, szétvertek. Most meg mintha nem is futottam volna 21km-t tegnap. Ok, valamennyi van. Talán kevés  idő telt el a két futás között?? A következő majd csak június 6-án lesz :). Addig sem maradok edzés nélkül... Amúgy nők között huszadik lettem a tegnapi versenyben (91 női versenyző volt)! Összehasonlítva: Főleg pasik indultak a félmaratonon, legalább 300 férfi versenyző volt. Ami a full maratont illeti, 300 fölött volt a pasik aránya, összvissz 20 csaj csinálta meg...  Tudom, nem verseny, de jó tudni :). Jövő szombaton megpróbálok egy 10km-es "versenyt", csak úgy, hogy teszteljem önmagamat :). Ha a félmaraton résztávját nézzük, az első 10km-t kevesebb, mint 50 perc alatt tehettem meg...  Majd meglátjuk :).

Gyereknapi "nagy futás"

Ma túl vagyok a harmadik félmaratonomon, úgy, hogy még meg sem gyógyultak a második futásom alatt szerzett vízhólyagjaim...(ez nem igaz, de látszik a helyük a tappancsomon. most nőttek újak!)
Koreában május 5 gyereknap (most épp Anyák napjával esik egybe), ezen alkalomból szerveztek Szöulban egy jótékonysági futóversenyt, a rákos gyerekek gyógyítására. A verseny Yeouido-n zajlott, azaz nem a szomszédban, tehát már hat előtt elindultam, hogy ne késsek (fél nyolcra oda akartam érni)... Átszállás kellően kacifántos volt, nehezen találtam a lila metrót, és le is késtem az aktuális szerelvényt... Bakker, tiszta ideg voltam, hogy elkések, de szerencsére jött a következő, és időben megérkeztem. A félmaratonon kívül volt teljes maraton (majd egyszer), 10km, vagy épp 5km. Összefutottam egyik rég nem látott pakisztáni haverommal is, aki a 10km-es távot nyomta, együtt melegítettünk be. Először, nyolckor a teljes maraton kezdődött (tapsoltunk és röhögtünk, mikor a késve érkező futók sietve rohantak a starthoz), majd 10 perc múlva mi, félmaratonosok következtünk. Gyönyörű, napos idő volt, kicsit fújt a szél.
Futás előtt: Izgatott vagyok, nem kicsit, nagyon (höhöhö). A képeket Hassan csinálta :).

 A start-cél közelében... A Han-folyó melletti bicikliúton...

 Hamarosan indult a nagy menet, az elején mindjárt kioldódott  a cipőfűzőm... Jujj...  Kb. a harmadik kilométernél egy ajusshi, aki a futóverseny zászlóját vitte, "csapódott" hozzám. Kb. egy tempóban futottunk. De bátorított, nagyon jó fej volt... A National Assembly épülete előtt is elmentünk, olyan 2km felé... A  10,5km-es fordulóig elég könnyen lenyomtam a távot, ott kaptunk banánt, vizet. 14km körül kezdett tudatosulni, hogy holtponton vagyok, de ezt tudtam kezelni. A full maratonosok kb. 15km-nél letértek, "mentek egy kört" a városban is, de jelenleg örültem, hogy most nekem nem kell.  Kb. az első félmaratonomhoz hasonló módon éltem meg a jelenlegi futásomat, azaz az utolsó két) kilométer kínszenvedés volt ("Bakker, húszon túl vagy, föl ne add most"). Az ajusshi pedig énekelt futás közben, a vége felé is, nekem meg már röhögni sem volt erőm rajta... De aztán végre megérkeztem, kezet fogtam a bácsival, megköszöntem a bátorítását. Több vak futót is láttam, akik szalaggal össze voltak kötve egy egészséges emberrel, akik egyfajta "szemként" szolgáltak számukra. Minden tiszteletem az övék- ezt a látássérült sportolókra, és a segítőkre is értem!
A célban, a képet szintén Hassan csinálta :). Ha majd lesz jobb célba érős képem, teszek fel!!!

 Időmön sajnos nem tudtam javítani, de nem is baj. A két órán belül voltam. A múlt hétvégi sérülésem (ami miatt be voltam rezelve, hogy le kell mondani a futást, de keddre már jól voltam) és a tegnapi túrám ellenére jól teljesítettem, emiatt elégedett vagyok :). Most hullafáradt vagyok minden esetre.
Nos, az időm, az éremmel... Sajnos nem sikerült javítanom, de legalább a két órán belül vagyok. Jelenleg a rajtszámra volt ráragasztva a chip, 5km-nél, félúton illetve a start-célnál voltak leolvasók az útra helyezve. Június hatodikán lesz a következő félmaratonom, majd meglátjuk, remélem, majd sikerül javítanom! :) (de ha nem sem baj... :) )

Mint említettem, ma van Anyák napja. Koreában jövő hét vasárnap, de én a magyar ünnepet számolom! Ez alkalomból szeretnék sok boldogságot kívánni a világ legjobb anyukájának :)! Hiányzol, Anyu!

Tavaszi Chiaksan

Az rendben van, hogy a Seoraksanon és a Jirisanon még most is hó van. De most a Chiaksan csúcsán is láttunk némi hómaradványt! Gyönyörű idő volt szombaton, meleg, napos, de a hó még nem tudott teljesen elolvadni. Szóval most hétvégém kicsit a sportról szólt-bár alapjában véve fontos szerepet játszik életemben a testmozgás. Lételem. Szóval szombaton Chiaksanra mentünk (másnap pedig félmaraton). Mikor Sport Complex-nél gyülekeztünk, akkor láttuk, épp akkor indult a maraton a mozgássérültek számára. Emiatt nagyon nehéz volt a kijutás Szöulból, legalább egy órát veszítettünk, mire kiértünk. Az ilyentől agyhúgykövem van, tudom, sokan mondanák, nem szabad idegeskedni, de akkor is, ott van a feszültség. Szörnyű dugók voltak, még Szöulból kiérve is volt pár...
Szóval megkésve érkeztünk ki a túraterepre, ráadásul Wonju-n is keresztülmentünk, az is sokat hátráltatott (Wonju mellett van Chiaksan, másfél órányira Szöultól, normál esetben. Egy csaj mondta, Wonju-ban lakik, egyből rávágtam "Chiaksan", másik ember esetén Dajeon esetén benyögtem: Gyryongsan, heheh :)). Szóval indultunk. Elég kaptatós volt már a műút is, leizzadtunk rajta. Egy kisebb szentély után elkezdődött az igazi földút, ami elég nehéz volt (Sarah főleg  a lépcsők esetén méltatlankodott),  de hamarosan túllendültem a holtponton, és élveztem a túrát. Birobongról gyönyörű volt a kilátás :).
 Virágozó fák :)

 Fölfelé menet, már a könnyebb szakaszokon...

 Birobong a háttérben :). Egy csoport koreai diák jött velünk szembe. Mikor megláttak engem, akkor elkezdték kiabálni:C "Hi" vagy "beautiful" meg egyebek. A legviccesebb: Egyik elkezdte táncolni a Gangnam Style-t, a másik meg benyögte "I'm a mother father gentleman"-Ezek után meg kellett állnom, hogy kiröhögjem magam!

Azt hittem, már szemüveget kell tennem, mikor megláttam lefelé menet a hófoltokat! Meglepődtem rendesen... Pózolunk a hógolyóval... A kissé mocskos hógolyóval :).

Azon a szakaszon mentünk le, ahol december elején jártam. Hó nélkül sokkal könnyebb volt, ráadásul az azáleák is virágoztak. Később nem álltuk meg: megáztattuk tappancsunkat a jéghideg patakban. Klassz idő volt,. csak a csúcson fújt némi szél...

 

Ez a szurdokvölgy télen is tetszett :).

 Rengeteg amerikai mókucit láttunk, akik nem féltek a túrázóktól. Annyira. Gondolom, sejtették, hogy mi nem bántjuk őket :). Sőt, esetenként kaját is kapnak tőlünk. Olvastam a brit mókusokról, hogy Londonban, a ligetes részeken szinte követelik a kaját a szabadban pihenő emberektől... :).

 Ennek a teknőcnek nagyon ronda  a feje... Nem ivóvíz, csak kezet mostam...

Lenn, buszra, és a többiekre várva ettünk némi kaját. Pajeon, makgoli, gimbap, sült gesztenye, meg hasonlók. Odeng, fúj... Tudom, ízlések és pofonok, én még mindig nem tudom megenni!!!

 Szöulig simán, dugómentesen eljutottunk, a városba érkezés után volt egy kis bibi. A társaság egy része sangyposal-t evett Jamsil-nál, de én nem csatlakoztam a másnapi futásom miatt :).

Tappancsom meggyógyult. Most hétvégén sportolás ezerrel: Szombaton Chiaksan túra, vasárnap félmaraton! Remélem, hamarosan sikerül egy kevés színt kapnom. Sajnos elég könnyen megégek, és nehezen barnulok. Ha meg színt kapok, gyorsan elveszítem. Tök vicces, ezen folyton nevetek-Ázsiában a helyi nők a legnagyobb hőségben is teljesen zárt ruhában túráznak, nagy kalapokkal, vastagon bekenve napolajjal. Itt a világos bőr a divat. Itaewonon állítólag van egy szolárium, de eléggé rosszul felszerelt...